Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

384 Az országgyűlés képviselőházának li eladósodásának szemszögéből, hogy ezáltal az új kormányzat hatalmas eszközöket kapott volna az ország szanálására, — engedelmet kérek, itt már ki kell mondanom — a frivolitás határán jár. Ha ilyen körülmények között a volt miniszterelnök úr távozásakor azt mondja, hogy ők nem hagyták és Ő nem hagyta cserben a nemzetet, engedjék meg, hogy én azt mondjam: ennek csak annyi értéke van, mintha a vendéglátó házigazda egy váratlan pillanatban felkel és az ajtóban a ftizetőpincérnek azt mondja, hogy a számlát a társaság fogja kifizetni. (Derültség balfelől.) Ez a társaság mi vagyunk; nemcsak a t. kormány, hanem mi is vagyunk. Itt politikai értelemben beszélek. Mert sajnos, itt kell felvetnem azt a kérdést, hogy a tegnap elhangzott vita során az ellenzék oldaláról sem hallottam tulajdonképpen határozott állásfoglallást a pénzügyi válság megoldásának kérdésében. Engedelmet kérek, t. Ház, ezért a helyzetért mi nem vagyunk felelősek! (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez ellen a helyzet ellen mi küzdöttünk, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: Megmondottuk előre!) az ellen a politika ellen, amely az országot ide vitte, nyugodt lélekkel mondhatom, tíz éven keresztül küzdöttünk barátaimmal, a Bethlen-kormány megalakulása, tehát a tízéves jubileum első pillanatától kezdve. Most azonban adott helyzetben vagyunk, t. Ház, és itt mindenkinek állást kell foglalnia, mit akar: pénzügyi anarchiát akar-e, vagy pedig az országot meg akarja-e menteni? Mert e két kérdés között kell választani. Nincs kiút! Ha abban a helyzetben, amelyért nem vagyok felelős, amelyért minden felelősséget a kormányra hárítok, ez a kérdés felmerül, nekem döntenem kell s nemcsak nekem kell döntenem, hanem döntenie kell a t. ellenzéknek is, mert végeredményben az ellenzék tíz évi küzdelme után nem követheti vezérként gróf Bethlen Istvánt a felelősségvállalás és kötelességteljesítés mezejéről való emigrációba. Nekünk itt kell maradnunk és szembe kell néznünk ezzel a helyzettel még akkor is, ha népszerűségünket veszélyeztetjük ezzel odakint. Én tehát, t. Ház, nemcsak a magam, hanem politikai pártom és barátaim nevében is kijelentem, hogy mi a kormánynak azokat az eszközöket, amelyek a pénzügyi anarchia elkerülésére szükségesek, jóakaratú támogatással igyekezni fogunk megadni. (Helyeslés.) De kikötéseink vannak, t. Ház, nem nekünk, -hanem kikötései vannak az egész országnak és ezek közé a kikötések közé tartozik elsősorban a rideg, drákói, kegyetlen takarékosság. En megütközéssel látom, hogy amikor csak pár tapogató lépést tettünk ezen a téren előre, akkor már a magyar sajtóban ellenkező hangok hallatszottak és a mi lépésünket akkor már igyekeztek hurrá-takarékosságnak, demagógtakarékosságnak minősíteni. T. Ház! En csak arra figyelmeztetem' azokat, akik az események igaz megismerésétől kissé távol állanak, hogy valahányszor ilyen kritikát akarnak mondani vagy leírni, vessék fel magukban a kérdést, miből fedezze a magyar állam jelenlegi institúciójának, jelenlegi berendezkedésének költségeit Mert az a felelőtlenség, hogy azt mondom: legyen rendszerváltozás, hogy változzanak meg a költséges berendezkedések, de ugyanakkor nem engedek hozzányúlni egyetlen intézményhez sem s azt hiszem, hogy 36 autó leállításával már meg van oldva a kérdés... (Gráspárdy Elemér: Az is valami! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! '.ülése 1981 augusztus 28-án, pénteken. Rassay Károly: ...ez a szisztéma csak közelebb viszi az országot a tökéletes pusztuláshoz és a katasztrófához. Másik kikötésünk, t. Ház, az, hogy ezeknél a közszolgáltatási bevételeknél a szociális szempontokat teljes egészükben figyelembe kell venni. De nemcsak frázisokkal, hanem minden egyes intézménynél való megvalósítással, a tisztviselői fizetésredukció lineáris voltánál éppúgy, mint a fogyasztási adók emelése mellett a jövedelem- és vagyonadó kiművelésére fektetett súly tekintetében. (Ügy van! jobbfelől.) Nem tehetjük meg azt, hogy finánctechnikai okokból egyszerűen csak a legkönnyebb, de egyúttal legigazságtalanabb megoldáshoz nyúlunk. (Ügy van!) Nekünk ez igenis köte-, less égünk, és ha az elmúlt kormányzat éveken keresztül elmulasztotta az egyetlen igazságos adónak, a jövedelem- és vagyonadónak megfelelő kiépítését, akkor lázas pillanatokban rövid idő alatt nekünk kell ezt megvalósítanunk, mert különben nincs jogunk áldozatokat követelni a nemzettől. (Ügy van! balfelől.) Harmadik feltételünk az, hogy kell lenni egy pénzügyi és az állam életét továbbvivő programmnak is, kell lenni egy pénzügyi koncepciónak, mert csak azt, hogy a kiadásokat csökkentsük, a bevételeket emeljük és ezzel hozzuk rendbe az ország ügyeit, nem tudjuk megvalósítani. Őszintén és becsületesen meg kell mondanunk, hogy a magyar állam helyzete visszazuhant 1924-re és csak egy nagy szanálási kölcsön segítségével tudjuk az országot megmenteni. (Sándor Pál: Ügy van!) A kormánynak éppen az a feladata és kötelessége véleményem szerint, hogy egy ilyen nagy szanálási kölcsön — a nevét is bátran és egyenesen kimondom — felvétele iránt haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket és forduljon a Nemzetek Szövetségéhez. (Helyeslés a bal- éb a szélsőbaloldalon — Sándor Pál: Nincs más út!) Ha Ausztriának lehet a Népszövetséghez fordulni kölcsönért, a magyar nemzetnek is kötelessége odafordulni és nem szabad figyelemmel lenni politikai és személyi presztízsszempontokra (Úgy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gál Jenő: Nem kell szégyelni a szegénységet! — Kun Béla: Kicsempészték a valutát az országból!) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Koncepciót kell kérnünk az állam ügyeinek továbbvitele szempontjából is. Nehezményeztem a miniszterelnök úr programmbeszédében, hogy minden politikai kérdést elhárított magától és ezzel mintegy önmagát redukálta és diminuálta az elmúlt • kormány helytartójának. Ez nem volna méltó feladat a miniszterelnök úr szerepéhez, de ez katasztrófa is volna magára a nemzetre. A miniszterelnök úr nem hárítja el magától azoknak a politikai problémáknak meglátását, amelyek itt vannak előttünk és amelyeket meg kell oldani. Hogy ez nem kellemes pillanat, az igaz, de mi erre már rámutattunk erről a helyről. Magam számtalan beszédben mutattam rá arra, hogy a Betlhen-kormány legsúlyosabb bűnének azt tekintem, hogy amikor mégis nagyjában nyugodt, sima mederben folytak a magyar nemzet ügyei, nem oldotta meg, hanem elkerülte a nagy problémákat, vagy pedig fél-megoldásokat csinált és otthagyta feküdni ezeket nekünk arra az időre, amikor a nemzet a legsúlyosabb mindennapi életproblémákkal van elfoglalva. (Sándor Pál: ügy van!) Akármennyire tornyosulnak is elénk a pénzügyi és a gazdasági problémák,