Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-4
Az országgyűlés képviselőházának U> vamat végiggondoltam és lemértem lelkiismeretemben, — hogy ha nem gondoskodik a t. kormány arról, hogy a legsürgősebben és erélyesen megtorolja legalább mint minimumot a hatóságok által elkövetett tömeges bűncselek menyeket, akkor a legsötétebb Balkánná degradálnák önmagunkat. {Úgy van! Úgy van! a balés szélsőbaloldalon.) Ezért kérem a t. Ház minden becsületes tagját — és a kormány minden tagját is ezek közé sorozom, '•— tessék rendet csinálni, tessék kiirtani a bűncselekményeket, tessék az országból a tisztesség és rend országát és nem a banditák országát csinálni. (Úgy van! Úgy van! — Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. Zajos ellentmondások jobbfelbl és középen.) Elnök: Csendet kérek! A képviselő urat ezért a. sértő kijelentéséért rendreutasítom. (Eckhardt Tibor: Kit sértettem?) Csendet kérek! A képviselő úrral szemben nem alkalmazok éppen az előbb hangoztatott elvi felfogásom folytán szigorúbb intézkedéseket, mert ezen az első érdemleges tárgyalási napon nem akarom ezt tenni. (Zaj.) A képviselő urak maradjanak csendben! Nem teszem ezt, bár a képviselő úr erősen sértő kifejezést használt (Friedrich István: Tessék megtorolni a viszszaéléseket! — Gaal Gaston: Nekünk a Dunántúl ilyenről fogalmunk sem volt! Közönséges banditák. Nem fogadnak szót a miniszterelnöknek sem. — Nagy zaj.) Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Állandó zaj.) A tárgyalás folyik, a képviselő uraknak most nincsen joguk beszélni. Most pedig bejelentem... (Massay Károly közbeszól. — Zaj.) Kérem, Iiassay képviselő úr, tessék csendben maradni, nem tudok elnöki előterjesztést tenni. (Folytonos zaj.) Kérem, maradjanak csendben a képviselő urak. Az ülés elején tett bejelentésemnek megfelelően áttérünk most a sürgős interpellációk meghallgatására ós pedig következik Peyer Károly képviselő úrnak az összkormányhoz intézett interpellációja. A jegyző úr felolvassa az interpellációt. Frey Vilmos jegyző (olvassa): «Interpella. ció az öisszkormányhoz az országi súlyos gazdasági és pénzügyi helyzete tárgyában. Hajlandó-e a kormány tájékoztatni a Házat az ország- gazdasági és pénzügyi helyzetéről 1 ? Hajlandó-e a kormány tájékoztatni a Házat: mi tette szükségessé a legutóbb kiadott pénzforgalmat korlátozó rendelkezéseket és e rendelkezések kiadása milyen törvényes felhatalmazáson alapul? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy rendelkezései hatásaként a munkások és alkalmazottak elbocsátása és a munkanélküliség növekedett és a gazdasági élet megbénult? Van-e tudomása a kormánynak arról, hogy a boletta-rendelet súlyosan megdrágította a dolgozók kenyerét és életét? Milyen intézkedéseket hajlandó tenni a kormány a drágasági hullám ellensúlyozására és az egyre növekvő nyomor enyhítésére? Hajlandó-e a kormány a munkanélküli biztosításról szóló törvényjavaslatot előkészíteni és sürgősen a Képviselőház elé terjeszteni?» (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelettel kérem, méltóztassék az interpellációra megállapított felszólalási időt 15 perccel meghosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) ülése 19 Bl július 23-án, csütörtökön. 27 Elnök: A képviselő urak megadják a 15 perces meghosszabbítást? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Peyer Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Európa gazdasági helyzete az utóbbi hetekben lényegesen súlyosbbodott. Az erősziak alapján létrejött békék nem teremtettek nyugalmat és békét a népek között. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A győztesek az elért eredményekért reszketve fegyverkeztek tovább, a legyőzöttek pelig igyekeztek oly módon fegyverkezni és szervezkedni, ahogy a lehetőségek megengedték nekik. Ma, sajnos, Európában majd minden állam többet költ a fegyverkezésére, mint amenynyit költött a háború előtti időben és az európai béke ma éppen úgy veszélyeztetve vjan, mint ahogy a háború előtti időben veszélyeztetve volt, A jóvátételi összegek nagysága oly súlyos terheket jelentett többek közt Németországra, hogy e terhek alatt a német gazdaság összeomlással fenyeget A kapitalista államok, főkép Anglia, Franciaország és Amerika nem látják a maguk elhelyezett tőkéjét biztonságban és az utóbbi hetekben, hónapokban nagy összegeket vontak el a termelő munkától részben politikai, részben pedig félelmi okból. Ennek a válságnak hullámai Magyarországot is elérték. Értesülésem szerint, Magyarországon is nagyobb összegek vonattak el különböző pénzintézetektől és ezeknek az, összegeknek elvonása a magyar gazdasági életben sem maradt nyom nélkül. Téves volna azonban az a beállítás (Halljuk! Halljuk! a szélsőbalolda- • Ion), mintha a magyar gazdasági helyzetnek kizárólag és egyedül csak e tőkék elvonása volna áz oka, mert véleményem szerint annak az állapotnak létrejöttében, amelybe ma Magyarország jutott, nagy része van annak a helytelen gazdasági politikának, amelyet a kormány évek óta követett és ez az állapot azoknak a helytelen és tervszerűtlen, némelykor szinte kapkodó intézkedéseknek következménye, amelyek hol egyes termelési ágakat juttatnak különleges elbánáshoz, hol pedig másokat igyekeznek a termelésben hátrányosabb helyzetbe, juttatni. A g'azdasági válság máshol is következményekkel jár. Rámutatok arra. hogy Németországban az egyik legnagyobb pénzintézet volt kénytelen fizetési kötelezettségeinek teljesítését beszüntetni. Ezt megelőzően Ausztriában történtek olyan események, amelyek nagy pénzintézeteket ráztak megr alapjukban. És amikor a magánkapitalizmus, most nein kutatom, hogy miért, de mégis csak helytelen gazdálkodása következtében, válságba jutott, akkor a köznek, az államnak kellett nagy összegekkel a magánkapitalizmus segítségére sietni. Nálunk is bizonyos jelenségek látszottak. Ezek a jelenségek először a július 5-iki lapokban jutottak kifejezésre, ahol a sajtóiroda utasításainak megfelelően oly közlemények jelentek meg, hogy a magyar bankok szindikátust alapítottak, amelynek az a célja, hogy több millió font sterling- összegben magyar államkincstár-jegyeket helyezzenek el. Ezeknek egy részét belföldön fogják elhelyezni és ezáltal lehetővé válik az. hogy a Magyar Nemzeti Bank nagyobb valutakészlethez fog jutni. Akik nem voltak ebbe a kérdésbe beavatva, azok nem igen tudták megérteni ezeknek a kommünikéknek Jelentőségét és csak a következő napokban tűnt azután ki, hogy itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az állam a visszavont rövidlejáratú hitelek pótlására ötmillió fontot igényel kii-
