Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
Az országgyűlés képviselőházának Finnország már nem, mert ez érzi Oroszország közelségét minden tekintetben. Magyarország geográfiai elhelyezkedése, ha tetszik a legkedvezőbb, de ha tetszik — akár tetszik, akár nem — a legnehezebbek és legkritikusabbiak egyike. Kedvező annyiban, hogy amint egy várnak még oly csekély garnizonja is a háborúban nagyobb jelentőséggel bírt, mint más hasonló nagyságú csapat, amely azonban nem ilyen döntő helyen volt elhelyezve, éppen úgy a magyar nemzet a világtörténelemben nagy missziót kell, hogy betöltsön és ennek a miszsziónak betöltése, erre való hivatottsága az ő jelentőségét emeli, önérzetét emelheti, köteles•ségérzetét is kell, hogy emelje, de mindenesetre értékét megállapítja. Másfelől azonban éppen a nagy világeseményeknek, a nagy konfliktusoknak, — hogy úgy mondjam — országútján vagyunk, a Kelet és Nyugat közötti összes összeütközések a mi testünkön keresztül mentek végbe és ma is nagy nemzetek különböző, egymást kiegészítő, vagy egymással összeütköző törekvéseinek részint útjában állunk, részint esetleges összefoglalások által fenyegetve vagyunk. Szóval ilyen kis ország, amely még hozzá ismét azzal lép mint teljesen önálló tényező a világtörténelem színpadára, hogy egy világháború legyőzöttje, amely területében, népességében megcsonkíttatott, gazdaságilag tűrhetetlen módon csonkíttatott meg, históriai területének önkiegészítő szerencsés összealkotásától megfosztatott, körülvéve olyan tényezőkkel, amelyek egymagukban véve talán nem volnának félelmesek, de együttesen mindenesetre hatalmasabbak, mint mi vagyunk és a történtek folytán nehéz köztünk a viszony, mert ezek hatalmas szövetségekre támaszkodnak: ilyen helyzetben levő ország külpolitikájának intézése rendkívül nehéz feladat. Nekem alkalmam volt és van külpolitikánkba közelről belenézni és mégis konstatálnom kell, hogy izoláltságunkból sikerült kilépnünk, a háborús nagyhatalmak tömör falankszába sikerült rést ütnünk, azokhoz a nagyhatalmakhoz is, amelyekkel a háborúban ellentétben állottunk, fokozatosan javul a viszonyunk és ma sokkal jobb, mint valaha volt. Egyáltalában az ország tekintéllyel, hitellel bír, gazdaságilag is, pénzügyileg is, politikailag is hitellel bír és nem lehet tagadni, hogy ennek a hitelnek kivívásában és abban, hogy ezt a hitelt élvezzük, nagy jelentőséggel bír ennek a kormánynak és különösen a miniszterelnök úrnak szerepe. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon — Malasits Géza: Jól osztogatták a mandátumot!) Akár tetszik, akár nem, ez tény. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Propper Sándor: Már megint helyesel! Érdekes, hogy nem mindig helyesel!) A mai világkrízis — ezt számtalanszor mondták és kifejtették — bizalmi krízis. A közgazdasági faktoroknak a háború folytán történt elgyengüléséhez és zavaros elhelyezkedéséhez még hozzájárul az a lélektani anarchia — politikai értelemben — amely az egész világon uralkodik. Szóval bizalmi krízis van. Hiszen minden elhatározást még nyíltan is bizalmatlansággal indokolnak még Németországgal szemben is és bizalmat kelteni tekintik főfeladatuknak még közgazdasági kérdések elintézésében is. Nem azt a bizalmat értem, amely minden ép, minden egészséges közgazdasági életnek, különösen a kereskedelemnek bázisa, nem a kereskedelmi, a gazdasági realitás iránti bizalmat, hanem a politikai bizalmat értem, az 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 87 érzelmek hullámzásában beálló bizalmatlanságok elhárítását. Szóval bizalmi krízis a mostani krízis. Ilyen állapotban, mélyen t. Képviselőház, amikor a világhelyzetet bizalmi krízis uralja, célszerű és tanácsos volna-e kormányt változtatni 1 ? Én sohasem fogom állítani. ~ és azt hiszem, a t. kormány lenne az utolsó, amely ezt a tételt elfogadná — hogy valamely kormány pótolhatatlan, hogy beállana a vízözön, ha elmenne helyéről. Nem! Magyarországnak van elég erkölcsi és szellemi erőirezervája arra, hogy tudjon más kormányt is alakítani! De az az új kormány ignota quantitas volna a világ előtt. (Reisinger Ferenc: Saját szobraikat is megfaragtatták! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől és a középen. — Propper Sándor: Szobrot állítottak maguknak! Freskókat festettek magukról!) Vájjon az az új kormány, akárkikiből alakult légyen is, alkalmasabb volna-e arra, hogy szembeszálljon a mai viharral, amely^ az ország fölött végigszáguldl.Ez az új kormány politikai szempontból még nem rendelkeznék a világ előtt avval a bizalmi tőkével, ennek még csak meg kellene nyernie azt a bizalmi tőkét, amellyel ebben a tekintetben a jelenlegi kormány a világ előtt rendelkezik. Kétségtelenül megnyerné, de nem azt az állapotot kell venni, nem abból a szempontból kell anérlegelni egy új kormány helyzetét, hogy uni lehet belőle két-három esztendő múlva, hanem hogy most, ebben a viharos időben, ebben a kritikus pillanatban minő erőt hozna az országnak. Politikai íbizalmat, bizalmi erőt nem hozna! Es közgazdasági téren? Nézzük a kérdést most erről az oldalról, mélyen t. Képviselőház, mert teljesen megengedem, hogy kormányunk helyzetének különösen a törvényjavaslat szempontjából is leggyengébb oldala az a nagyon nem kielégítő eredmény, amelyet pénzügyi és közgazdasági téren az egész kormányzat elért. E felett nem tudok olyan kedélyesen elsiklani, mint Éber Antal t. képviselőtársam tegnapi nagyon érdekes beszédében, amelyben a kormány elhibázott — f nem a mostani pillanatra értem, hanem a már évek óta szuper dimenzionált keretekben menő —, pénzügyi politikáját egyszerűen azzal magyarázza, hogy a túldimenzionáltság társadalmi betegség, ez megvan mindenkiben, erre törekszik mindenki, mindenkinek van kedvenc eszméje, amelyet meg akar valósítani. Ez lőhet enyhítő körülmény, de a kormány helyzetét nem lehet ekviparálni különböző társadalmi alakulatok helyzetével, amelyek a dolog természete szerint bizonyos egyoldalúsággal foglalkoznak a kérdésekkel és akarják szolgálni azt az érdeket, amelyet képviselnek. A kormány éppen azért kormány, hogy ilyen áramlatok által ne vitesse magát, hanem az illyneknek ellen tudjon állani, azoknak ellenmondásaiba Összhangot tudjon hozni. A kormány felelősségét tahát nem lehet takarni más, akármilyen tekintélyes társadiaimi faktoroknak felelősségével, amely szintén fennáll. Mert nemcsak itt a Háziban és a politikában súlyosodik és nehezedik az ellenzékre is bizonyos felelősség, i— amely nem olyan súlyos ugyan, mint a kormányé, de amely abszolúte nem súlytalan és nagyon int minket, akik ezen az oldalon ültünk, arra, hogy az ország nagy érdekeinek szempontjaiból mérlegeljünk minden lépést, amelyet teszünk, — hanem) még azoknak is, akik nagyi társadalmi alakulatok élén állanak, akik vezető szerepet játszanak a társadalmi életben, érezniök kell a felelősséget, hogy ők azokat az alakulatokat, amelyek nekik Íbisznek, amelyeket ők ve15*
