Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-11
Az országgyűlés képviselőházának 11. 1924-iki évtől kezdve, tehát attól az évtől kezdve, amikor a szanálás megkezdődött. Azóta most már nyolc esztendő telt el, és ennek a nyolc évnek íhistóri'kumát «a következőkben merném megrajzolni. Három periódusra oszthatjuk ezt a költségvetési időszakot. Az első periódusban, az első években, 'a költségvetés kereteinek megállapításakor a főbiztos úrral, Jeremiás Smith-tel együtt dolgoztattak ki a költségvetések, vele tárgyaltatták meg a beruházások, vele együtt tárgyaltattak meg még olyan törvényjavaslatok is, mint például a tisztviselői fizetések emelése. A második időszak az az időszak, amikor a költségvetés egyensúlyba jutván, nagy feleslegek .mutatkoztak és ezek a feleslegek inveszti-i és Dolitika folytatására használtattak fel. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Tyúkkölcsönre!) Azután Ijött a harmadik korszak, (Propper Sándor: Bacher szanálása!) amikor részben a világválság eseményei már a láthatáron jelentkezvén, ezeknek 'befolyása a költségvetésre is kezdett mutatkozni, az az időszak, amikor azonban kölcsönt még mindig nem vehettünk fel, tekintettel a reparációs kérdés elintézetlen voltára és a pénzpiac helyzete folytán sem. T. Képviselőház! Azt kérdem, hogv a második korszak alatt, amikor kezdett a magyar kormány a főbiztos úrtól függetlenül intézkedni a budget tekintetében, mert hiszen ő már nem volt itt, és a harmadik korszak alatt volt-e tékozlás? A kiadásoknak egyik részére csak röviden kívánok kiterjeszkedni és ez a beruházási aktivitás. A beruházások a rendes normálbudgetre nincsenek kihatással, mert hiszen csak egyszeri kiadással járnak- közvetett úton természetesen van kihatásuk, amennyiben olyan intézmények létesíttetnek, amelyeknek fenntartása azután a normállbudgetben is kifejezésre jut. Mármost kérdem, t. Képviselőház, hogy volt-e szükség ilyen beruházási politikára, igen vagy nem? Helyesebb lett volna-e, ha nem budgetáris feleslegekkel dolgozunk, hanem ha szükség van azokra a beruházásokra, azokat lehetőleg kölcsönműveletekkel igyekszünk fedezni, jóllehet ablban az időben a kölcsönművelet is nagyon nehéz lett volna, mert mint mondottam, a renarációs kérdés elintézve nem volt. Az én meggyőződésem az, hogyha abban az időben mi ezt a beruházási nolitikát kölcsönművelettel fedeztük volna, akkor a normálbudget megterhelése 60—70 millióval nagyobb lett volna, és lenne ma is. Az a kérdés, volt-e szükség beruházás«kra? (Kabók Lajos: Olyanokra nem, amilyeneket csináltak! —Zaj. — Fábián Béla: Ez nem kérdés!) De van egy másik oldala is ennek a kérdésnek. Azt hiszem, kétséget nem szenved, hogy a világháború után, a forradalom, a román és szerb megszállás után, amikor tíz éven keresztül egy krajcárt sem ruházott be a magyar állam, sőt nemcsak hogy nem ruházott be, hanem ellenkezőleg, az állam vagyonát pusztította és használta fel, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) amikor az állam vagyona az ellenséges megszállás folytán is oly mértékben decimálódott, hogy még az állami üzemek továbbvitele is a legnagyob nehézségekbe ütközött, (Ügy van! Ügy vdn!) akkor egy nagyarányú beruházási politikára igenis szükség volt De, t. Képviselőház, méltóztassanak visszagondolni azokra az időkre. Nem éppen az ellenzék volt az, amely nap-nap után — helyesen, igaza volt — követelte, hogy beruházások révén a gazdasági élet ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. 301 Magyarországon újból talpraállíttassék? (Zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: De nem olyat csináltak!) amely munkaalkalmak teremtéséért nap-nap után felszólalt? (Farkas István: De nem freskókért!) Nem az ellenzék volt az, amely kiesinylette, csekély lette a beruházásoknak azt a mértékét, amelyet folytattunk? (Kabók Lajos: A szövetkezeti kölcsön is beruházás volt önöknek!) T. Képviselőház! Merem azokból a naplókból, amelyek itt a Ház asztalán fekszenek, kötetről- kötetre kimutatni minden egyes képviselő úr felszólalásából, hogyha a t. képviselő urak szorították a kormányt valamilyen irányban, úgy az nem az volt, hogy szüntesse meg beruházási politikáját, hanem ellenkezőleg, abba az irányba szorították a kormányt, hogy kiadósabb mértékben gondoskodjék olyan beruházásokról, amelyek az ország talpraállítását lehetővé teszik. (Egy hang a szélsőbaloldalon: De nem klébolydára! — Rassay Károly: Erdősítésre szorítottam, Szent Márk-térre nem!) Dehát mire költettek ezek a beruházások? (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Propper Sándor: Lillafüredet nem sürgettük. — Farkas István: Sem a biológiát. — Zaj. — Farkas István: A Márkus-teret sem sürgettük! — Györki Imre: Az jó bevételi forrás lesz! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Mindenesetre többet hoz, mint a belügyi vigadó, amely semmit sem, hoz!) Csendet kérek, képviselő urak. Hallgassák meg a miniszterelnök úr beszédét. (Malasits Géza: Amikor a Károlyi-palota megvételéről volt szó, akkor néma volt.) Malasits képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Egy hang a szélsőbaloldalon: A Nádorkertnél sem volt az úrnak szava. — Simon András közbeszól. — Propper Sándor: Ne elnököljön, Simon úr!) Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ebben az időszakban körülbelül egy milliárd pengő értékű, beruházás eszközöltetett. (Malasits Géza: De ebből legalább egy félmilliárd láthatatlan. — Derültség a baloldalon. — Farkas István: Egy félmilliárd meg eltűnt.) Ebből az összegből körülbelül 170—180 millió volt az az összeg, amely a népszövetségi kölcsönből állott rendelkezésre. A többi 800 egynéhány millió budget-feleslegekből fordíttatott az említett célokra. Ha én ezt a 800 milliót kölcsönképpen vettem volna fel, akkor ma a budget kiadási tétele 60—70 millió pengővel magasabb volna. Tehát csak ismétlem, az a politika, amely a budgetáris feleslegekből igyekezett beruházásokat eszközölni, helyes volt, mert nem terhelte meg a normál-budgetet a jövő szempontjából. Nézzük hát, mire fordíttattak ezek a beruházási összegek? Előttem van Szabóky Alajos volt államtitkár úr összeállítása. (Farkas István: Tegnap kétségbevonta adatait, ma használja? — Kabók Lajos: Tegnap nem voltak jók?) Voltak a tegnap felsorolt adatok között olyanok, amelyek nem voltak jók. Itt vannak előttem a hiteles adatok. Megjegyzem, hogy az 1926—27. évi budget-ig a kormány beruházási politikája is idegen ellenőrzés alatt állott. (Friedrich. István: A kölcsön tekintetében!) Nemcsak a kölcsön tekintetében, de különösen budgetáris szempontból is, és megjegyzem, hogy ebből az egymilliárdból 466 millió költetett el az 1926—27. évi budget-ig bezárólag, tehát azon időszakban, mely alatt mi idegen ellenőrzés alatt állottunk. Hozzáteszem, hogy a, képviselő urak is, úgy mint én, kifejezték hálájukat, köszönetüket és elismerésüket azért,
