Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

192 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. Már azért is, — és ezt ne méltóztassék szólamnak minősíteni, — mert, ha ez a rendszer tovább kormányoz és tovább úgy kormányoz, ahogy eddig kormányzott, akkor nagyon közelinek kell lenni annak az időnek, midőn a békés átmenet már lehetetlen, amikor jön a tisztító vihar, amely gyökerestől tépi ki a magyar talajból a középkornak azokat a maradványait, amelyeket ez a politikai rendszer képvisel. (Kertész Miklós : Ügy látszik arra felé hajszolják az országot !) T. Ház ! Körülbelül három főalakban foglalhatnám össze annak a bizalmatlanságnak okait, amelyei mi a kormány iránt viseltetünk. Az egyik legegyszerűbb, hogy levitézlett kontárokra nem bízhatom újra az ország sorsát, akkik idáig juttatták az országot, azokban nem bízhatom meg, hogy ebből ki is vezetik. Ez a legegyszerűbb. A másik az, hogy tudjuk azt és tudja mindenki, tény, amit tagani nem lehet, hogy ez a kormány telítve van antiszociális tendenciákkal. Egy ilyen kormánynak, amely annyi antiszociális tartalomról tett tanúságot a maga cselekedeteivel, egy ilyen kormánynak én nem adok korlátlan felhatalmazást, mert egészen bizonyos az, hogy ezt a hatalmát megint antiszociális irányban fogja érvényesíteni és ha valahova nyúlni kell javakért, akkor nem oda fog nyúlni, ahol van akár kevés, akár sok, hanem egészen bizonyosan, úgy mint a szanálásnál, megint a koldustarisznyákba fog vájkálni, és onnan fogja kiszedegetni, kimarni az utolsó falat kenyerét a dolgozó magyar népnek. (Ügy van ! a szélsőbáloldalon.) T. Képviselőház ! Fel vagyok én jogosítva ilyen kijelentésekre % (Felkiáltások jobbfelől : Nem!) Azt hiszem, azok után, amik nem régen történtek, még az első országgyűlés képviselőházában, hogy amikor szüksége volt az államnak pénzre, akkor bevezette a bolettát, a sokezerholdasok javára nemzeti ajándékot kreált és ennek fedezetét előteremtette a 30 pengős hetifizetések, és a 80^ pengős havifizetések kereseti adójának pótlékolásából, hacsak ezt az egyet említem, nines is szükség több argumentumra. Ez igenis, jogosulttá teszi a mi bizalmatlanságunkat s azt a félelmünket és gyanúnkat, hogy a kormány ennek a felhatalmazási elgondolásnak birtokában, ha törvénnyé válik, megint antiszo ciális műveletekkel fogja akarni az ország szénáját rendbehozni. (Szeder Ferenc : Ahogy azt rendbehozza !) T. Képviselőház ! Ha a pénzügyi kormány erre spekulál, akkor az egész spekuláció, az egész elgondolás már előre csődbejutottnak minősíthető. Mert tessék tudomásul venni azt, amit talán a kormányzat magas elefántcsont-tornyában nem látnak, ami azonban eleven és keserű valóság, tessék tndomásulvenni azt, hogy a dolgozórétegek nem tudnak többet áldozni, nem tudnak többet nélkülözni, nem tudnak tovább olcsó bérért drága kenyérárakat megfizetni, nem tudnak tovább elmenni abban a sanyargattatásban, melyben 10 esztendő óta részük van. De azt is mondhatom a tömegpsiché ismeretében, hogy nemcsak, hogy nem tud a dolgozó tömeg többet áldozni, de nem is akar. Tessék tudomásulvenni, hogy az ország dolgozó népe, beleértve nemcsak az ipari munkásokat, hanem beleértve a mezőgazdasági munkásokat, beleértve a szellemi munkásokat, beleértve a kereskedelmi munkásokat, beleértve a lateinerosztályt, beleértve az egész tönkrement középosztályt s beleértve mindenkit, aki a munkája után szeretne ebben az országban tisztességes megélhetést biztosítani magának, nem hajlandók többet ennek a reakciós ellenforradalmi kormányzatnak az oltárán áldozni ; nem is tudnak és nem is akarnak. Ha tehát erre épitik fel ennek a második szanálási akciónak az alapjait, akkor — mondom — már előre számolhatnak azzal, kogy ez az akció csődbejut. (Fráter Jenő : János, igaza van neki ? — Derültség jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. Szeder Ferenc : Az urak mosolyogva veszik, de nem tudják, mi lesz a télen, amikor a koplaló emberek százezrei nem tűrik tovább a koplalást.) Elnök : Csendet kérek. (Szeder Ferenc : Igen, ez a helyzet, nagyon jól tudom) Kérem Szeder képviselő urat, tessék meghallgatni Propper képviselő urat. Propper Sándor: T. Képviselőház! Végtelenül sajnálom, hogy én nem tudom a derűnek ezt a mennyiségét a magam részére biztosítani, nem tudok mulatni, nem tudok nevetni, nem tudok tréfálkozni az ország mai gazdasági helyzetében. Lehet, hogy az urakat az teszi képessé erre a mosolygásra, hogy nem ismerik a közviszonyokat, nem tudják, hogy milyen ma a dolgozó ember élete az önök uralma alatt, nem ismerik, nem tudják, nem szálltak le a mélységekbe, önök fent a magasságokban trónolnak, önök a dolgokat madártávlatból nézik, sejtelmük sinqs arról, hogy mi van odalent. Ez talán önöket kedvre, derűre derítheti, nekünk azonban komolyságot parancsol. (Fráter Jenő: Mikor dolgozott utoljára! Kárpitos volt!) Van olyan becsületes mesterség, mint az emberölés! (Szilágyi Lajos: Az emberölés nem mesterség! — Szeder Ferenc: Van olyan, akinek az is mestersége! — Huszár Dezső: A vörösöknek és a hóhéroknak! — Za.j.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: Tiltakozom a dolgozó rétegek minden újabb megterhelése ellenzés kijelentem önöknek, hogy minden olyan kísérlet, amely a dolgozó osztályokat akarja újabb terhekkel megrakni, ezeknek a tömegeknek jogos ellenállásával fog találkozni. Tényt állapítok meg és nem fenyegetek. Jobb elébe menni a dolgoknak, mint kész helyzet elé kerülni akkor, amikor már nem lehet segíteni és majdan, ha ez az ellenállás jelentkezik, nem lesz senkinek erkölcsi jogosultsága, talán fizikai ereje sem ahhoz, hogy ezzel az ellentállással szembeszálljon, mert ez az ellentállás, az újabb tervezett terhek visszaverése jogos, mert az élet kérdése. A harmadik ok, amely miatt (Fráter Jenő: Negyedik!) a politikai bizalmatlanság fokozódó mértékben áll fenn, az. hogy a kormány tagjai mindig mást mondanak, mint amit cselekszenek és sajátságos, még annyira sem méltatják a közvéleményt, az adózó népét, hogy legalább a formákra volnának tekintettel és bizonyos carens-időt engednének a felejtésre. Egymásután napok és hetek alatt következik be a felismerés, az elmélet és a gyakorlat között mutatkozó áthidalhatatlan mélységekről. Elmennek a választók elé, vagy a pártvacsorára, vagy a pártértekezletre és tesznek kijelentéseket, természetesen a közvéleményhez adresszálva. (Fráter Jenő: Nincs joguk?) Joguk van, hogyne volna joguk, sőt kötelességük. (Fráter Jenő: Nahát!) Akárhányszór reklamáltam, tessék nyilatkozni, tessék megmondani, hogy hova, merre; a baj csak az, hogy a nyilatkozatok után eltelik néhányszor 24 óra és jön a gyakorlat, amely homlokegyenest ellenkezik azzal a nyilatkozattal, azzal a elmélettel, amellyé^ a világot (Szeder Ferenc: Szédítették!) szédítették. T. Ház! 1931 június 14-én, vagy másfél hónappal ezelőtt a debreceni őrtoronyból -% aho-