Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-15
Az országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. 397 gazdasági és kormányzati hibák következményeit. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Károlyi miniszterelnök úr vállalkozását abból a .szempontból ítélem meg, hogy bármennyire szimpatikus és bármennyire szerény is volt a miniszterelnök úrnak a parlamentben való megjelenése, bármennyire nagy volt js ünneplés, amellyel az egységespárt új vezetőjét körülvette, nekem meg kell állapítanom kettőt. Meg kell állapítanom azt, hogy amit itt két nap alatt az egyes ajggódó hazafiak szájából • hallottam GS cLZ Él hangulat, amely a" parlament falai között, különösen a t. többség részén honol, — méltóztassék meggyőződve lenni — joggal indít arra a kijelentésre, hogy őszintén meg kell mondanom: nagyon, rózsaszínűnek méltóztatnak megítélni az ország mai súlyos igazdasági helyzetét. (Magyar Pál: Már aki! — Pakots József: Még mindig nem látnak tisztán!) Nem látnak tisztán; nem mondom, hogy nem akarnak tisztán látni. Nem gondolják az urak, hogy sokkal súlyosabb és sokkal mélyrehatóbb az a gazdasági válság, amelyben vagyunk 1 ? Nekem személyileg a miniszterelnök úr ellen semmi kifogásom sincs. De bármennyire szimpatikus legyen a ' személye, mint .ellenzéki f embernek őszintén ki kell jelentenem azt az álláspontomat, amelyet vele szemben elfoglalok. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök szerencsésebb, mint Bethlen gróf volt, mert megkapta Hunyady gróf csoportját is, tehát sokkal több híve van, mint Bethlen István grófnak. (Mozgás. — Derültség a szélsőbaloldalon. — Turchányi Egon: Mindenesetre független csoport támogatása! Minden egyes tagja saját erejéből jött be!) Mondom, szerencsésebb, mert többen vannak, akik támogatják. Mondom, azt is, hogy a meleg ünneplésből* amelyet láttam és tapasztaltam, meg kell állapítanom, hogy a többségi párt bizalma teljes mértékben a miniszterelnök úr • felé hajlik. Parlamentáris szempontból tehát a miniszterelnök úr vállalkozása jogos. Ha azonban azt nézem, hogy ebben a parlamentben a nemzeti közvélemény működik-e, ha azt nézem, hogv ennek a parlamentnek háta mögött ott van-e a magyar nemzet, akkor eszembe jutnak a választáson látottak, a esendőrszuronyok, s akkor azt kell megállapítanom, hogy ez a parlament azt a nemzetet, amelyben a magyar nép •is benne foglaltatik, sajnos, nemi teljes mértékben képviseli. Ebből a szempontból tehát én a miniszterelnök úr vállalkozását személyi vállalkozásnak látom és a személyi vállakózással szemben megint oda térek vissza, hogy mi, akik ebben az országban élünk és robotolunk, nagyon is figyelmükbe ajánljuk azoknak, akik ma a kermánypálcát kezükbe veszik: vállalják-e, érzik-e magukban a képességet arra, hogy ezt a nehéz helyzetet át tudják hidalni? És felelősek azok is, akik a megbízást adják, mert ez az ország a tizenkettedik órában semmi esetre sem lehet kísérleti nyúl. Itt tényleg egy valódi nemzeti összefogás kell, hogy az ország sorsán segíteni tudjunk. (Ügy van! Ügy van!) Nagyon méltányolom és tisztelem, ha a miniszterelnök úr, mint a történelmi osztálynak egyik képviselője, ide áll ma ezt az országot vezetni; ide áll teljes jóakarattal, — nem vonom; kétségbe — de a jóakaratból csak egyet látok, azt, hogy takarékoskodjunk, de koncepciót arra, hogy miképpen vezessük ki az országot ebből a bajból, abszolúte semmit sem látok. Ha a miniszterelnök úr, mint ennek a történelmi osztálynak egyik legelitebb tagj ci cl Sa" ját osztályát is megvédeni kívánja ebben a neKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ. I. héz időben, tisztelettel meghajlok előtte, azt mondom azonban, hogy én a haza fogalmában benne értem nemcsak a nemzet előkelőit, hanem a nemzet utolsó dolgozóit is, ennélfogva az olyan programmot, amely ma ennek a válságnak egyenlő teherviselését kívánja, semmiképpen sem helyeselhetem, hanem azt követelem, hogy az a vagyonos osztály, az a történelmi osztály, amelynek még van miből, mentse meg ezt a rendszert, ezt a polgári gondolatot; sokszorosahban áldozzon, ne úgy, mint ahogy ezt eddig tette; és azt követelem, hogy azok a jogok, amelyek eddig a magyar falu népétől elvonattak, Károlyi Gyula által adassanak vissza. Tessék beállítani a titkos választójogot, (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) tessék szavaztatni, mert nem lehet az, hogy egy országon országoljunk és a magyar falu népét onnan kizárjuk, az ország pénzügyi válságának súlyos . következményeiben pedig az a magyar falu népe, az az iharos, az a kereskedő ugyanakkor a legsúlyosabban érezze a terhet. Itt kell válaszolnom Hunyady Ferenc gróf t.^képviselőtársamnak is, meg vagyok róla győződve, teljesen jóakarattal beszélt ezzel kapcsolatosan a munkanélküli segélyről. En teljesen az ő álláspontján vagyok, hogy ne igen menjünk rá a munkanélküli segélyre. Voltaképpen azonban t. képviselőtársam egy malomban őröl szociáldemokrata képviselőtársaimmal, ő munkanélkülisegély, pénzbeli segély helyett élelmi, természetbeni segélyt kíván. Nekem ezzel szemben az a. véleményem, hogy tessék munkáról gondoskodni, (Helyeslés a szélsőbaloldalon), mert higyje el nekünk a gróf úr, azt az alamizsnaszerű kiszolgálást, amely ingyenebéddel, ingyencipőyel és ingyenruhával jár, a magyar polgári társadalom évtizedeken keresztül mindig teljesítette a maga szervezeteivel és teljesíti ezután is. Ez nekünk ettől a kormányzattól nem ajándék. Sőt, egyet kérek: ne bürokratizálják ezt, mert akkor sokkal többe kerül. Hagyja csak a magyar társadalom tehetőseinek szívét megnyílni, azok majd teljesíteni fogják kötelességeiket, amint teljesítették a fővárosban, a vidéken és a magyar falun. Ha azonban ez a mai időkben, amint ő mondotta és felajánlotta, a magyar tehetős társadalmi osztálytól, a nagy vagyontól áldozat akar lenni, hogy ezt ők fedezik, erre azt mondom, hogy ez kevés, mert sokkal nagyobb áldozat szükséges ahhoz, hogy valutánkat megmentsük. Nem lehet jótékonysági és egyéb tervekkel kibújni az alól a súlyos adókötelezettség alól, amely a nagy vagyont, a nagy tőkét, a nagy jövedelemhalmozást feltétlenül kényszeríti arra, hogy most ebben az utolsó pillanatban az ország megmentése érdekében áldozzon. (Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: A kistőkéket kell védelmezni, nem a nagytőkét!) Egyet nem szeretnék Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úr vállalkozásában látni. Becsülettel, őszintén, nyiltan és férfiasan megmondom és hiszem is, hogy nincs ennek lehetősége : ez a kormányzati rendszer, a mai kormány nem lehet alkalom arra, hogy itt bármiféle restaurációs törekvések jöjjenek ; ez a kormány tisztán csak a gazdasági válság lebonyolítására vállalkozott, mert ez az idő, ez a dégénérait helyzet, amelyben vagyunk, az említett kérdésnek a megoldására nem való. Ezt mi már nagyon jól tudjuk a mohácsi vész példájából. Én bízom abban, hogz itt a kormányzatnak semminemű rejtett céljai ebben az irányban nincsenek, de ezt kötelességem volt egészen férfiasan, őszintén és nyiltan megmondanom. Én a magyar sorsot a nemzet egyetemével 59
