Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-14
Az országgyűlés képviselőházának 1U. ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 375 beszédében elmondotta és az egész ország csodálkozott azon, hogy a múlt évben októberig 200 milliót kapott az állam közvetítésével a magyar mezőgazdaság és a kisipar. (Sándor Pál: Ismerjük ezt a Szabóky-féle összeállítást!) Összehasonlítottam a Szabóky-féle összeállítással, de nem stimmel. Felsorolta a volt miniszterelnök úr, hogy kilenc hónap alatt 200 milliót juttattak különböző címeken a magyar mezőgazdaságnak és kisiparnak. Most kérdezik az urak, hol van ez? De akkor kellett volna kérdezni, amikor a miniszterelnök úr ezt mondotta, sőt külön ki is nyomatták 100.000 példányban és nekem is elküldöttek. (Bródy Ernő: Tévedésből!) A 200 millióból 29 millióval szerepel a kisipar. Engedelmet kérek, ez a miniszterelnök úr szájából hangzott el és meg is jelent külön 100.000 példányban. Tehát 240 millió jött nyolc hónap alatt Ez az egyik kérdés. A másik kérdés a költségvetésen kívüli sphinxek, amelyekről nem tudjuk, hogy mik azok. Itt van a mezőgazdaságban elhelyezett 200 millió. Miniszterelnök úr, mi van ezzel a pénzzel'? Mi lett ebből dubióz? Mi az, ami ma is ebből jó kinnlevőség 1 Kik kapták •ezt, kik lettek itt szanálva, visszakaptuk-e ezeknek a pénzeknek egyrészét, milyen kamatokat hoz ez? Az embernek megáll az esze. Nagy diadal, ha kapunk 140 millió külföldi kölcsönt, de ugyanakkor néhány hónappal ezelőtt 200 milliót adunk a mezőgazdaságnak, amely dacára ennek a 200 milliónak, nem tudott talpraállni, hanem a végén kellett a bolettát hozni és a 200 milliót. Attól félek, hogy ennek a 200 milliónak praktikus értéke az ország prosperitása szempontjából, egyenlő lesz a nullával. Ezek a gondok bántanak minket és kell, hogy ezeket hangsúlyozzuk erről az oldalról, mert elvégre a mi kötelességünk nemcsak a kritika, hanem az ellenőrzés is. Meg vagyok győződve arról, hogy a miniszterelnök úr ebben segítségünkre lesz, hogy végre tiszta bor legyen a pohárban. Sajnos, az idő rövidre szabottsága következtében sokat el kell hagynom abból, amit szerettem volna elmondani. Csak az igen t. miniszterelnök úr külpolitikájával kapcsolatban vagyok bátor néhány észrevételt tenni. Miniszterelnök úr, erről az oldalról a mi barátainkkal együtt tíz ^ év óta mindig azt hirdettük, hogy a szomszéd államokkal egy modus vivendire kell jutnunk. Mi mindig hirdettük, hogy jó a külpolitikában a barát, de a külpolitika csak akkor értékes, ha gazdaságpolitikai hatása van. Elismerjük, hogy Olaszországgal szemben hálával tartozunk, (Ügy van! a jobboldalon.) ez az én nézetem, de gazdaságpolitikai hatása ennek a barátságnak nagyon kevés volt. Nehéz összeegyezteti, t. miniszterelnök úr, hogy amikor Olaszország olyan jó barátunk, ugyanakkor inkább Odeszszában vesz orosz dumping-gabonát, mint magyar gabonát. De hiába, nem akarunk rekriminálni, hiszen mi a bajokból ki akarunk jutni. A kijutáshoz tényleg a szomszédállamokkal egy modus vivendit kell keresni. A magam részéről helytelenítettem és támadtam a miniszterelnök úr elődjét, amikor a kravátli-ügy volt Benes külügyminiszter úrral. Nekem sokszor az a fölényes hang kifelé a szomszédállamok felé nem tetszett, mert tudtam, hogy ."a gazdaságpolitikai szükségszerűségek ide fognak minket hozni és azért nagy érdeklődéssel figyelem a lillafüredi magyar-cseh gazdasági tárgyalásokat és nem vagyok olyan tapintatlan, hogy most, az első alkalommal már kérdést intézzek a miniszterelnök úrhoz, hogy miért utazik olyan gyakran több francia követ Lillafüredre? Engedelmet kérek, lehet, hogy a követ úr bölcs tanácsokkal jobbra-balra segíteni akar. Ezt nem diffikultálom, sőt elismerem, hogy helyes. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: A francia kereskedelmi tárgyalások ott folynak.) Ha azonban e mögött az volna, hogy talán most egy kis francia nyomás próbálkoznék, ez ellen méltóztassék a leghatározottabban óvást emelni. (Helyeslés.) De mondom, nem akarom most ezt a kérdést felvetni. (Helyeslés.) Végezetül csak be szeretnék kapcsolódni — ez lett volna tulajdonképpen illő — előttem felszólalt t. képviselőtársam felszólalásába, amikor a gazdasági helyzet komor festése után azt ajánlotta, hogy a szegény népet lássuk el élelemmel és ruhával. Visszacsendül mindig a múlt és hiába, ha az ember tíz esztendőt eltölt ilyen helyen, látja, hogy mindig minden ismétlődik. Legutóbb ilyen ibeszédet nem Hunyady Ferenc barátom mondott itt, hanem Mayer János, most tárcanélküli kisgazdaminiszter. (Mozgás a baloldalon.) A tárcanélküli kisgazdaminiszter úr akkor felállott és lelkes beszédet tartott itt, hogy közeledik a tél, nagy haj van, a népet fel kell öltöztetni és bejelentette itt, hogy csizma- és mándliakció lesz. A t. többség tapsolt. Utánanéztem, hogyan végződött ez a csizma- és mándliakció. Semmi sem lett belőle, pár tucatot tudtak eladni, pedig kedvezményes áron adták és hivatalos úton próbálták eljuttatni a néphez. En azonban Hunyady Ferenc gondolatmenetéhez úgy próbálnék és tudnék csak hozzásimulni, hogy azt mondanám, ha a polgári társadalmi rend nekünk kedves, fontos, akkor el kell ismerni, hogy .minden magyar embernek, aki itt dolgozni akar, jussa van az élethez is. (Általános helyeslés.) Nem vagyok híve a munkanélkülisegélynek. Ezt megmondom. Nem tudok azonban felelni és önök sem tudnak felelni annak, aki megáll az önök ajtaja előtt és azt mondja: Uram, három diploma van a zsebemben, két gyermekem van, hónapok óta nyomorgók, állásom nincs, kenyerem nincs, ne adjon semmit a képviselő úr, csak mondja meg, hova menjek, mit csináljak? Hiába fogadunk el álláspontokat. Itt elhangzott ma a keresztény nemzeti gondolat jegyében a jövő kiépítése, de a keresztény nemzeti gondolat jegyével csak az fér össze, hogy minden embernek, aki becsületesen dolgozni akar, kell, hogy munkát tudjunk adni. (Ügy van!) Akármilyen önzetlen, nemes intenciók vezetik is a miniszterelnök urat és akármilyen nagyszerű munkatársai lesznek is, ha ezt a kérdést nem tudjuk megoldani, akkor — méltóztassék elhinni — hiába az erős kéz itt, hiába az erős kéz ott, nem fogunk boldogulni. S ezen az alapbajon nem lehet felülről segíteni ! A bajokat alulról kell gyógyítani. Sajnos, e téren követtük el a láncolatos hibákat. Földbirtokreformot csináltunk pénzügyi megalapozás nélkül s jött a legutóbbi évben minden gazdaságpolitika i szerencsétlenség megkoronázása, — szent hitem, hogy így van — a boletta. (Rassay Károly: így van !) Engedelmet kérek, prémiumot adtunk olyasmire, amit nem tudunk értékesíteni. Adtak volna prémiumot például a kukoricatermelésre, hogy ne kellett volna most húsz millióért kukoricát behozni külföldről. Beszélhetünk gazdaságpolitikáról, amikor Magyarország, ez az agrárállam, kukoricát importál most már második éve? (Felkiáltások jobbfelől: Nem volt eső!)