Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1981 augusztus 1-én, szombaton. 327 úr ?) Igen t. miniszter úr, ha ezt ellenzéki jelölt mondja önről, ön utasítást kell, hogy adjon a királyi ügyészségnek, hogy rágalmazás és izgatás miatt indítsa meg az illető jelölt ellen az eljárást. Mert, hogy egy miniszterről azt állítsák, hogy a közpénzeket a hozzá közelálló egyének javára használja fel elsősorban (Nagy zaj a jobboldalon), ha van meg nem engedett korteskedés, hát ez annak példája. Itt azonban nem felelőtlen, nem vidéki, nem egyszerű csizmás kisgazdaembernek, hanem felelős állásban levő miniszternek sokkal súlyosabb jelentőségű nyilatkozatáról van szó. Végeredményben azt állítja Sztranyavszky államtitkár úr, hogy az ellenzék valójában szabadon leszavazhatott. Leteszek a t. Ház asztalára egy írást, vagy tizenhat oldal sűrűn, csupa aláírás. Az illetők valamennyien személyesen aláírásukkal igazolják, hogy jogtalan erőszak ütötte el őket a szavazás lehetőségétől, (Zaj.) Igen t. államtitkár úr, ahol ilyesmi megtörténik, ott nagyon könnyen csalnak is. És hogy valóban könnyen csalhattak, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Kálmán Ferenc bizalmi férfiainak jelentékeny része le volt tartóztatva. És hogy ez a többség, még ha tényleg többség is volt, hogyan jött létre, arra semmi sem jellemzőbb, mint az a vádirat, amelyet egy Sánta Mihály nevű hajdúböszörményi ember ellen adtak ki. Letartóztatták a csendőrök. A gazdája másnap elment a csendőrségre és kérte, hogy : «Aratás van, uram, engedjék szabadon a munkásomat.» A csendőrség azt felelte neki, — még pedig név szerint is megmondom : Krajnák Pál hajdúböszörményi rendőrkapitány, akinek érdemes megjegyezni a nevét, mert a brutalitásokat személyesen irányította és vezette Hajdúböszörményben — Krajnák Pál azt mondta ennek a Fülep György nevű kisgazd ának, hogy csak abban az esetben bocsátja szabadon ezt a jogosan letartóztatott, vádirat alapján letartóztatott egyént, ha tíz kormánypárti szavazót szállít a másnapi választáson. (Felkiáltások a baloldalon : Nagyszerű!) Így még többséget is lehet szerezni, csak — ismétlem — nem a matematika, hanem az etika a fontos, államtitkár úr, és ezért nem veszem tudomásul az ön válaszát. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök : A politikai államtitkár úr újból kíván szólni. Sztranyavszky Sándor államtitkár : T. Képviselőház ! Csak egészen röviden kívánok újból szólni és csak pár pillanatra kérem a t. Ház szíves türelmét. (Halljuk ! Halljuk !) Elsősorban is megállapítom azt, hogy ez a polgár, ez a választó, akiről Eckhardt képviselő úr elmondotta, hogy milyen súlyos helyetnek volt kitéve a rendőrkapitány részéről, kaszát fogott a rendőrkapitányra. (Eckhardt Tibor : Jogosan tartóztatták le ! Azt mondottam, hogy jogosan tartóztatták le!) így lépett fel ez az ember. Azonkívül pedig, hogy milyen helyzetbe hozták magatartásukkal a hatóságokat, errevonatkozólag bátor vagyok a következőket is a tisztelt Ház tudomására hozni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az ellenzéki jelölt és kortesei állandóan azt hirdették a kerületben, hogy vér fog folyni, ha nem győz az ellenzék, Eckhardt Tibor : Folyt is vér ! — Zaj. — Derültség a baloldalon). — Ne méltóztassék ezen nevetni, mert nem ez volt az egy étlen, hely, ahol ilyesmi elhangzott. (Berki Gyula: Gyújtogattak ! — Zaj. — Elnök csenget.) Kérdezem, hogy az arra hivatott rendőrhatóságoknakaz-e kötelességük, hogy összetett kezekkel álljanak akkor, amikor a közrendet így akarják felforgatni. (Éljenzés jobb felől. — Eckhardt Tibor : Nem felelek neki ! Ilyen beszédet !) Elnök : Az interpelláló képviselő úr nem kíván szólni, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a belügyi államtitkár úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Akik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. Következik Eckhardt Tibor képviselő úr harmadik számú interpellációja. (Mayer János fÖldmívelésügyi miniszter : Szót kérek !) A földmívelésügyi miniszter úr kivan szólni. Mayer János földmívelésügyi miniszter : T. Ház ! Én már hallottam ezekről a hírekről ! (Eckhardt Tibor : Olvashatta is az újságban, miniszter úr !), amelyekre itt Eckhardt Tibor képviselőtársunk hivatkozott. A

( képviselő úr Összehasonlította azokat a kijelentéseket, amelyeket ők nekem imputálnak, azokkal a kijelentésekkel, amelyekre itt Sztranyavszky államtitkár úr volt szíves hivatkozni. Én azt hiszem, távolról sem lehet összehasonlítani ezeket a kijelentéseket. (Eckhardt Tibor : Ez gusztus dolga, kérem. Van akinek a szőke tetszik, van akinek a barna ! — Derültség.) Még akkor sem lehetne ezeket a kijelentéseket egy időben említeni sem, ha tényleg megtettem volna ezeket, mint ahogyan nem tettem meg. Én nem ezt a kijelentést tettem. Mert nagyon helyesen tette Eckhardt Tibor képviselőtársam is, amikor már akkor nem adott hitelt annak, amikor ezt a hírt hallotta... (Eckhardt Tibor: De láttam a gyorsírói feljegyzéseket !) Az a gyorsíró rosszul írta. Ott a Hernád szabályozásának kérdéséről volt szó és az egyik református lelkész hivatkozott érdemeimre, hogy én ott a Hernád szabályozásának keresztülvitelét elősegítettem és bizonyos államsegéllyel támogattam, tehát arra Hivatkozott, hogy már erre való tekintettel is elvárhatom az ottani gazdaközönségtől és érdekeltségtől, hogy az én kérésemet és kívánságomat teljesítsék, amely odairányult, hogy az én muukatársamat és államtitkáromat báró Prónay György államtitkár urat válasszák meg. És akkor szólt közbe az egyik választó, hogy : igen, államsegélyt adtak a mi pénzünkből és erre válaszoltam, hogy ... (Eckhardt Tibor : Mondta, vagy nem ?) Én azt mondottam, hogy azoknak adjuk, akiknek akarjuk ; azt mondottam, hogy igaz, hogy az állam pénzéből és az adópénzekből adtuk ezt az államsegélyt, a költségvetésben azonban minden rovatnak megvan a maga rendeltetése és a miniszternek áll a hatáskörében az, hogy a különböző kérések elintézésénél milyen sorrendben nyújtja ezeket az államsegélyeket és kiknek adja azokat. Miután a Hernád szabályozásának kérdése olyan fontos elsődleges kérdés, amelyet én már a választást megelőzőleg elbíráltam és megadtam nekik azt az államsegélyt, tehát ha az állam pénzéből adtam is, ez egy elsődleges közgazdasági szükség (Eckhardt Tibor : Szóval mondotta !) és ezért törekedtem elősegíteni a Hernád szabályozásának keresztülvitelét. (Eckhardt Tibor: Szóval mondta !) Azt az államsegélyt azonban én nem politikai kortescélokból adtam, hanem jóval a választást megelőzőleg megkapta az érdekeltség már azt az államsegélyt. (Farkas István : Elhisszük !) Ilyen vadakat én nem szoktam mondani, nem is mondottam és nagyon örülök, hogy Eckhardt Tibor képviselőtársunk már akkor kétségbevonta ennek valódiságát, amikor ezt első ízben hallotta. (Gróf Bethlen István miniszterelnök : De azért felhasználta !) Elnök ; Következik Eckhardt Tibor képviselő úr harmadik számú interpellációja. Kérem a