Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-15
396 Az országgyűlés képviselőházának 15, Hőbb- és baloldalon. — Halljuk! Halljuk, a szélsőbaloldalon.) Ebben az országban a munkásosztálynak nincs ellenőrzési lehetősége, nem tudja befolyását érvényesíteni, amikor arról van szó, hogy a mai óriási, kibírhatatlan terheken kívül még nagyobb terheket kívánnak a vállára rakni, hogy ezeket is viselje; nincs ellenőrzési lehetősége a tekintetben, hogy ezeket a megfeszített áldozatokat mire kívánja a kormányzat fordítani? Itt ülünk mi tizennégyen, szociáldemokraták, a jogtalanság reménytelen kalodájában. Itt olyan választási rendszer van, hogy mi nem produkálhatunk itt a nép, az ország, a nemzet érdekében semmit sem és nem lehet csodálkozni azon, ha odakünn a nép maholnap minket vissza fog hívni innen azzal, hogy ne töltsétek az időt hasztalan, hiszen szélmalomharc, falrahányt borsó, amit itt ti mondtok, amiért ti itt harcoltok. Ilyen - válaszási rendszer, ilyen- diktaturás kormányzat mellett hiába a mi jóakaratunk, hiába a mi minden igyekvésünk, törekvésünk. {Farkasfalvi Farkas Géza: Hiába minden izgatás, úgy-ef — Farkas István: A tények izgatnak!) Amikor a Friedrichféle választójogot' meghamisították, visszacsinálták abban a reakciós irányban, amelyben azt Bethlen gróf módosította, nemcsak a munkásosztályt sebezték meg, hanem megsebezték magát az országot (Weltner Jakab: A katasztrófapolitika kezdete!) és a történelem fel fogja jegyezni, hogy a Friedrioh-féle választójog visszacsinálása azt jelentette, hogy a népet háborús szenvedésének díjától hűtlenül elütötték, (Ügy van! a szélsőbáloldalon.) ezt a díjat hűtlenül elsikkasztották. Pedig a háborúban ennek az országnak népe, dolgozó munkássága eleget szenvedett ahhoz, hogy jogát, titkos választói jogát, a demokráciának legalább ezt a mértékét megkapja és eztr tiszteletiben is tartsák. Sokszor hangzottak el már itt is szavak arról, hogy az erőknek össze kellene fogniok, hogy a pártérdekeket alá kellene rendelni az országos érdekeknek. {Ügy van! jobb felől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Ezt bizony megtehetnék!) Igen, erre van példa a .demokratikus országokban: a német demokrácia is rendkívüli áldozatokat hoz (Egy hang a jobboldalon: Az más!) a nemzet oltárán; > ott is megvan az erőknek bizonyos összefogása, de ez ott lehetséges, mert ott szociális vívmányokat védenek, amikor az országot védik, ott jogokat védelmeznek, ott szabadságokat védelmeznek, amikor Összefognak más társadalmi osztályokkal és más polgári politikai pártokkal,. Németország példája, igen, alkalmas arra, hogy .tanuljanak belőle. Ott van Hindenburg, — katona, Vilmos császár katonája — aki ma olyan hatalmat gyakorol, hogy könnyűszerrel visszaélhetne vele, könnyűszerrel ejthetne halálos sehet a német demokrácián és nem teszi ezt, noha más elveken, más meggyőződéseken nevelkedett, nem teszi, mert morális kötelezettséget érez az iránt a nép iránt, amelyről tudja, hogy vérzett és szenvedett, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mert tudja, hogy ennek a népnek joga van arra, hogy gyakorolja a szabadságnak azt a mértékét, amelyet a háború után kapott. (Györki Imre: Néhány matróz tanulhatna tőle! — Büchler József: Gömhös is tanulhatna! — Nagy zaj.) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Buchinger Manó: Rögtön befejezem. Ettől a tábornagytól tanulhatnának más tábornagyok is. Befejezem beszédemet, miután időm lejárt. Pedig sok mondanivalóm lett volna. Kénytelen vagyok befejezni azzal, hogy aki hozza a szaülese 1931 augusztus 28-án, pénteken. vazást'/ titkosságát, a becsületes választójogot ezzel a becstelen' rendszerrel szemben... (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) A képviselő úr beszédideje is lejárt már. (Propper Sándor: Ebből nem lesz kenyér!) T. Ház! A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy az előbb elhangzott beszéd .folyamán Esztergályos János képviselő úr sértő kifejezést használt Farkas Géza képviselő úrral szemben. (Bródy Ernő : Mit mondott í) Ezért Esztergályos képviselő urat utólag rendreutasítom. (Esztergályos János: Azt kérdeztem: zabot reggelizett? Ez sértési) A képviselő úr megismétli a sértő kifejezést. Figyelmeztetem, hogy kénytelen leszek a .mentelmi bizottság elé való utalását javasolni, mert állandóan engedetlenséget tanúsít az elnök intelmeivel szemben, (Kabók Lajos: A háború ideje alatt menynyi zabot megetettek velünk!) Szólásra következik 1 ? Griger Miklós jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Tökéletesen igaza van előttem szólott igen t. képviselőtársamnak abban, hogy ez a f gazdasági válság nemcsak egyszerű gazdasági . válság (Zaj a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) és ezeknek a válságos időknek megoldását nem lehet egyszerűen az állami költségvetés -vagy az államháztartás rendbehozatalával elérni. Tökéletesen igaza van abban, hogy ebben az országban súlyos erkölcsi válság is van, és ez a súlyos erkölcsi válság az okozója voltaképpen annak a gazdasági válságnak is, amelyben vaigyunk. Méltóztassék nekem megengedni, hogy legelőször is Bethlen volt miniszterelnök úr távozásával foglalkozzam. Annyival is inkább jogosítottnak érzem magam, hogy a volt miniszterelnök úr távozásával foglalkozzam, mert a volt miniszterelnök úr ugyanabban a városban képviselő, amely városban én a polgári ellenzéki gondolatot képviselem. En nem tudom, mi volt az oka a volt miniszterelnök úr távozásának. Beszélnek külpolitikai okokról, belpolitikai okokról, meghasonlásról, gazdasági okokról. Én csak egyet tudok, azt, hogy amikor Bethlen István volt miniszterelnök úr tízévi kormányzása után hirtelen itthagyta a kormányt, akkor az ország tönkrement, nincs koncepció az ország gazdasági viszonyainak helyreállítására és a legkínosabb tél előtt állunk. Abból, hogy a volt miniszterelnök úr választatott és hogy miképpen választatott, egyáltalában nem lehetett feltételezni, hogy a miniszterelnök távozni kíván. Abból, hogy meghozták a felhatalmazási törvényt, megalakították a 33-as bizottságot és a parlamentet ein ápoltatták, szintén nem lehetett távozása okára következtetni, de a magam részéről, aki szemben állok vele, felvetem itt a kérdést, szabad volt-e a miniszterelnök úrnak tízéves kormányzása után egyszerűen, így a felelősséget félredobva, eltávozni? Meggyőződésem szerint nem. En már láttam és megértem egyszer egy ilyen távozást, amikor egyszerűen odaadták a hatalmat. En ma azt várom azoktól, akik a kormányzat» élén állanak, a távozóktól éppúgy, mint a jövőktől, hogy a felelősséget is teljes mértékben vállalják, hogy álljanak helyt cselekedeteikért, mert ennek az országnak életéért, ennek az országnak gazdasági összeomlásáért felelni kell, mert azok a milliók, akik itt bent élünk és akiknek nines hová elmennünk, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) azok itt szenvedik el az esetleges
