Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-11

328 Az országgyűlés képviselőházának 11 jegyző urat, hogy az interpelláció szövegét felolvasni szíveskedjék. Takách Géza jegyző (olvassa) : «Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. Minő politikai konzekvenciákat szándékozik a miniszterelnök úr a folyó év nyarán megtartott országgyűlési képviselőválasztások alkalmából (Halljuk ! Halljuk ! balfelől. — Dinyés Lajos : Halljuk ! Halljuk ! Félfizetés 1 - Derültség.) rendszeresen és tömegesen elkövetett bűncselekményekből, az azokat elkövető hatóságokkal szemben levonni ?» Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Eckhardt Tibor : Igen t. Ház ! Méltóztassék megengedni, hogy a miniszter úr szavaira reflektáljak először, csak egy mondat az egész. Mindössze annyit kívánok megjegyezni, hogy én magam sem hittem (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nagyon köszönöm.), hogy a miniszter úr ilyet valaha mondott volna. (Gróf Bethlen István miniszterelnök : Mégis felhasználta !) Én ezt csak azért mondottam, hogy az államtitkár xírnak feleljek arra, hogy választáskor nagyon sok minden történik, még a lapok is, a gyorsírók is írnak ilyeneket és hogy ezeket a dolgokat kár tragikusan venni. Vannak azután dolgok, amelyeket igenis komolyan kellene venni, ezeket azonban az államtitkár úr nem úgy kezeli. (Berki Gyula (Eckhardt Tibor felé) : Levizsgázott !) Ezek után azonban rátérek harmadik interpellációmra, amelyet az országgyűlési képviselőválasztásokkal kapcsolatban a miniszterelnök úrhoz szándékozom intézni, mégpedig elsősorban abból az alkalomból, hogy a miniszterelnök úr itt a Házban a közelmúltban kijelentette, hogy utasítást adott arra nézve, hogy nem szabad törvénytelen eszközöket alkalmazni, csak tisztességes eszközöket szabad a választások során igénybevenni, (llgy van a baloldalon.) En, elhiszem a miniszterelnök úrnak ezt a kijelentését, de arra kérem, vegye komolyan ezt a kijelentését és a konzekvenciákat vonja le ebből a kijelentésből és érvényesítse mindazokkal szemben, akik nem vették a miniszterelnök úr utasítását elég komolyan, mert itt nemcsak a jogrendről, nemcsak az erkölcsi rendről, hanem ez esetben a miniszterelnöki tekintély helyreállításáról is szó van. (Felkiáltások a jobboldalon: Az megvan! Azt ne féltse!) Mert hiszen igenis a magyar miniszterelnöknek mi ellenzék is azt kívánjuk, hogy meglegyen az a tekintélye, hogy a legutolsó bakterig mindenki komolyan vegye azokat az utasításokat, amelyeket különösképpen a törvények tisztelete érdekében bocsát ki a miniszterelnök úr. En itt két konkrét esetet ismertettem, két olyan esetet, amelyeket magam személyesen láttam és én csak sajnálom, hogy a belügyi államtitkár . úr válaszolt olyan kérdésekre, amelyeket nem hozzá intéztem. En nem érdekelt fél. véleményére r voltam kíváncsi, érdektelen emberekhez intéztem kérdéseimet és ezúttal is azért intéztem kérdésemet a miniszterelnök úhoz, mert igenis feltételezem róla, hogy mint érdektelen fél, ha kell az államtitkár úrral szemben is le fogja vonni a szükséges politikai konzekvenciákat. Igen t. Ház! Arról van itt szó, hogy az ország bizonyos részeiben — mondjuk meg nyiltan, a Dunántúlon — f kivételesen történtek törvénytelenségek, de általában tisztességes volt az eljárás. Ugyanez volt a helyzet a Duna —Tisza közén is. A Tiszántúlon és a Tiszától északra fekvő vármegyékben azonban a rendülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. szer a brutális törvénysértés volt és csak kivételesen fodultak elő olyan kerületek, ahol a bánásmód tisztességes és elfogadható volt. Ilyen kivételes kerület volt az is, ahol én léptem fel. Engem semmiféle személyes indulat nem vezet. Nekem egyénileg nincs rekriminálni valóm, tisztességes korrekt választáson, magam is tisztességes korrekt eszközökkel harcolva jöttem be a Házba. (Fábián Béla: Titkos kerületből!) Nemcsak, hogy rekriminálni való nincs, de igenis kijelentem itt ebben a Házban, hogy nekem semmi politikai ambícióm sincs. Kijelentem itt, hogy nincs az az állás, nincs az a hivatal, amelyet elfogadnék. En semmit a világon nem akarok. Ezt itt a nagy nyilvánosság előtt szegezem le, s ezen nem lehet mosolyogni. Ahogy én öt éven keresztül tisztességgel dolgoztam a magyar ügy érdekében, amikor velem szemben egyénileg nagyon brutális és^ hitvány eszközöket alkalmaztak egy választáson, úgy semmit ettől a mandátumtól nem várok, ennek a nemzetnek érdekében szeretnék egy tisztességes, ^ becsületes, nemzeti, magyar, ^erkölcsös politikát. (Helyeslés.) Es ezek a választási visszaélések, amelyek öt évre tűrhetetlenné teszik a helyzetet, megingatják a törvénytiszteletet, forradalmosítják a lelke- , ket, kifelé, a külföld felé hitvány rágalmakat ' legitimálnak, olyan rágalmakat, amelyeket egyetlen magyar embernek sem szabad tűrni. Kijelentem, boldog leszek, ha felállhatok itt a Házban és kijelenthetem, hogy Magvarország miniszterelnökében volt erő, hogy az elkövetett visszásságokat, amelyeket letagadni nem lehet, megtorolja és ezzel kiemelje Magyarországot azoknak a népeknek és nemzeteknek sorából, ahol a megtorlatlan visszaélések rendszere komisz, hitvány, Balkánt csinál az országból. Igen t. Ház! Nincs más ambícióm, nincs más vágyam, mint egy olyan nemzeti politika kiépítése, amelyhez minden magyar ember a legszegényebb és legjobb módú is jó lélekkel, becsülettel, tisztességgel csatlakozik, mert én nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy milyen nehéz idők ezek, amelyekben vagyunk és amelyek még ránk fognak szakadni. En tudom, mire volna ebben az országban szükség! Igenis szükség volna arra, hogy itt összefoghassanak a pártok, igenis szükség volna arra, hogy itt a pártok lojálisán együttműködhessenek. A vélemények lehetnek különbözők, de a pártok között meg kell hogy legyen a minimuma annak ia bizalomnak és összhangnak, amelyet mindenik pártnak felkeli tételeznie a másikról: hogy korrekt, lojális és úri eszközöket enged csupán alkalmazni. Ez az alapja a lojális parlamenti együttműködésnek és amíg ez az erkölcsi létminimum nincs biztosítva, addig ennek a nemzetnek sorsa sincs biztosítva, mert nemzeti politikát svihákságra, csalásra, erőszakra felépíteni nem lehet, csak megértésre és a nép és a vezető osztályok együttes komoly, tisztességes, lojális — elismerem, nehezebb — együttműködésére, mintha választási erőszakkal csinálják. De igenis szükség van erre a nagy, hatalmas munkára az intelligencia és a vezető réteg részéről, amely egyedül tudja a magyar népet a nemzeti politika alapján megtartani és kivezetni a mai nehézségekből. Nekem még fülembe cseng most is az az útravaló, amelyet tavaly nyáron Rotliermere lord mondott Herczeg Ferencnek és nekem, amikor Londonból elutaztunk. Azt mondta nekünk: Uraim, nagyon komoly és nehéz idők következnek. A jogok kiterjesztésével az ilyen 1 nehéz időkben rendkívül óvatosan kell bánni,