Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-9
Az országgyűlés képviselőházának 9. mesebb azoknak a képviselőknek, akik nem nagyon vesznek részt a politikai életben, ha ezt elintézi a bizottság, ők úgyis megszokták, hogy az történik, amit a kormány akar. (Derültség a bal- ^ és szélsőbaloldalon. — Friedrich István : Ez így van !) Hogy ez azután a bizottságban történik-e vagy a plénumban, az végeredményben nem lényeges. Azt hiszem, hogy mindenesetre lényeges ez a kérdés. Mert a kormányintézkedésekkel szemben mi adhat védelmet? Védelmet adhat a nyilvánosság és tegyük fel, elméletileg adhat az országgyűlés, bár nagyon ritkán fordult elő nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is az, hogy kormányokat felelősségre vontak. De mindenesetre védelmet adhat a nyilvánosság. A nyilvánosság még akkor is, ha a saitó bizonyos korlátok közé van szorítva, befolyást gyakorol a kormányintézkedésekre. Én mindenesetre jobban szerettem volna és jobban szeretném ... (Mozgás.) Megengedem, hogy a pénzügyminiszter úrra a sajtó befolyást nem gyakorol, mert úgy méltóztatott Inteni, hogy a nyilvánosság... (Égy hang a jobbközépen : Nem intett ! — Friedrich István : Azért van a sajtó felett egy kis Damokles kardja. Ne tagadjuk ! Egy kicsike, ekkora ! Élénk derültség.) Nem tudom, a magyar sajtó abszolút fegyelmezettségére vezessem-e vissza... ( Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Hazafiasságára! — Ügy van] Ügy van! jobbfelől.) Hát a német sajtó hazafiatlan, amikor a Frankfurter Zeitung egész rendes, komoly cikkekben tárgyalja a bank politikáját, tárgyalja a kormány pénzügyi politikáját? (Sauerborn Károly : Több szem többet lát.) Azt hiszem, egészséges állapot, amikor a bankokról is szabadon írnak. (Felkiáltások a baloldalon : Természetes ! — Magyar Pál: Az a tudat, hogy gyakorolják a kritikát, már javít. — Egy hang a szélsőbaloldalon : Miért nem f A bank sem tabu.) Én azt veszem észre, hogy írnak a francia bankról a francia lapok, írnak az angol bankról angol lapok, de nem írnak a bankpolitikáról a magyar lapok ; sőt azt hiszem, a magyar lapok még azt sem írták meg, hogy annak ellenére, hogy a törvényben benne van az, hogy a bank kormányzóját, meg annak helyettesét az államfő rendeli ki, hosszú idő óta, elég kritikus időben a banknak nincsen kormánybiztosa. (Zaj.) Mindenesetre, azt hiszem, nem ártott volna, ha erről írtak volna, nem azért, minthogyha ebből olyan nagyon jó dolgok származtak volna, de talán jobb lett volna, ha kapcsolat nem egészen direkt lett volna a kormány és a bank között, mint — mondjuk — lehetett volna akkor> ha kormánybiztos is bekapcsolódik és megvan a lehetőség arra, hogy esetleg kényesebb kérdések a törvényben előírt módon intéztessenek el az illetékes bíróság által. (Friedrich István : Aranyesőről írt két héttel ezelőtt Erdélyi Aladár a B- H.-ban vagy nem tudom melyik lapban. — Gaal Gaston: Véletlenül jég esett! — Erdélyi Aladár : Az a baj, hogy nálunk három hónap óta semmi sem esik! ^- Zaj.) Beszélünk a kiadások csökkentéséről és a bevételek emeléséről. (Zaj. — Halljuk ! Halljuk !) Azt hiszem, ha valaki, aki nincsen belekeveredve a magyar politikai életbe. (Friedrich István : Boldog ember ! — Egy hang a báloldalon: Beatus ille, qui procul negotiis !) Azt tapasztaltam, hogy a közéletben igen sokan tülekedtek a negotis felé, úgy hogy hiány abban nem volt, hogy egyének legyenek, akik a politikai életben részt vesznek. (Fráter Jenő : Gyenge pálya !) Az a baj, hogy pálya. (Farkasfalvi Farkas Géza : Igaza van ! Nem hivatás, hanem pálya !) Azt tapasztalhatták mindenütt, hogy a legnagyobb bajt a politi" kában a professzionista politikusok okozták. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. 189 (Gaal Gaston : Outsidereké a jövő ! — Propper Sándor : Egyszer adnak igazat, azt is irigylik !) Mindenesetre, hal erről a kérdésről beszélünk, engedje meg a pénzügyminiszter úr, illetve nemcsak a pénzügyminiszter úr, hanem már igen t. elődje is, hogy 1922-ben, amikor másodszor szólaltam fel itt a Házban, szóvátettem, hogy az én véleményem szerint a költségvetés egyensúlya még nem mond meg mindent, mert lehet az állam költségvetése egyensúlyban és ennek ellenére óriási bajok lehetnek, mert ebből még nem következik, hogy a törvényhatóságok, a községek háztartása rendben van és ebből még nem következik az, hogy rendben van a magánháztartás is. (Ügy van ! jobbfelől.) Tanulmányaim ideje alatt sok esetet találtam, amikor az állam költségvetése nem volt rendben és bajok még sem voltak, mert többé-kevésbbé rendben volt a községek háztartása és a magánháztartás és a deficit, ha nem volt túl nagy, pótolható volt a magánháztartásból, pótolható volt a belföldi tőkeképződésből, mert megvolt a tokekéçzés, a takarékosság. (Friedrich István: Akkor még nem volt szanálás !) Ma általában mondhatjuk, hogy a takarékosságnak az az eredménye, amely a tőkeképződésben nyilvánul, napról-napra csekélyebb lesz. Éppen ezért tartottam és tartom ezeket a kormányintézkedéseket nagyon súlyosaknak, mert meggyőződésem szerint hosszú időre visszavetették a bankés takarékbetétek képződését, legalább is a vidéken. (Magyar Pál: A fővárosban is — Sauerborn Károly : Nem bíznak többé az emberek !) A bankés takarékbetét egyik fŐkelléke a bizalom. (Sauerborn Károly: Várják, mire kaphatják még egyszer vissza a pénzüket !) Azt hiszem, azok akik pénzügyekkel foglalkoztak, valószínűleg igazat fognak nekem adni abban a tekintetben, hogy éppen Magyarországon, ebben a szegény országban nem nagyon kívánatos, hogy magánkezekben túl nagy összegek tezaurálódjanak úgy, hogy a forgalomtól elvonassanak. Mert mi ennek az eredménye ? Ennek az eredménye az, hogyha elég fizetési eszközt akarunk, akkor a fizetési eszközök számát szaporítani kell, mert a forgalom gyorsasága éppen a pénzellátásnak a másik faktora. Ha a magánháztartás többet tartalékol, mint amennyire szüksége volna normális viszonyok közt, ez ugyancsak azzal az eredménnyel jár, hogy megakasztja a forgalmat és végeredményében a pénzjegyek szaporítását hozza magával. A pénzjegyek szaporítását pedig csak bizonyos mértékig lehet akceptálni ; minél inkább szaporítják a pénzjegyeket, annál inkább kell, legalább a mai felfogás szerint, a fedezetről is gondoskodni és ez azt hiszem a központi bankokra végeredményben nagyon súlyos feladatot hárit. Ha most a pénzjegyekről beszéltünk, néhány szóval a pénz mennyisége tekintetében is reflektálni akarok itt arra a megjegyzésre, amelyet Éber Antal t. képviselőtársam a pénzügyi bizottságban tett (Halljuk! Halljuk!) egy közbeszólásra, amelynek az volt a veleje, hogy ma már az a bon-mot járja Pesten, hogy pengőt is csak zugforgalomban lehet kapni. Erre a képviselő úr azt mondta : éppen azt akarjuk elérni, hogy a pénz ritka legyen. Általában nagyon sokszor elhangzott az, hogy deflációt akarunk. Azt hiszem, vigyáznunk kellene ezekkel a kifejezésekkel, hogy infláció, defláció. Ez általános érdek. Amire a legjobban szüksége volna Magyarországnak és a többi államnak is, az a valuta stabilizálása, nem pedig a defláció vagy infláció, (Gaal Gaston : Defláció most, a gabona értékesítése idején ? ! Orvtámadás a magyar mezőgazdaság ellen ! — Fráter Jenő : Mondta ő ezt?) Nagyon sok tudományosan képzett ember Anglia bajait részben arra vezeti vissza, hogy 29*
