Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
Az országgyűlés képviselőházának úr egyszer szobrot igért, újaibb terheket akar rakni. Az ön szájából hallottuk itt sokszor, hogy ez a társadalom több teher viselésére nem képes. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Miniszter úr, ez osak akkor igazság, ha az ön ajkáról hallatszik? (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Akkor is igazság volt, amikor leszállítottam az .adókat nagyobb összeggel, mint amennyivel felemelni akartam! Ez az igazság! Nemcsak beszéltem, hanem cselekedtem is! — Elénk ellentmondások a bál- és a szélsőbaloldalon.) Lojálisán elismerem, hogy voltak olyan momentumok, amikor a miniszter úr igenis igyekezett egyes adónemeket könnyíteni, sajnos azonban ezen már túl vagyunk. De, t. miniszter úr, szintén azt méltóztatott megállapítani, hogy ez az ország több teher viselésére nem képes. (Gaal Gaston: Ezért szállították le az adót!) Itt állunk tehát a nagy probléma előtt, és Önök iazt úgy akarják mgeoldiani, azit a problémát, hogy a dolgozó társadalomból még kiszivattyúzzák az utolsó életerőt. Mi azt jelentjük innen, hogy nincs már ott, nem lehet ott életerő, s megint csalódás fogja érni a miniszter urat. Az államháztartás összeállításánál még mindig >a 800 millió pengőről álmodozunk, ez azoniban nem fog bekövetkezni. Az az út pedig, hogy az államháztartás, a kincstár kinnlevőségeit előre mozgósítják, egy olyan út, amelyről tudom, hogy Wekerle Sándor csak kényszerhelyzetben vállalkozik erre. Nem is irigylem ezért, mert hiszen tudjuk, hogy a világháború előtt ezeken az utakon^ csak Törökország bandukolt a kapitulációk jegyében. T. Képviselőház! En a javaslatot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Hunyady Ferenc gróf! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Éber Antal igen t. képviselőtársam nagy érdeklődéssel várt felszólalásában nagyon érdekes, nagyon szép, de inkább közismert közgazdasági tételeket fejtegetett a nélkül, hogy azoknak a tételeknek konzekvenciáit a mai helyzetre levonta volna. Közben igen huszárosán nekiment a főváros vezetőségének s a főváros pénzügyi politikájának. Hiszem és bízom benne, hogy ennek a nekimenésnek következményeit majd igen t. barátaival, akikkel egy párton ül, barátságosan el fogja intézni. Utána Friedrieh István igen t. képviselőtársam huszáros svunggal ment neki a törvényjavaslatnak, a kormánynak s annak az Éber Antal úrnak is, akivel egy fronton küzdött sok esetben a törvényhatósági bizottságban. Én Friedrich István igen t. képviselőtársam érdekes beszédével nem óhajtok foglalkozni; oly súlyos állításokat tett többek közt a 86 millió megléte vagy meg nem' léte körül, (Friedrich István: Nincs meg! Tessék tudomásul venni!) hogy erre elsősorban a kormánynak kell válaszolnia; — audiatur et altera pars — ha errevonatkozólag a kormány részéről nyilatkozat hangzik el, csak akkor lehet nekünk ítéletet alkotnunk s éhben a kérdésben bizonyos álláspontot elfoglalnunk. Most a magam részéről indokolni kívánom azt, hogy miért fogadom el ezt a törvényjavaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Szükségesnek tartom pedig ennek külön indokolását és nemcsak a szavazatomat odaadni azért, mert nem azokból az indokokból fogadom el, mint amely indokból véleményem szerint a többségi partok foKEPVISELÖHÁZI NAPLÓ. I. '. ülése 1931 július 28-án, kedden. 71 gadják^ el. A többségi pártok azért fogadják el a törvényjavaslatot, — legalább úgy gondolom — mert bizalommal viseltetnek a kormány iránt, (Felkiáltások jobbfelol: Bízza ránk!) én pedig különböző indokokból táplált bizalmatlanság ellenére fogadom el ezt a törvényjavaslatot azért, mert nem látok más kivezetőutat és mert azt tartom, hogy kizárólag a kormánynak, amely teljes felelősség mellett idejuttatta a gazdasági helyzetet, kell kivezetnie az országot ebből a helyzetből, ennek következtében a teljes felelősség, de a teljes intézkedési jog is a kormányt illeti meg. (Zaj.) Azt hiszem, nem vitás, hogy a törvényjavaslatnak az a része, ahol a kormány eddigi szükségrendeletei részére a törvényes alapot kívánja megteremteni, teljesen független attól, vájjon a szükségrendeletek tartalmát helyeseljük-e, vagy nem. A magam részéről azon a szerény nézeten vagyok, hogy a kormány jól tette, amikor törvényes alap nélkül is intézkedni mert a szükség pillanatában s a véleménye szerint leghelyesebb intézkedéseket életbeléptette. Senki sem tehet többet, mint amit becsületes meggyőződése szerint a cél érdekében szükségesnek vél. Ultra posse nemo tenetur. Ha a kormánynak az volt a meggyőződése, hogy ezekre az intézkedésekre szükség volt a^ veszély pillanatában, akkor erkölcsi bátorságának adta tanújelét, amikor törvényes alap nélkül is intézkedni mert. Az én állásfoglalásom nem jelenti azt, hogy én a szükségrendeletek tartalmát magamévá teszem. Még Éber Antalnak igen szakavatott felszólalása után sem vagyok meggyőződve arról, hogy a betéti zárlat elrendelése indokolt volt és nem lett volna-e elegendő csupán devizazárlat elrendelése. Erről mindenesetre nálamnál kompetensebb emberek fognak nyilatkozni; én post festa erről a kérdésről beszélni nem akarok. Azt hiszem, egészen kétségtelen, hogy a bírói eljárás egyöntetűségének biztosítása végett is a szükségrendeletek részére a törvényes alapot a parlamentnek meg kell adnia. Más elbírálás alá tartozik azonban a törvényjavaslatnak az a része, amely rendelkezési jogot ad a kormánynak további szükségrendeletek kibocsátására. Itt véleményem szerint mindenekelőtt azt az elvi kérdést kell tisztázni, vájjon^ helyénvaló-e és helyes-e, hogy ilyen tág rendelkezési jogot adunk a kormánynak, s nem volna-e egyszerűbb, ha a parlament^ együttmaradna s ha a kormány minden intézkedését a parlament elé terjesztené. Ez végeredményben azt jelentené, hogy a jelenlegi súlyos viszonyokra való tekintettel a parlament a közvetlen intézkedési jogot a maga részére akarná biztosítani és a világválság leküzdésére életbeléptetett rendszabályokkal folyamatosan akarna foglalkozni. Ebben a kérdésben én habozás és kétkedés nélkül a kormány álláspontját teszem magamévá és már alkotmányjogi szempontból sem tudnám helyeselni, ha a parlament a végrehajtó hatalom intézkedési jogkörét akarná birtokába venni. A parlamentnek a rendeltetése a törvényhozás és az ellenőrzés; az ellenőrzés azonban véleményem szerint a múltra nézve bizonyos távlat perspektíváját követeli meg. A torlódó események közepette ezt a távlatot, ezt az objektivitást nem lehet biztosítani, tehát nem célirányos, hogy az ellenőrzést közvetlenül az eseménvek folyamatában gyakorolja a parlament. (Helyeslés a jobboldalon és a közéven.) 12
