Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

190 Az országgyűlés képviselőházának 9. Angliában 1925 óta bizonyos deflációs politikát csináltak, és általában vannak szaktekintélyek, talán nem is annyira bankkörökben, akik azt mondják : ha két rossz között kell választani, akkor inkább egy kisebb infláeió, mint defláció, mer a kisebb inflációval vele jár a vállalkozási kedv fokozása, míg ellenben minden defláció csökkenti a vállalkozási kedvet, ezáltal csökkenti e munkaalkalmakat és megingatja a gazdasági helyzetet, mert az embereknek végtére is élniök kell és akinek semmije sincs, aki csak munkájából él, ha munkát nem kap, valamilyen módot mégis csak kell találni, hogy az se haljon éhen. Ezért mondom, hogy ezekben a kérdésekben talán jobb volna, ha megfontoltabban dobálóznánk az infláció és defláció jelszavaival. (Fráter Jenő: Mondla ezt Éber f — Gaal Gaston : Ha mondta, ha nem mondta, így van ! Nincs pénz gabonavételre!) Nagyon sokszor hangoztatják ezt a defláció hívei. Mit jelent a defláció ? Jelenti azt, hogy mindazok, akiknek tartozásuk van és akik akár munkát, akár mást adnak el, aminek ára csökken, sokkal nagyobb terhet kénytelenek fizetni, mint ha stabil maradt volna a valuta. Ez elég egyszerű kérdés ! A stabil valuta biztosítja aránylag a legtöbb igazságot mindenkinek, ezért természetes, hogy a valuta stabilitása fontos. Ha igazságosak akarunk lenni, el kell ismerni, hogy a múltban Magyarországon a defláció és a deflációs irányú kormányintézkedések már nagyon sok kárt okoztak a gazdaságnak. Mert a koronának feltornászása akkor, amikor ez gazdaságilag nem volt indokolt, azt hiszem, súlyos következményekkel járt. Azt hiszem, sokkal egészségesebb egy valutát ott stabilizálni, ahol az a valuta van, nem pedig bizonyos hiúsági szempontokból feltornászni. Mindenesetre eggyel tisztában kell lenni, azzal, hogy ezeket a kérdéseket lehetőleg óvatosan, mindenesetre rizikó elkerülésével kell megoldani. HogV a megoldásnak eddigi módja nem nagyon elégíti ki sem a politikusok egy részét ezen az oldalon, sem pedig Magyarország gazdasági köreit, erről tovább vitatkozni, azt hiszem, teljesen felesleges. Sőt tovább is megyek : azt hiszem, nem elégíti ki a többségi párt tagjait sem. Ök is csak azzal ütik el a dolgot, hogy ez így van, ennek így kellett lenni, ezért tulajdonképpen nem is felelős senki. Én azonban azt hiszem, mindenesetre vannak, akik ezért felelősséggel tartoznak, először is azért, mert vagy nem látták meg a dolgokat akkor és úgy, amikor és ahogy ezeket meg kellett volna látni, vagy pedig látták, de elmulasztották idejében megtenni a megfelelő óvintézkedéseket ; s azonkívül vannak nem is olyan kevesen, akik felelősek ezért, mert olyan helyen állván vagy ülvén, ahova őket azért küldték, hogy ellenőrizzenek, ezt az ellenőrzést elmulasztották. Mármost azt kérdezem, mik lehetnek azok a misztikus okok, amelyek nem elégítik ki azokat, akik tőkeerővel rendelkeznek, a tekintetben, hogy ezeket a kérdéseket a magyar törvényhozás intézze el % Mert elsősorban mégis csak a törvényhozás körébe tartozik annak megállapítása, hogy milyenek legyenek a terhek, milyen módon biztosíttassák a fedezet, hogy az állami vagyon állagából mennyi érték fizettessék ki ideiglenesen vagy véglegesen. Ezek olyan kérdések, hogy szerintem ezekre felhatalmazást adni olyan egyén részéről, aki a parlamentarizmust valaminek még mindig tekinti, annak ellenére, hogy a parlamentarizmus határozottan elfajult, lehetetlenség. De állítom azt is, hogy ilyen felhatalmazást kérni legalább is szerénytelenség azok részéről, akik néhány hónappal ezelőtt még biztosították az országot hivatalos és nem hivatalos nyilatülése 1931 július 30-án, csütörtökön. kozatokkal arról, hogy ebben az országban minden rendben van. (Zaj.) Én nem vagyok olyan rossz véleménnyel a kormányról, hogy feltételezzem, miszerint a kormány meggyőződéssel vezette félre az országot és a közönséget, mert ez annyit jelentene, mintha azt mondanám, hogy ezek a nyilatkozatok a választásokra való tekintettel történtek. (Fráter Jenő : Ezt komolyan nem lehet állítani !) Azt állítom azonban, hogy elszámítások történtek (Fráter Jenő : Komolyan ?) és az előrenemlátás hiánya volt meg. Állítom, hogy elhibázott az a vélemény, hogy minden bajért, ami ebben az országban van, a kormány felelős. Ezt az állítást hallottam tegnap is, de némi menthetőt találok ezzel az állítással szemben is. Általában a közönség megszokta, hogy* mindennek, ami jó történik ebben az országban, a kormány az okozója, azt a kormány cselekedte. Ennek azután az ellenkezője az, hogy minden bajért is a kormányt teszik felelőssé. (Fráter Jenő : Komolyan nem lehet állítani 1) De azt állítom, hogy mindazért, ami itt történt, azért, hogy az ország idekerült, hogy a költségvetési évnek már második hónapjában ezzel a javaslattal jön ide a kormány, hogy hivatkozva a külföldi intelmekre, tanácsokra vagy tárgyalásokra, kéri, hogy ez a javaslat menjen keresztül, azután ennek alapján a kormány vezesse ismét tovább az ügyeket — a beigeres szerint, ugy-e jobban — és biztosítja majd a gazdasági egyensúlyt, a pénzügyi egyensúlyt, vagyis mindenféle jót és szükségeset, — ez a legszerényebb megállapítás szerint is merészség. Mindenesetre jogos az a kritika, hogy az erőket túlbecsülte. (Ügy van ! Ügy van ! balfelől.) Vannak mondások, amelyek szerint a szerénység csak egyeseknek a jó tulajdonsága, de mindenesetre a szerénység, a mérsékelt szerénység a vezetőkörökben sem árt akkor, ha az a vezetőség nem tud hivatkozni olyan eredményekre, amelyek meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy az a szerénytelenség nem igazságtalan, mert reális eredmények vannak mögötte. Engem igazán nem vezet semmiféle animozitás senki ellen, állítom azonban, hogy az az aggodalom, amellyel a magyar gazdasági élet, a magyar gazdasági exisztencia iránt viseltetem, elég arra, hogy minden politikai bizalmi kérdést kikapcsolva, tisztán azért ne szavazzam meg ezt a javaslatot, (Fráter Jenő: Ez a helyes!) mert ennek a javaslatnak megszavazásával súlyos felelősséget vennék magamra, amennyiben meggyőződésem ellenére olyan kezekbe adnék nagy hatalmat, felelősség nélküli hatalmat, amely kezek és fejek eddig nem mutatták meg azt az eredményt, amelyet a súlyos viszonyok között lévő ország közgazdasága joggal kívánhat azoktól, akik odaállnak és vezetik az országot. Hiszen, aki egy országot vezet, felelős azért, hogy a vezetésben nem történnek olyan hibák, amely hibákért azután a vezetetteknek kell fizetniök. Ennélfogva én ezt a javaslatot, mint károsat, sőt, továbbmegyek, mint veszedelmeset, nem fogadom el még az általános tárgyalás alapjául sem. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalőldalon). Elnök : Szólásra következik ? Frey Vilmos jegyző : Propper Sándor ! Propper Sándor : T. Képviselőház ! Sajnos, nincs módomban ebben a vitában érvekkel szembeszállani, mert a túlsó oldalról a zászló becsülete kedvéért ugyan jelentkeztek szónokok, de nem igyekeztek a javaslatot megvédeni, nem plaidoyereket mondottak, hanem filippikákat a javaslat ellen, bírálták a javaslatot, bírálták a kormány politikáját s a végén azután egészen illogikusan nem a helyes konzekvenciát vonták le felszólalásukból, hanem, mint egy elhasznált spongyadarab,