Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-13

346 Az országgyűlés képviselőházának 13 szembenűlő képviselőtársam véleményét, elisme­rem azt is, hogy a politikai kons2Íderációk szem­pontjából neki talán ez a jogi fejtegetés nem kellemes, de méltóztassék ezt a dolgot politikai konsziderációktól függetlenül, jogilag elintézni és eldönteni. A házszabályok vonatkozó szakaszának «mihelyt» kifejezése azt jelenti, hogy a házelnök igenis köteles (Kun Béla : Nyomban, tüstént !) a legközelebbi ülésen megtenni ezt a bejelentést és ha ezt nem tenné meg, abban az esetben követne el házszabály- és ezzel kapcsolatos alkotmány­sértést. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Erre az én álláspontomra vannak bizonyíté­kok* is. Ezek közül elsőnek nem akarom itt fel­hozni a Ház praxisát, amely praxisában a Ház­nak nem méltóztatik egyetlen precedenst sem találni, amikor ilyen célból vagy az ezzel az esettel igen analóg időközi választások céljából, külön ülést hívott volna össze a képviselőház. De másodszor : Méltóztassanak a következő helyzetet venni. Tegyük fel, hogy a mai napon pl- nem házhatározattal napolná el magát a képviselőház, hanem egy kormányzói leirat volna a Ház aszta­lán, amely szerint a kormányzó úr leirattal napolná el legmagasabb elhatározással a Házat, ami alkotmányunk szempontjából természetesen szintén lehetséges. Mit méltóztatnék ehhez a hely­zethez szólni ? Ebben a helyzetben is az elnöknek kötelessége lenne a kormányzó úr elhatározásával szemben a Házat ülésre összehívni % (Zaj a bal­és szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! Ezzel véltem ad absurdum dedukálni azt a jogi álláspontot, amelyet szem­ben ülő t. képviselőtársam magáévá tett. A dolog politikai részére nem térek ki, minthogy nem napirendi vitáról, hanem a házszabályok értelme­zéséről van szó. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök : Farkas Tibor képviselő úr jelentke­zett szólásra. (Eckhardt Tibor : A házszabályok­hoz kérek szót !) Parkas Tibor képviselő úr előbb jelentkezett. Farkas Tibor képviselő úrnak a ház­szabályok 143. §-ának c) pontja alapján meg­adom a szót. Farkas Tibor : T. Ház ! Nagyon sokszor elő­fordul, hogy jogászok jogi kérdéseket másképpen magyaráznak. (Peyer Károly : Azért jogászok !) Bátorkodom ezt a kérdést tisztán csak jogi szem­pontból vizsgálni és talán beleviszek én is egyes olyan momentumokat, amelyek ad absurdum esetleg a másik konzekvenciára vezetnek. Mit mond ez a szakasz ? A 23. § azt mondja, hogy mihelyt az a határidő letelt, az elnöknek be kell jelentenie. Ez a szakasz tehát kötelezi a Házat is arra, hogy ülést tartson olyan időben, hogy az elnök ezt bejelenthesse. (Ügy van! balfelöl.) Itt nemcsak az elnökről van szó, hanem ez a szakasz vonatkozik a Házra is, mert esetleg a Ház meg­akadályozhatná, hogy az elnök ezt a bejelentést megtegye, azon az egyszerű módon, hogy a napi­rendet úgy állapítja meg, hogy az elnök ennek a kötelességének ne tehessen eleget. Én azt állítom, hogy a Ház minden tagját kötelezi ez a házsza­bály, hogy ülést tartsanak, már csak azért is, hogy ne állhasson elő az a talán szintén kissé abszurd helyzet (Fábián Béla : Miről van szó ? Egy ülés­ről összesen !) hogy a Háznak tényleg nem iga­zolt tagjai vannak. Ez ugyan nincsen benne a házszabályokban, nincsen benne a törvényben sem, de azt hiszem, az általános parlamenti gyakorlat­ban az sem igen fordul elő, hogy a Ház azzal kezdi működését, hogy szétmegy. (Kun Béla : Nyaralni megy ! — Simon Adrás : Ez nem jogi kérdés, hogy szétmegy-e ! — Esztergályos János : Nem ért maga ehhez! — Simon András: Maga ért a közbelocsogáshoz, de máshoz nem !) A par­lamentarizmusnak vannak szabályai, amelyek azonban a dolog természetéből következnek. ülése 1931 augusztus 6-án, csütörtökön. Amit egyébként igen t. képviselőtársam arra vonatkozólag mondott, hogy mi lenne akkor, ha kormányzói kézirattal napoltatnék el a Ház, ez mindenesetre olyan eset volna, amit többféle­képpen lehetne elbírálni. (Gróf Bethlen István miniszterelnök : Dehogy ! Csak egyféleképpen.) Azt hiszem, a kormány semmiesetre sem kerülné el azt a kritikát, hogy helyes tanácsot adott-e az államMnek akkor, amikor egy ilyen elkerülhető ... (Lakatos Gyula : Nem a helyességről, a jogszerű­ségről van szó! Csak ebből a szempontból bírál­juk most!) Arra is rátérek, igen t. képviselőtár­sam. Miért izguljunk ezen a kérdésen? (Lakatos Gyula : Én nem izgulok. — Zaj balfelől. — Fábián Béla : Mi baj lenne ? Összedőlne a világ 1 Talán kinyílnának tőle a bankok ?) Én igazán nem akarok itt izgatott hangulatban tárgyalni jogi kérdéseket. Jelenleg érvényes jogszabályaink szerint az államfő csak 30 napra napolhatja el az ország­gyűlést, tehát akkor is legfeljebb egy 30 napos kitolás következhetnék csak be, de semmiesetre sem történhetnék meg az, hogy bizonytalan ideig függőben tartassék a képviselők igazoltsága vagy nemigazoltsága és azonfelül az egyes kerületek képviselőküldési joga. Én mindenesetre ebből — pedig tisztán jogi szempontból vizsgálom a kér­dést — nem tudok más következtetést levonni, minthogy a házszabályok 23. §-a kötelezi a Házat, hogy abban az esetben, ha más ellenkező szabály ezt meg nem akadályozza — elismerem, lehet vitatni azt, hogy a kormányzói kézirat az volna-e — gondoskodjék arról, hogy az elnök úr­nak módja legyen ennek a kötelezettségének ele­get tenni és így tűzessék ki a legközelebbi ülés holnapra vagy holnaputánra, minden egyéb napi­rendi tárgy nélkül kizárólag csak azért, hogy az elnök úr ennek a kötelezettségének eleget tehes­sen. {Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Elnök : Eckhardt Tibor képviselő úr a ház­szabályokhoz jelentkezett szólásra. A szó a kép­viselő urat megilleti. Eckhardt Tibor : T. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk!) A 23- § a következőket mondja (Ol­vassa) : «Mihelyt az általános választásokra ki­tűzött határnapot követő 30. nap eltelt, a Ház elnöke azoknak a képviselőknek névjegyzékét» ... stb. a Háznak bemutatja és ezeket végleg igazolt képviselőknek jelenti ki. T. Ház ! Itt házszabály-interpretációról van szó és az a kérdés, hogy ez a szöveg, amely itt fekszik előttünk, melyik felfogást teszi inkább jogosultabbá, melyik az a felfogás, amelyik köze­lebb áll a házszabály betűjéhez és a házszabály szelleméhez, az a felfogás-e, amelyik ma, egy nappal az utolsó terminus letelte előtt a Házat hosszú időre el akarja napolni, hogy bizonytalan időn keresztül az elnök ne tehessen eleget ennek a házszabályszerű kötelességének, vagy az az interpretáció-e a helyesebb, a korrektebb és a házszabályok szellemének megfelelőbb, amely mó­dot akar adni az elnöknek arra, hogy eleget te­hessen a házszabályokban lefektetett kötelességé­nek az utolsó terminuson. Mert hiszen, az elnök úr, ha a bejelentések hozzá beérkeznek, már ma is megtehetné ezeket a bejelentéseket (Lakatos Gyula : Nem tehetné meg ! Ez törvénytelen lenne !) és akkor ennek a házszabálynak nem volna értelme, vagy çélja. A lényeg az, hogy holnap mindenesetre meg kell tennie, a lényeg az, hogy a házszabályok teltétlenül azt kívánják, hogy mihelyt a 30 nap eltelt, az elnök tegyen eleget ennek a kötelezettségének. Nem lehet két­séges, hogy a két interpretáció közül a házszabály betűjének és szellemének az az álláspont felel meg jobban, amelyet Gaal Gaston igen t. kép-

Next

/
Oldalképek
Tartalom