Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8 nek tanácsot adjak, én csak a magam álláspontjának^ SL

r magam helyzetének és a magam állásfoglalásának motiválását tartom kötelességemnek és erre a célra kérem rövid időre a t. Háznak türelmét. (Halljuk! Halljuk!) A javaslatot tartalmilag két részre lehet bontani, amely két résznek különböző a természete. Az egyikben a kormány az abszolutóriumot kéri az országgyűlés együttnemléte idején, a sürgető szükség nyomása alatt, saját felelősségére létesített rendkívüli, a közgazdasági életbe mélyen belenyúló intézkedésekre, a másik része pedig a törvényjavaslatnak a jövőre kér felhatalmazást nemcsak hasonló, de a megtörténteknél még sokkal mélyrehatóbb intézkedéseknek saját hatáskörében való megtételére. Ami az első részt, az abszolutóriumot illeti, azt hiszem, nehéz volna megindokolni annak megtagadását, hiszen prima facie elfogadhatónak látszik, hogy abban a nagy felfordulásban, amely felfordulás következményeinek elintézése körül még most is vajúdnak a nagyhatalmak kormányai, anélkül, hogy definitív megállapodásra jutottak volna, és amely nap-nap után új incidenseket produkál és a helyzetnek különböző változásait produkálta: mindezeknek visszahatása nálunk sem maradhatott ki és hogy ennek folytán őrködni kellett a Nemzeti Bank pénzkészletének és a kellő devizaállománynak fenntartása fölött. Hogy ez rendkívüli intézkedéseket tett szükségessé, az prima facie annyira plauzibilisnak mutatkozik, hogy nagyon nehezen tudnám indokolni az abszolutórium megtagadását. Tudjuk azt is, hogy a kormány, amikor ezekre az intézkedésekre magát elhatározta, igénybevette a legilletékesebb közjogi—tényezőknek, a legkiválóbb közjogi tekintélyeknek tanácsát, úgy, hogy erre a részére a dolognak nem sok szót vesztegetek, hanem kijelentem, hogy a múltban történt rendkívüli intézkedésekre szóló abszolutóriumot a kormánynak megadom, a törvényjavaslatnak ezt a részét megszavazom. (Helyeslés jobbfelől.) Sokkal bonyolultabb a helyzet a jövőre igénybeveendő és mint mondtaan, sokkal tágabbkörű felhatalmazás tekintetében és itt szemébe .akaróik nézni annak, hogy nem egy hétköznapi dologról, hanem egy rendkívüli abnormális helyzetnek megteremtéséről van szó, amely az alkotmányos élet rendes menetébe sehogy bele nem illeszthető — bár van nálunk erre precedens — amely magában foglalja a felhatalmazást arra is, hogy a kormány költségvetésileg megállapított kiadási tételeket csökkentsen, hogy költségvetésileg meg nem állapított jövedelmi forrásokat teremtsen, igénybe vegyen, a kiiadandó rendeleteket büntető szankcióval lássa dl, szóval egy rendkívül tágkörű felhatalmazást kér a t. kormány, amit csupán az a körülmény enyhít, — szintén az 1924-ben teremtett precedens szerint indulva el — hogy egy 33-as tanácsot akar létesíttetni az országgyűlés mindkét házából, amely figyelemmel kíséri az összes teendőket, amellyel a kormány közölni fogja összes intézkedéseit, — remélhetőleg azok megtétele előtt is — hogy az ott levő férfiak tanácsát igénybe vehesse. Ez a tanács azonban a ezeknek a férfiaknak álláspontja nem kötelező a kormányra nézve, ez csak tanácsadó testület s a teljes felelősség a kormány vállain nyugszik. Ezzel szemben mi az elfogadható álláspont az én felfogásom szerint? (Halljuk! Halljuk!) Először tárgyi szemKÉPVISELÖHAZI NAPLÖ. I. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 85 pontból nézem a dolgokat és kérdem, szükséges-e egy ilyen tágkörű . felhatalmazás? Nem lehetne-e és nem volna-e még magának az ország bizalmat keltő helyzetének szempontjából is jobb — amint ezt a t. ellenzék soraiból részletesen és igen komoly megalapozással kifejtették — a parlamentet együtt tartani és minden egyes intézkedést megtárgyalni? (Taps a bal-és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, én ezt nem állítom, én csak la kérdést vetem fel. (Derültség jobbfelől. — Jánossy Gábor: Korán helyeseltek!) Az urak önmaguknak tapsoltak és nem nekem s én nem szeretem az olyan elismerést, amit meg nem érdemelteim A kérdést teljesen objektíven vetem fel. (Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, , tudatában vagyok annak, hogy egy rendkívül aggályos, úgy alkotmányjogi szempontból, mint a közgazdasági életbe való benyúlós szempontjából aggályos és csak a legégetőbb szükség által indokolt esetben lehet ezt megengedni és megadni. T. Ház! En azt, hogy ilyen szükség fennforog, úgy mint a kétszer kettő négyet, nem tudom bebizonyítani, elleniben, na végignézek az utolsó hetek világeseményein s látom azt a via júdást, amely a hatalmak tanácskozásaiban, nem mondom, hogy napról-napra, hanem óráról-órára különböző helyzeteket idézett elő, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen") amikor a reggeli lapok már beszéltek a párizsi megállapodás sikeréről, a Londonban elért megegyezésről, az esti lapok pedig azt mondták, hogy ez a hír korainak bizonyult, nincs megegyezés még semmi tekintetben sem, szóval amikor olyan események játszódnak le, olyan kialakulásai a világ gazdasági életének, amelyek minket is érintenék, s amelyek naprólnapra, sőt óráról-órára változnak, és az ezekhez a változásokhoz való rögtöni alkalmazkodás életkérdés lehet a nemzet számára, akkor én nem merem állítani, hogy ez a felhatalmazás szükségtelen és a szükségesség szempontjából nem merem magamra vállalni a felelősséget azért, hogy azt megtagadom. En itt is alkalmazni akarom azt a szabályt, amelyet hosszú ellenzéki pályám alatt mindig szem előtt tartottam, hogy szavazatomat nem adom egyik vagy másik irányba, azzal a kényelmes meggondolással, hogy úgy sem lesz belőle határozat, hanem szavazatomat mindig úgy adom le, álláspontomat findig úgy állapítom meg, amint (megállapítanám akkor, ha tudnám, hogy az érvényre fog jutni. (Helyeslés jobbfelől) Ez az egyedüli módja annak, hogy kellő felelősség mellett csináljunk ellenzéki politikát. Ehhez alkalmazkodom most is és abba a helyzetbe gondolom magam, hogy szavazatommal megakadályozom ennek a felhatalmazásnak megadását és ennék folytán az országot kiteszem annak, hogy ne tudjon alkalmazkodni a most uralkodó világhisztériából előálló különböző esetekhez. (Igaz!- Ügy van! jobbfelől és a középen.) Mert világhisztériával állunk szemben. A dolgok, amelyek történnek, az észszerűség törvényei szerint meg nem magyarázhatók, rendes lélektani szabályokkal sem magyarázhatók meg, hanem kiszámíthatatlan lelki állapotokból állanak elő, politikai szövedékei kapcsolatosak a pénzügyi és gazdasági kérdések elintézésével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ilyen helyzetben nem merném magamra vállalni a felelősséget azért, hogy lehetetlenné tegyem az alkalmazkodást^ a követését ezeknek a percenként előálló változó helyzeteknek, amikor ezek követelésének elmulasztásából az 15