Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-11

302 Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. hogy Smith Magyarország költségvetési egyensúlyának helyreállítása és budgetáris gesztiója érdekében áldozatot hozott azzal, hogy Magyarországon töltött egypár évet. (Eckhart Tibor: Meg is érdemli a hálánkat!) Én mondhatnám azt is, hogy ebből az egymilliárdból 466 millió mindenesetre indokolt, mert hiszen a t. képviselő urak annak az ellenőrnek állítottak ki szintén dicsérő oklevelet, akinek az ellenőrzése alatt költettek el ezek az összegek. De nézzük meg magukat a tételeket, hogy mire fordíttattak ezek az összegek. (Halljuk! Halljuk!) A budapesti kereskedelmi és ipari kikötő építésére 26.5 millió fordíttatott. (Egy hang a baloldalon: Ott állnak a hajók mind!) Nagyon örülök t. kép vi- • selőtársam, hogy a budapesti kereskedelmi és ipari kikötő létesült, hogy ott állnak a hajók és hogy az ottani tárházakba alkalmuk van a magyar búzát elraktározni, mert éppen ebben a nehéz helyzetben a legnagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy tárházak álljanak rendelkezésére a kormánynak, mert különben a gabona-campagne nehezen volna lebonyolítható. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) De nézzük tovább ezeket a tételeket. Üt- és hídépítési célokra 72*8 millió fordíttatott. (Eckhardt Tibor: Ez helyes volt!) Mindenki tudja, hogy a háború után milyen állapotban voltak a magyar utak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Mindenki tudja, hogy az autóforgalom terjedésével az utakat valami módon rendbe kellett hozni. Mindenesetre ez a kiadás olyan kiadás volt, amely a gazdasági élet javára szolgál. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ármentesítési kölsönökre és egyéb vízi beruházásokra 78*1 millió fordíttatott. (Kabók Lajos: Ez kölcsön, nem be- ' ruházás!) Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy ha az állam valakinek kölcsönt ad és azt a következő évben nem kapja vissza és az a kökssön hasznos munkákra fordíttatik az országban, ez olyan beruházás, amelyet mindenki elismer. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) E felett nem vitatkozom, mert bizonyos kérdések megértéséhez legalább is elementáris fogalmakkal kell rendelkezni. (Derültség a jobboldalon és a középen. ~ Zaj a szélsőbaloldalon.) A hitelélet támogatását célzó beruházásokra 732 millió. (Rassay Károly: Mire?) Kérem, felolvashatom a detailokat. (Friedrich István: Ismerjük, megkaptuk mindnyájan!) A Pénzintézeti Központ alaptőkéjének emelésére: 23'8 millió pengő, ami azért volt szükséges, mert a szanálási törvényjavaslat kötelezővé tette a postatakarékpénztári pénzeknek a Nemzeti Bankba való elhelyezését Tizenegymillió pengő rövidlejáratú mezőgazdasági kölcsön engedélyeztetett négy altruista intézet útján a gazdáknak. Tízmillió pengővel erősítette meg a kormány az Országos Központi Hitelszövetkezetet. Az altruista intézeteknél 5 millió alaptőke jegyeztetett. (Zaj.) Bocsánatot kérek, én azt hiszem, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezetnek, a Kisbirtokosok Földhitelintézetének és a magyar gazdasági élet hasonló intézményeinek, amelyek a háborús devalváció folyamán szintén elpusztultak és tönkrementek, lábraállítása mégis éppen azoknak a gazdáknak érdekében volt, (Ügy van! a jobboldalon.) akiknek védelmében a múltkor Eckhardt tisztelt képviselő úr azt mondotta, hogy gazdaellenes politikát folytatunk. A kisipar helyzetének javítására az Iparosok Országos Központi Szövetkezetének alaptőké; jéhez és tartalékjához 5 millió pengővel való hozzájárulás. A kis- és középiparnak szintén hitellel való támogatására 2 millió bocsáttatott rendelkezésre. Az Ipari Jelzálogintézet alaptőkéjéhez 3 millió. A kiskereskededelem támogatása egymilióval. A vásárcsarnokok és piaci kisárusok támogatása hitellel: félmillió. További 3 millió kölcsön a közszolgálati alkalmazottak áruhitelének biztosítására. En azt hiszem, hogy ezek nem voltak pazarlások. Utóvégre mindenki elolvashatja, hogy mire fordíttattak ezek az összegek. Menjünk tovább. A posta-, távirda- és távbeszélőszolgálat beruházásaira 105 millió. Az Államvasutak beruházásaira 127 millió. Azt hiszem, hogy a háború után ezeknek az üzemeknek a talpraállítása olyan gazdasági érdek volt, amely valóban nem nevezhető pazarlásnak, pénzpusztításnak, mint ahogyan a képviselő urak az ország előtt azt be akarják állítani. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) A kőszénbányászat beruházásaira 2*1 millió. Ez az állami kőszénbányára vonatkozik. (Friedrich István: Miféle banyára?) A kincstárnak van egy állami kőszénbányája, amelyet annakidején idősbb Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter szerzett be és amely éppúgy beruházásra szorult a háború és a szerb megszállás után, mint ahogyan rászorult az Államvasút, vagy más hasonló üzem. A mezőgazdasági termelés előmozdítására: 90'7 millió. Most jönnek a kulturális és szociális célú beruházások. Tanyai iskolák létesítésére: 46'3 millió. (Helyeslés.) En azt hiszem, hogy ez nem volt pénzpazarlás, mert a kultúrmyónak az emelése ebben az országban olyan jó befektetés, amely, ha nem is holnap, de egy generáción belül meghozza a maga kamatját. (Felkiáltások: Ügy van!) Egyéb kulturális beruházásokra: 75'9 millió. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mi az az «egyéb»?) Kérem, rátérek, ne méltóztassék félni, hogy bármilyen kérdés elől is kitérek. ^ Ezekből a beruházásokból csak egy rész illeti a kultuszminiszter úr tárcáját, mégpedig 55 millió, mert 20 millió a földművelésügyi tárca res szórtjába megy be, nevezetesen a mezőgazdasági szakoktatási intézmények befektetései, valamint az ipari szakoktatási intézmények fejlesztése a kereskedelemügyi minisztérium resszortját érdeklik, úgyhogy itt a kulturális beruházások közt 55 millió pengőről van »szó. amelyet a kultuszminiszter úr (Kabók Lajos: A Márkus-tér!) használt fel beruházási programmjában. Mármost mi ment ezekből az összegekből az egyes célokra? A felső oktatásra, az egyetemekre és klinikákra 22*4 millió. Itt mellesleg megjegyzem, hogy a budapesti egyetemen kívül a régi Magyarország most tőlünk elcsatolt területén működött egvetemeinknek idevaló telepítését nem ez a kormány mondotta ki, nem a mostani kultuszminiszter úr vitte keresztül, hanem a Bethlen-kormányt megelőző kormány. Méltóztassék megnézni a Törvénytárban az 1921. évi törvényt, (Egy hang a baloldalon: Történelemelőtti idők.) amely ' kimondja a pozsonyi egvetemnek Pécsre és a kolozsvári egyetemnek Szegedre való telepítését. Tehát maga a törvényhozás intézkedett ezekben a kérdésekben és én nem tudok róla, hogy abban az időben például Friedrich István t. képviselőtársam vagy más képviselő