Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

360 Az országgyűlés képviselöházÓMak 1U egyénnek, aki vállalkozik arra, hogy. a gazdasági válságot enyhítse, egy országot a gazdasági válságból kivezessen, éppen itt ezen a ponton, a hitelélet rendezésén, a súlyos kamatviszonyoknak valami módon való egészséges mederbe való terelésén kell kezdenie. (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert mindaddig, amíg a hitelélet egészséges alapokra fektetve nem lesz, gazdasági életet és különösen mezőgazdásági életet egészséges alapokon ebben az országban elképzelni sem lehet. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon) T. Képviselőház! Nagy megnyugvással vette tudomásul a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, de azt hiszem az egész ország örömmel fogadja a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy külpolitiki téren azon az úton óhajt haladni, amelyen eddig haladt az ország, hogy azokat a baráti szerződéseket, amelyeket egyes országokkal és egyes országok kormányaival létesíteni sikerült, tovább kimélyíteni és újabb barátsági szerződésekkel gyarapítani óhajtja. A mai politikai viszonyok közt, a mai külpolitikai helyzetben, sajnos, egészséges belpolitikai élet el sem képzelhető a szomszédokkal .. . Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt! Rubinek István: .Kérnék 10 percnyi meghosszabbítást! Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a kért meghosszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja! Rubinek István:...és a távolabb fekvő nagyhatalmakkal való baráti viszony nélkül. Egy nemzetnek és különösen olyan nemzetnek, mint amilyen Magyarország, amely talán nem egészen barátsággal viseltető nemzetek közé van beszorítva, az egyetlen lehetőség arra, hogy egészséges belpolitikai és gazdasági életet rendezhessen be a maga országa számára, az, ha barátságban igyekszik élni a szomszédokkal és azoknak barátságát keresi, akik a szomszédokon is túl az európai életben jelentőséggel és^ fontossággal bírnak. T. Ház! Annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, örömmel és szeretettel üdvözlöm az új miniszterelnök arat és annak kormányát. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Ha egyéb programmot nem állított volna fel, csak^ annyit mondott volna az új miniszterelnök úr, hogy ebben az országban nem szabad éhezőt látni, ez a Programm már magábanvéve elegendő lett volna ahhoz, hogy a nemzet örömmel üdvözölje és szeretettel vegye vállalkozását, mert nehezebb dologra, nehezebb feladatra vállalkozni a mai súlyos gazdasági viszonyok között, mint arra, hogy oly állapotokat teremtsem, amelyek mellett nincs éhező ebben az országban, azt hiszem, nem lehet. De ha megvalósítja ezt az egyetlen programmot, akkor a kormány és a kormányelnök úr annak a nagy feladatnak és annak a nagy hivatásnak, amelyre vállalkozott, már is eleget tett. T. Ház! Beszédemet nem fejezhetem be a nélkül, hogy mint annak a pártnak egyik szerény tagja, amelyhez tartozni szerencsém van, nem emlékezzem meg arról a kormányról, amely távozott. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Soha súlyosabb, nehezebb viszonyok között egy kormány a nemzet élére még nem állt, mint tíz évvel ezelőtt gróf Bethlen István és kormánya. (Éljenzés a jobboldalon.) Soha még súlysabb feladatok és soha még komplikáltabb társadalmi, gazdasági és politikai kérdések megoldásra nem vártak, mint tíz. évvel ezelőtt, ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. amikor gróf Bethlen István lett a miniszterelnök. Ha végigtekintek azon a tíz esztendőn, amely egy nemzet életében talán csak egy pillanat, de amely kormányok életében eddig még igazán kivételesen hosszúnak mondható, akkor meg kell állapítanom azt, hogy a volt miniszterelnöknek és kormányának valóságos akadályversenyt kellett futnia a maga programmjának megvalósításánál, akadályversenyt, ahol az akadályokat a mi kedves szomszédaink, politikai ellenfeleink egymásután állították fel azért, hogy abból a gazdasági és politikai elszigeteltségből, amelybe bennünket a trianoni békeszerződés béklyózott, ki ne szabadulhassunk. (Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nem akarom ennek a kormánynak érdemeit felsorolni. Túlközel vagyunk még ahhoz, hogy ítéletet mondhassunk s hogy mérleget vonhassunk egy kormány ténykedései felett. Ez a történelem feladata. De a magyar nemzet a maga ítéletének kifejezést adott már akkor, amikor a miniszterelnök és kormánya helyéről távozott, abban a hatalmas megdöbbenésében, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amely elfogta az egész nemzetet — és pedig társadalmi és politikai különbségekre való tekintet nélkül — akkor, amikor váratlanul gróf Bethlen István távozásáról értesült. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Lehettek és voltak is nyilván hibái neki és kormányának is, aminthogy el sem képzelhető ember gyarlóságok és hibák nélkül, (Jánossy Gábor: Ügy van!) de az a tíz esztendő és annak a tíz esztendőnek maradandó politikai alkotásai, amelyek mögötte és kormánya mögött állanak, mindenesetre kiérdemelték a nemzet örök háláját és köszönetét. (Ügy van! Ügy van! — Tups a jobboldalon, és a középen.) T, Képviselőház! A magam és pártom nevében örömmel üdvözlöm az új kormányt és annak miniszterelnökiéit s annak a prognamimnak végrehajtására, amelyet itt előttünk ismertetett, a párt. a maga súlyát, a maga erejét, a maga jószándékát és munkáját ezennel felajánlja. {Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Szónokot számosan üdvözik.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Ebben a pillanatban, amikor szerencsés vagyok a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt állásfoglalását a hallottakhoz leszögezni, meg kell jegyeznem, hogy politikai életemben sohasem vállalkoztam olyan szerepre, amely benső meggyőződésemmel nem állott teljes harmóniában. Ebben a pillanatban le kell szögeznem, hogy ez a harmónia fennforog a bensőmben, amikor pártom megbízásából álláspontunkat körvonalozni bátor leszek. A miniszterelnök úr előadásában mindenekelőtt nagyra értékelem a realitást. (Ügy van! a jobboldalon.) ö nem jöitt színes szólamok tömkelegével, (Ügy van! a jobboldalon.) nem jött az ígéretek csimborasszójával, nem festett elénk a retorika eszközeivel képeket az idealizmus jegyében, hanem a maga becsületes őszintesége (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és egy őszinte léleknek jószándéka minden szavából ki volt érezhető. Éppen ez az, ami pártom részéről is megkönnyíti az én feladatomat^hogy a harmónia jegyében mondhatom egész őszintén, hogy ezt a jószándékot, azt a reális kijelentést, hogy nem beszélni, haneni cselekedni akar, ma az egész ország közvéleményének egyetemlegesen támogatnia kötelessége, (Igaz!