Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

84 Az országgyűlés képviselőházának hetetlenség. Erre azt méltóztatik majd mondani: ezt a 33-as bizottság fogja megállapítani. Nem. Idáig a 33-as bizottság nem terjesztheti ki munkakörét, mert a parlamentnek kell elhatároznia, hogy milyen új büntetésnemeket és új eljárási szabályokat léptet életbe, ha pöna,lizálni akar egy magatartást. A háború idején eléggé megbosszulta magát az, hogy visszaható erejű törvényeket alkottak. Nem lehet post festam pönalizálni és azt mondani, hogy e felett majd talán egy rendőrbíró ítél. Ilyen közgazdasági kérdéseket felölelő deliktumoknál nem lehet azt m'ondani, hogy a rémhírkoholás vagy terjesztés fogalmát rábízzuk a rendőrbíróra. En ezt még az egyes bíróra sem bízom. E törmelékek közül valahogy visszavezetni az országot az egészséges jogrendszerbe csak úgy lehet, ha régi fórumainkat és a régi klaszszikus eljárási formákat is visszaállítjuk. Olyan diktatórikus berendezkedést, amely kreál bűnt és büntetést, az alkotmányosság szférájában elfogadtatni nem lehet. Ezért arra kérném a mélyen t. kormányt, hogy ezt vegye revízió alá, anielőtt még a bizottság létrejött. A részleteknél van erre mód. Állapítsák meg részletesen, ímilyen konstitutív elemekről és milyen fórumokról van szó. E nélkül ezt a diktatórikus erőt a kormány kézéibe adni anynyit jelent, mint a fenyegetésnek olyan mértékét és területét létesíteni, amely mellett itt szabad mozgás nem lesz. Nem megfélemlíteni kell az állampolgárokat, hanem felbátorítani, nem a kedvüket elvenni és nem a nyilatkozat szabadságát elpusztítani, hanem a szabad vélemény nyilvánítást emelni. Ezt a felhatalmazási törvénjavaslatot én nem fogadhatom el, mert ellenkezik alkotmányos érzékemmel és jogérzékemmel s mert feleslegessé teszi ezt az instrumentumot, amely a Képviselőháziban mutatkozik. Nem fogadom el, bár tudom, hogy a pártmonopólium ereje ezt törvényerőre foigja emelni. (Jánossy Gábor: Nem! Az ország; érdeke fogja törvényerőre emelni! Semmi pártmonopólium. — Zaj.) Ebben a kényszerhelyzetben az a párt, amelyhez tartozom, a Nemzeti Demokrata Párt, tanácskozott ebben a kérdésben. (Közbeszólás a balközépen.) Ez a párt a polgároknak ezrekből és ezrekből álló egyeteme « ha ennek a pártnak ketten vagyunk is szerény képviselői, széles, nagy demokratikus rétegek állanak a hátunk mögött, független szabad polgárok, akik a klasszikus időkből őrizték meg a maguk alkotmányszeretetét és alkotmánytiszteletét; akik itt állottak vészterhes időkben és mindig a jog és szabadság fegyvereit villogtatták; akik itt állottak a választójog küzdelmében a maguk vezérével, itt állottak úgy, hogy őrt álltak és meg akarták akadályozni^ a felfordulást; akik soha forradalmosító hatásokat ki nem váltottak; akik mindig a magyar történelmi alkotmány^ talapzatán állottak s akik mindig azt akarták, hogy itt a józan és komoly belátás legyen úrrá a viszonyok felett, ne pedig a forradalmosított tömegek hatása. Erről a hatásról egy nagy és még ma is élő angol politikus: Lloyd George, aki nem igen mutatkozott a mi (barátunknak, (Jánossy Gábor: Már belátta tévedését!) megemlékezik az ő írásaiban. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gál Jenő: öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Gál Jenő: Lloyd George, aki liberális államférfiú, 1912-ben azt mondotta az angol költségvetésre: uraim, ez egy háborús költségvetés; mit mókáznak, mit játszanak; ezek a 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. gazdasági háború veszélyeit rejtik magukban s a fegyveres háború veszélyeit is. Utána, ugyancsak 1912-n en azt mondotta, hogy jön a munkanélküliség

1 réme, akár vesztett, akár nyert [háború lesz az az ő államukra nézve. Ezt monidotta Lloyd George. És idézem, amikor azt mondta: engedjétek azt mondani — választóihoz beszélt, — hegy el fog- jönni az idő, amikor a neimzetek józan belátása ott fog tartani, hogy azokat, akik gazdasági (vagy fegyveres háborúra uszítanak úgy fogják tekinteni, mint azt, aki a testvérét megöli, gyilkosnak, testvérgyilkosnak fogják tekinteni. A.zt mondja: lehet, hogy egy-két generáció telik bele, de eljön, az ideje a józan belátásnak, hogy nemzetnek a nemzet ellen való kirohanása és támadása a józan politikai (belátásnak elemi attribútumait se hordtja magáiban s a legbarbárabb világ maradványát jelenti. Persze azt szokták mondani diplomáciai nyelven, hogy a háború elkerülhetetlen, szükséges rossz. Í Ez a téma nem illik to ele ebbe a keretbe, azonban én mégis azt mondom, hogy a belső megbékélés útjait a kiegyenlítés fegyvereivel kell előkészíteni, mert a belső békétlenség! és a gazdiasági egyenlőtlenség

1 útján való haladásból származik az elégedetlenségnek az a nemzetközileg is ható ereje, amely az embereket, államokat és nemzeteket egymásra uszítja. Az a gondolat, amely Locarnóban született s a Stresemann—Briand-féle szövetségen keresztül tmost a Hoover-féle üzenetben nyert betetőzést, ilyen szegény országban, mint a mienk, megszívlelést érdemel s legalább a (gondolkozásban példaadást parancsol. Mert hogyha megmaradunk azok mellett a szokások mellett, amelyek az új honfoglalás óta idejuttattak bennünket, akkor a quantité negligable mellett nemicsák kifelé számítani nem tudunk, de magunk se fogjuk találni azt a kivezető utat, amelyre annyira sóvárogva várunk. Ezért tehát a Nemzeti Demokra Párt a következő deklarációt teszi (olvassa): «A nemzeti demokratapárt megállapítja, Ihiogy az ország mai súlyos gazdasági helyzetéért egyedül és kizárólag a kormány felelős. Amikor a felhatal; mazási törvényjavaslatot, mint a történelmi magyar alkotmánnyal ellentétes, a nemzeti valódi önrendelkezési jogát veszélyeztető kísérletet elutasítja, egyúttal kijelenti, hogy a kormány politikai feleletre von ásat csak elhalasztottnak, nem pedig elintézettnek tekinti.» Nem) fogadom el a töürvényjavaslatot (Taps a baloldalon,) Elnök: Szólásra következik 1 Frey Vilmos jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a tekintetben talán nincs véleménykülönbség, hogy ez a törvényjavaslat, amellyel foglalkozunk, egészen rendkívüli jelleggel bír az alkotmányos életnek keretében és csak- anomáliának tekinthető. Éppen ezért nagyon nehéz azt a parlamenti életben rendesen uralkodó fogalmaknak és szokásoknak sablonja alá vonni, az állásfoglalást vele szemben a rendes kormánypárt-ellenzék szerinti kategóriák értelmében megállapítani. Egy rendkívüli eszköz ez, amelyet az én véleményem szerint egészen objektív szempontból volna óhajtandó mérlegelni, ámbár teljesen megengedem annak jogosultságát, hogy akik a kormánnyal szemben éles bizalmatlansági érzelmekkel viseltetnek, a bizalmi kérdést is felvetik ebből az alkalomból. Nekem ebben a tekintetben nincs jogosultságom, hogy bárki-