Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án

} csütörtökön. 191 nieglappadtak, egy sikkes pukkedlivel meghajoltak a kormány előtt s azután újra letettek mindent ennek a kormányzatnak kezébe, sub titolo : ebben az országban ma nincs más, aki az ügyeket át tudná venni és vezetni tudná. Marad tehát minden, ami volt, marad minden a régiben, marad az az érthetetlen és megfejthetetlen fetis-imádás, amely tíz év óta folyik ebben az országban és az én szerény felfogásom szerint igen nagy kárára volt az országnak, előidézője volt annak a helyzetnek, amelynek eloszlatására most ezt a diktatórikus javaslatot ideterjesztették. A kormány és a kormánypárt részéről nem ez az első ilyen eset. Ez egy circulus vitiosus, állandó gyakorlat- Amikor úgy látszik, hogy nines semmi baj, amikor a kormány nyugodt vizeken evez, akkor nem győzi eleget fricskázni és rugdalni az ellenzéket, akkor mindent lemosó lyognak, mindent elintéznek egy-egy könnyelmű és könnyed gesztussal, akkor a kormány magát bölcsnek kiáltatja ki. Amikor azután kitör a gyalázat, akkor jön a rendes formula, az ellenzék hallgasson, az ellenzék tegyen hangfogót a szájára, az ellenzék ne bíráljon, mert most országmentésről van szó, most ismét az országot kell megmenteni azzal, hogy a kormánynak és a kormányzatnak teljesen szabadkezet biztosítanak új javaslatok, új elgondolások alapján bizonyos rendszabályok önálló és ellenőrzés nélkül való végrehajtásra. Ez a javaslat, t. Képviselőház, a birkatürelem újabb próbája. A kormányzat újabb próbára teszi az ország türelmét, azt a türelmet, amely az elmúlt tíz esztendőben minden idők minden birkáinak türelmét meghaladta, amely türelem szintén hozzájárult ahhoz, hogy a dolgok idáig fajultak. Nem kevesebbet kér a kormány ebben a javaslatban.^mint felhatalmazást gazdasági diktatúrára. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Fráter Jenő : Na ! Na !) Szerintem, t. Képviselőház, a történtek után és a következmények alapján ez az igény jogosulatlan és cinikus; ilyen kormányzat és ilyen eredmények után nincs joga, nincs erkölcsi alapja ideállani a kormánynak és a maga számára korlátlan felhatalmazást kérni a törvényhozástól és azt kérni a törvényhozástól, hogy harakirit kövessen el önmagán és minden hatalmát tegye le a kormányzat kezébe. Lehet, hogy maga ez a javaslat, maga ez az elgondolás, maga ez az átmeneti rövid időre szóló gazdasági diktatórikus felhatalmazás az ország mai helyzetében szükséges, de semmi esetre sem lehet ezt a hatatmat annak a kormánynak ' kezébe letenni, (Fráter Jenő: Na! Na!) amely olyan helyzetet teremtett, amely helyzet csak gazdasági diktatúrával gyógyítható meg. (Ügy van ! Ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon.) Mélyen t. Képviselőház ! Hol van itt a logika ? Hát ha a kormány tízesztendős korlátlan hatalom birtokában csak annyit tudott produkálni, aminek összeredménye ez a mai helyzet, ez a mai gazdasági és pénzügyi helyzet, súlyos összeomlásszerű válság, hát milyen jogcím, milyen erkölcs alapján áll most ide és kér a maga számára korlátlan diktatórikus felhatalmazást ? Ha a logika azt követelné, hogy ha már ilyen kormányzati módszerre vau szükség átmeaeti időre, akkor azt egy másik kormány kérje, valamely olyan kormány, amely még nem tett tanúságot a maga tehetetlenségéről és tehetségtelenségéről, amely legalább azt a reményt nyújtja, hogy talán-talán sikerülni fog ennek a másik kormánynak más módszerekkel, más eszközökkel, más elgondolásokkal, más tervekkel, más koncepciókkal, más elméletekkel, más gyakorlattal segíteni, — talán egy másik kormány egy ilyen felhatalmazás birtokában meg tudja menteni azt, ami megmenthető ; de egy kormánynak, amely tíz esztendő óta kísérletezik és amely kísérleti nyúlként használta fel az országot, az ország népét, az ország javait, az ország gazdasági életét, szerintem nincs erkölcsi jogosultsága ideállani és további kísérletekre a maga számára felhatalmazást kérni. Nincs remény arra, — tessék ezt megérteni, — hogy ez a kormány akárminő módszerekkel és akármilyen nagy hatalom felett rendelkezve meg tudja menteni az országot, mert levizsgázott, itt vannak az eredmények, eddig tudott eljutni. Hiszen ha az urak közül akárki egy ruhát készíttet és a szabó elszabja, vagy elrontja a ruhát, úgy még egyszer azt a szabót nem fogja felkeresni, hanem másikat keres, másik után néz, aki jobban megvarrja a ruhát, vagy ha valaki egy vendéglőben rosszul étkezik, másodszor bizonyára nem megy be abba a vendéglőbe, hanem keres egy másikat, ahol jobban főznek. Hát csak egy ország jövendője, közgazdasági élete, egy ország polgárainak megélhetési alapja az, amivel állandóan kísérletezni lehet, amit tíz esztendő ilyen szánalmas eredményei után még további kísérleteknek lehet kitenni, és ugyanaz a kormány, ugyanazokkal a módszerekkel a következő időkben, a következő »hetekben, hónapokban vagy esztendőkben nagyobb sikerrel veheti fel a versenyt, mint amilyennel tíz esztendeig tette? Hát aki fetisimádó, aki túlságosan hiszékeny, vagy aki túlságosan le van kötelezve ennek rendszernek, akinek az életaryökerei belenyúlnak ebbe a rendszerbe és onnan táplálkoznak, azoknak talán lehetővé válik az, hogy ezt a felhatalmazást a kormánynak megadják, akik azonban független tagjai a törvényhozásnak, akiket semmi más nem vezet, mint az ország érdeke, azoknak ez ellen a javaslat ellen : igenis tiltakozniuk kell és legalább is annyit kell ímondaniok : ám jó, ha felhatalmazás kell, legyen felhatalmazás, akkor azonban jöjjön egy másik garnitúra, amely még nem vizsgázott le, amelynek kezében egy ilyen javaslat talán célravezető lehet. Ha csak rólam volna szó, fén el tudnám szenvedni, de az egész ország fekszik kisérleti nyúlként a viviszekciós asztalon már tíz éve és folyton szabdalják, vagdalják és folyton kísérleteznek vele. Most újabb viviszekciós műveletekbe akarnak fogni ennek a javaslatnak alapján. T. Ház ! Az eredmény dicséri a mestert. Ez az eredmény természetesen méltatlanná tette a mestert arra a helyre, amelyen ül és arra a bizalomra, amelyei körülvétette magát. A kormány csődbe vitte az országot és most önmaga jelentkezik, hogy csődtömeggodnok akar lenni

t Ilyen nincs, a gazdasági élet ilyet nem ismer és nem tűr el. Ha egy egyszerű kereskedő csődbe megy, akkor természetesen nyakára ültetnek egy esődtömeggondnokot, de nem őt magát, aki a vállalatot csődbe vitte, hanem egy harmadikat, egy érdektelent. Arról van szó, hogy a kormány csődbe vitte az országot, csődtömeggondnokra van szükség, tessék azonban ezt azok közül kijelölni, akik a csőd létrehozásában nem vettek részt. T. Ház ! Ilyen hasztalan és káros játékhoz mi a magunk részéről nem vagyunk hajlandók hozzájárulni. Kijelenthetem pártom nevében is, hogy mi az elsők akarunk lenni ott, ahol az ország dolgát rendbe hozzák, az első sorokban akarunk lenni ott, ahol az országon segíteni kell, de nem vállalunk semmi szerepet és felelősséget, ahol ennek a rendszernek, amely ezt a helyzetet létrehozta, megmentéséről, életének meghosszabbításáról van szó. T. Ház ! A parlamentáris és az alkotmányos jogban a legelemibb dolog, ahol van politikai és alkotmányos felelősség és van ép erkölcsi érzék, ott a legelső dolog egy ilyen borzalmas és szánalmas eredmény után a konzekvenciák levonása.