Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

374 Az országgyűlés képviselőházának lk dolgot olyan humorosnak. Kilenc hónappal ezelőtt hangzott el Bethlen István programme a a gazdasági válság és a munkanélküliség leküzdésére, 1930. október 20-án mondotta. Ez volt a nagy Programm, amellyel feltétlenül kivezetik az országot a gazdasági válságból. Ekkor beszélt az automobilokról is a volt miniszterelnök úr és azt mondottta (olvasssa): «Itt •most egy humoros kérdést akarok érinteni. A közélet terén töfobé-kevésblbé az a felfogás terjeszkedett el, hogy óriási kiadások vannak az állami automobilok terén és aki takarékoskodni akar, mindenekelőtt meg kell szüntetnie az állami autókat. 1929. július 1-től 1930. július l-ig mindössze 450.000 pengő volt ez az Összeg, amely az autók fenntartására fordíttatott. Ez tehát az a nagy kérdés, amellyel egyes próféták a takarékosságnak terén meg akarják váltani az országot.» Miniszterelnök úr, én már régen próféta vagyok, üdvözlöm Önt ebben a társaságban. (Elénk derültség.) Az igen t. miniszterelnök: úr nem élte át ezeket a viharokat, amelyeket mi itt átéltünk. Az ember megedződik és ha úey végigskáláznám a miniszterelnök úr előtt azokat a rangsorozatokat, amelyeken mi itt átcseperedtünk és átmentünk, mialatt mások, akik innen átrepülték, kapitányból rögtön tábornokok lettek, talán meglepődnék. Mi is kaptunk címeket és rangokat. Voltunk baromorvosok, voltunk sirató öregasszonyok, voltunk grvomorsavas pesszimisták, voltunk mi már minden, voltunk mi már próféták is. Amikor tegnap az ágén t. miniszterelnök úrral szemben felvetettem egy parlamenti bizottságnak kiküldetését, engem az a gondolat vezetett, hogy a múlt kormányzat pénzügyi gesztiódában sok olyan dolog volt, ami az ón szerény nézetem szerint feltétlenül a legszigorúbb vizsgálat tárgya kell, hogy illegyen. Igaz, hogy Rassay t. barátom rámutatott arra, hogy hiszen a 33-as bizottság el tudja végezni ezt a feladatot. Itt deferálok is. Hiszen a 33-as bizottság éppen Rassay t barátom indítványára nyilvános lett. Ha módjukban lösz az uraknak ott ezeket a témákat kiteregetni, én ebbe belenyugszom. A fontos az, hogy ezekben a dolgokban tisztán lássunk. Mielőtt azonban rátérnék arra, hogy^ tulajdonképpen milyen helyekre célzok, távirati stílusban végig akarok menni a legutóbbi hónapok fkölcsönpolitikáján. Tavaly ősszel, karácsony előtt felvették azt a bizonyos 87 millió beruházási kölcsönelőleget, amelyet én már legalább tízszer szóvátettem itt, de sohasem kaptam precíz feleletet arra, hogy ez a 87 millió tulajdonképpen hol van. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Friedrich István: Tisztelettel kérek negyedórai meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a ikért meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Friedrich István: T. Ház! Most újból felvett a kormány 5 millió fontot, ami 140 millió. Ehhez hozzáadva az előbb említett bizonyos 87 milliót, ez már 230 millió új kölcsön hét hónapon belül. Engedelmet kérek, ez az összeg annyi, mint az egész nagy népszövetségi kölcsön. A 'népszövetségi kölcsön felvétele körül itt heteken (keresztül vitáztunk arról, hogy ennek az összegnek legnagyobb része csak hasznos vagy produktív, de főleg produktív beruházásokra használható. Akkor hajszálnyira meg volt állapítva, hölgy a népszövetségi költése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. csőn hogyan használható fel, itt volt az tellenőr és akkor még tényleg volt bizonyos takarékossági szellem. Ma ezek az óriási összegek jönnek-mennek és az ország törvényhozása semmit sem tud ezekről. Akik benne vannak a 33-as bizottságban, talán már többet tudnak ezekre vonatkozólag, de hiába, mi ezekről semmit se tudunk, holott mikor a 87 milliót felvették, benne volt a törvényjavaslat indokolásában és henne van a törvény szövegében is, hogy ezt kizárólag csak 'beruházásokra szabad felhasználni. Az is benne van a törvényben, hogy elsősorban hidak építésére fordítható ez az öszszeg. A miniszterelnök úr tudja, hogy hidak nincsenek, (Rassay Károly: Nem is lesznek!) s pénz sincsen. Felvettünk tehát 230 milliót, amiből, sajnos, semmit sem ruháztunk be, habár éveken keresztül írt Popovics is, Schober is gyönyörű cikkeket arról, hogy nemcsak rövidlejáratú kölcsönöket ne hozzunk be, mert ez veszélyt jelent, hanem, ha hosszúlejáratú kölcsönt hozunk be, azt is elsősorban csak produktív beruházásra szabad felhasználni. Engedelmet kérek, nem mehetünk itt egyszerűen kedélyesen tovább, hogy itt az új kormány, az Isten éltesse, maradjunk együtt két napig, a 33-ok majd elintéznek mindent, mi pedig menjünk megint haza. Ez olyan súlyos kérdés, amellyel az egész gazdasági világ foglalkozik, és precíz felvilágosítást nem tudunk kapni. De súlyosbítják a dolgot még a következők. A kormány a legutóbbi hetekben a magyar bankok közvetítésével és bekapcsolásával még egyéb hiteleket is vett igénybe, de a költségvetés keretein kívül a zárszámadásban ki nem mutatott nagy tételek is jelentkeznek tehertételként. Nem árulok zsákban macskát. En megkérdeztem Wekerle volt pénzügyminiszter urat, mondja meg nekem, mennyi körülbelül, ez az Összeg? Erre ő nem felelt nekem, mire én azt mondottam: Miniszter úr, rosszul taksálok, ha azt mondom, hogy a 150 milliót meghaladja? A válasz az volt, hogy jól taksálok. Engedelmet kérek, én ezzzel csak az alsó határt szabtam meg, a felső határ még nyitva van. Ha most számítom azt a 240 milliót, amely 8 hónap alatt ide bejött, és ha figyelembe veszem, hogy az urak még folytatnak tárgyalásokat, — már látom is a diadalhíreket, hogy megint sikerült 2—3 millió fontot hozni — ha tehát felteszem, hogy ez is jönni fog, akkor 300 milliónál több kisegítőkölcsönt vesz fel a kormány 8 hónap alatt és akkor beszélünk beszélünk (beruházási kölcsönről, amidőn ugyanakkor ezen újabb terheken kívül még a költségvetés keretein kívül szereplő súlyos terhek is nyomják az ország közgazdaságát? Engedelmet kérek, miből fogjuk mi ezt visszafizetni? Ha önök beruházási kölcsönt kapnak hosszú lejáratra, elsősorban ezeket kell majd rendezni és akkor nincs majd beruházás. Nem akarom fárasztani az igen t. Házat és ki akarom használni 30 percemet, de mégis szükséges, ha már a miniszterelnök úr megtisztel bennünket azzal, hogy végighallgatja felszólalásainkat, amihez mi nem vagyunk (hozzászokva, (Derültség.) hogy még egypár dologra felhívjam a figyelmet. (Zaj jobb felől.) (Fáy István felé.) A képviselő úr nagyon haragudott reám. Az Isten éltesse. Mondom, •szükségesnek tartom, hogy felemlítsek egy dolgot, mégpedig megint igen t. elődje beszédéből. Or. Bethlen István a múlt évben progamm-