Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

72 Az országgyűlés képviselöházána Továbbá az én történelemszemléletem szerint végeredményben soha jóra nem vezetett, amikor a tanácskozó és törvényhozó testületek közvetlenül akartak befolyást gyakorolni a végrehajtó hatalomra. Céltudatos, gyors és erélyes cselekvésre nagy számból álló testületeknem alkalmasak, ennek következtében én a kormányra, tehát egy szűkkörű testületre óhajtanám a cselekvésnek jogát ráruházni. (Rassay Károly: Az ellenőrzést, vagy cselekvést!) A törvénypótló és törvény helyettesi tő rendelkezések kiadását, amelyek szükségesek és elegendőek a nehézségek leküzdésére! Véleményein szerint egy világválság hátterében álló indító okok és annak leküzdésére szükséges intézkedések nem alkalmasak a nyilvános tárgyalásra, nem valók a nyilvánosság elé. Ennek egész hátterét, minden indító^ okát nem lehet a : nyilvánossággal közölni, éppen ezért a nyilvánosság ellenőrzése mellett tárgyaló parlament elé sem lehet hozni, tehát a parlament gyakran kénytelen volna a való tényállásról való tudomás nélkül tanácskozni és Jiatározni. Mindezeknél az indokoknál fogva véleményem szerint meg kell adni a kormánynak a felhatalmazást iarra, hogy további szükségrendeletekkel igyekezzék a világválság konzekvenciád-tói Magyarországot mentesíteni. Ismét más kérdés azonban, vájjon ezt a felhatalmazást éppen ennek a kormánynak megadhatjuk-e, vagy nem? Ez már bizalmi kérdés. Itt pedig óhajtottam volna elsősorban foglalkozni egy kifogással, amelyet vártam, hogy az ellenzék fel fog hozni, de eddig a legnagyobb örömömre láttam, hogy nem hozta fel, és minthogy az ellenzék nem hivatkozott eddig ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál a választásokra és az azokkal kapcsolatos esetleges visszaélésekre, én sem akarok a magam részéről ezzel a kérdéssel foglalkozni, mert éppen azt óhajtottam volna kifejezni, hogy bármilyen álláspontot foglaljunk el ebben a kérdésben, e törvényjavaslat tárgyalásánál e kérdésnek a taglalása irreleváns. Rögtön áttérek tehát a kötelező kifogásra, t. L, hogy ennek a kormánynak azért nem akarja az ellenzék megadni a felhatalmazást, mert véleménye szerint a jelenlegi magyar gazdasági válság oka a magyar kormány 10 éves elhibázott gazdasági politikájában van. Ezzel iszemben a kormány álláspontja az, hogy a magyar válság direkt függvénye a világválságnak, tehát a kormányt semmiféle felelősség nem terheli a magyar válság előidézése szempontjából. Én a magam részéről sem egyik, sem másik álláspontot 100%-ban elfogadni nem tudom, és ahogyan az ellenzék politikai okokból iebeosüli a világválság hatását a magyarországi eseményekre, éppenúgy kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a kormánypárt politikai okokból túlbecsüli azt a hatását a világválságnak, amelyet a magyar eseményekre gyakorol. Az én szerény véleményem' szerint igaz, hogy a világválság jelentékeny részben okozója a magyar válságnak, de hogy ilyen erősen lépett fel nálunk és hogy súlyosabban vett bennünket igénybe, mint esetleg más államokat, ennek oka a kormány elhibázott gazdasági politikájában áll, amelynek következménye, hogy a magyar közgazdaság viszonylag erőtlenül áll szemben a világválság következményeivel. Hogy felsoroljam röviden azokat az okokat, miért tartom elhibázottnak a kormány 7. ülése 1931 július 28-án, kedden. közgazdasági politikáját, elkezdem azzal, hogy áz első szanálás végrehajtásánál már véleményem szerint feleslegesen vette igénybe a külföldi kölcsöntőkét, mert a nélkül is tökéletesen végre lehetett volna hajtani a szanálást; indokolatlanul tért el az akkor megállapított normálköltségvetéstől, amelynek betartása felett őrködött a külföldi ellenőrző biztos alaposan és gondosan; csak távozása után emelték fel indokolatlanul a költségvetést; azonkívül az ez időben bővebben csorgó külföldi kölcsönök nem gazdaságosan lettek felhasználva, különösen a községek és városok részéről s ebből a szempontból is a kormánynak hiányos ellenőrzése igenis felelősséget hárít a kormányra. Itt van a kormányzat egészének s a kormányzat valamennyi tagjának teljesen túlméretezett költekezése, amely ellen az ellenzék, de a Keresztény Gazdasági Párt oldaláról is állandóan hangzottak el kritikák. Itt van az adósróf túlfeszítése, amely produkált végeredményben helytelenül felhasznált költségvetési feleslegeket, amely költségvetési feleslegek produkálása tette vértelenné a magyar közgazdaságot és tette viszonylag gyengébbé, hogy a világválság következményeivel megbirkózzék. A két. alkotó miniszter hihetetlen költekezése s a közgazdasági miniszter urak viszonylagos koncepciónélkülisége a jövedelmek és kiadások diszparitására vezetett. A már tavaly óta mutatkozó világválság leküzdésére pedig ö,sszesen csak két törvényt nyújtott be a kormány, mind a kettővel szemben — a magam részéről — aggályaimat ki kell fejtenem. Az egyik a bolettatörvény, amelyet tavaly nyújtottak be, s itt újból csak azt hangoztatom, amit akkor az országgyűlés plénuma előtt elmondtam: nem tartottam szerencsésnek a bolettatörvényt, nem tartottam olyannak, hogy azt a hasznot, amelyet a boletta a nagybirtokosságnak hozott, nem lehetett volna más eszközökkel biztosítani, hogy nem lehetett volna biztosítani az egész gazdatársadalom részére egy olyan segítséget, amely nemcsak a nagybirtokosságnak, de a kisbirtokosságnak is a javára lett volna s amely nem keltett volna fel újból a különböző birtokqsosztályok között féltékenykedési és ellenségeskedést. Nem vagyok ismerős a Duna—Tiszaközének és a Tiszántúl vidékének mezőgazdasági struktúrájával, tehát nem érzem magamat feljogosítva arra, hogy arról a vidékről ítéletet mondjak, de azt mondhatom, hogy a Dunántúlon a kisgazdaközönségnek a bolettából semmiféle haszna nem volt és ha titkos szavazással bármelyik kerületben leszavatatnák a gadaköönséget, hogy kívánja-e a boletta fenntartását, túlnyomó többségben a bolettával szemben foglalna állási (Ügy van a baloldalon.) A magam részéről annál inkább akarom ezt ismételni, mert nem f szeretném egy percig sem, hogy a kisgazdatársadalom azt gondolja, hogy a nagybirtokososztály képviselői követelik maguk részére a bolettában rejlő előnyt. Egy délután szólaltunk fel az első törvényjavaslatnál Sigray Antal gróf és én, mindketten nagybirtokosok, a bolettával szemben s ha most nem a kisgazdákat, hanem a parlamentben ülő grófi nagybirtokosokat szavaztatnák meg, akkor is meg vagyok győződve róla, hogy a bolettával szemben foglalnának állást. (Egy hang a baloldalon: Kinek kell hát akkor?) A második ilyen törvény a földteherrendezési törvény. A földteherrendezési törvény any-