Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

120 Az országgyűlés képviselőkázána, hogy elsején mi lesz, és a főnök,'a vállalkozó, a munkáltató maga is beáll a tépelődőknek és a jövőt a legteljesebb sötétségben látóknak sorába, legfeljebb azt hangoztatja : ő ezt nem akarta, ő ezt nem kívánta, felsőbb hatalmak labdáznak vele, épúgy, mint ahogyan labdáznak a munkásaival és az alkalmazottaival. A közgazdasági élet legelemibb igazságait állítja a feje tetejére ez a rendelkezés, amely azt akarná megvalósítani, — nem a paragrafusoknak a kényszere, hanem a saját belső ilkigikája folytam — hogy a vállalkozók készpénzért vásároljanak és hitelre adjanak árút. Ugyebár, ez is olyan közgazdasági abszurdum, amely önmagában hordja a belső lehetetlenség kritériumát. Az egész vonalon tehát egy mélyreható ijedelem, dermedtség, bénultság van és minél tovább tart ez az állapot, igen t. képviselőház, annál nehezebb lesz a gazdasági életnek ezt a mélyen elharapódzó bénulását bármiféle injekciókkal és csodaszerekkel majd paralizálni. Én félek, szörnyen félek, mindenekfölött az ország dolgozó népe, fizikai és szellemi munkássága, a város és a falu proletárjai érdekében, azoktól a következményektől, amelyek ezeknek az intézkedéseknek nyomában jelentkeztek, jelentkeznek és még jelentkezni fognak. Máris megindult egy súlyos drágulási folyamat. Az imént hallottuk itt a kisgazdatársadalom képviselőitől, hogy nincsen ára a búzának, de van ára a kenyérnek. Megfizethetetlen ára van a kenyérnek és nem véletlen, hanem ugyanazon belső logikátlanság következménye, hogy sokkal nagyobb százalékos arányban drágult a legszegényebb nép eledelét képező barna kenyér, mint a félbarna, vagy a fehér kenyér. Mit gondolnak az urak, el lehet majd ezeket a tényeket szép, vagy kevésbé szép gazdasági és külpolitikai fejtegetésekkel leplezni í Mit gondolnak az urak, az éhes "ember, a korgó gyomornak az egyszerű, de megdönthetetlen logikája meddig fogja ezeket a mindenféle szellemi bakugrásokat bevenni ? Nézzünk körül és lássuk meg, hogy miféle állapotok keletkeztek ezen intézkedések nyomán. Mondják el az urak, akik illetékesek erre, a mea culpát, mert mi nem vagyunk hajlandók ebben a mea culpázásban se intra, se extra muros rósztvenni, és cselekedjenek addig, amíg nem késő. T. Ház ! Az ^államháztartás egyensúlyáról is beszél ez a törvényjavaslat és ebben az összefüggésben meg kell mondanom, — hiszen alkalmam volt nekem erről a miniszterelnök úrral közvetlenül is, mint a szakszervezeti különböző, sajnos mindig-eredménytelenül járt delegációk (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) egyik szerény tagjának, többször beszélni, — hogy nem lehet a felhőkbe emelni és valami egészen különleges piedesztálra emelni az államháztartás egyensúlyának a princípiumát, .mert az egyéni államháztartás princípiuma, a sokszázezer és millió egyed szerény, de emberséges megélhetésének kérdése is éppen olyan fontos. Nem lehet teljesen mellőzni és negligálni a magángazdaság prosperitásának szempontjait, mert hiszen a magángazdaság prosperitása előfeltétele annak, hogy az a munkás, az az alkalmazott, az a tisztviselő és a vele kapcsolatos latéi ner elem, ha megrövidítve is, *T? és ez a;kapitalizmus belső törvéijye, hogy mindig és mindenütt lenyirbál, — de legalább megkapja a munkabérét. Most a terhek csökkentését ígérik tés mi keserű szkepszizzel veszünk tudomást erről a híresztelésről, de meg kell hogy mondjuk, hogy nem hiszünk benne, nem bízunk benne és nem is tudjuk elképzelni, hogy az a kormányzat, amely olyan messze ment a terhek fokozásában, azokat most Csökkenthetné. , , :. j Az imént hallottuk a kormánypárt t. _szót

npkai részéről, L hogy nem állnak fenn adóeme'c 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. lési szándékok. TTgy látszik, régi parlamenti rutinék, akik itt ismerik a dörgést.és ismerik az ilyen természetű kijelentések, ígéretek és polemikus megjegyzések értékét, azok máris a kellő értékre, tehát nyilván pari atá szállították le ezeknek a kijelentéseknek értékét, mert valóban mindenki, a gazdasági élet minden tényezője, a lakosság minden rétege adóemelésektől fél és retteg és a probléma csak az, hogy ki lesz itt a Fekete Páter. En azt hiszem, hogy az eddigi tapasztalatok alapján, a magyar kormány eddigi adóügyi törvényhozásának szellemét és irányát ismerve, a Fekete Péter, mint ; mindig, úgy ezúttal is a dolgozó osztály, a legszegényebb népréteg, a proletariátus hatalmas tábora lesz. j Ebben az Összefüggésben rá kell mutatnom arra, hogy semmiféle társadalmi réteg nem vi; seihet el megterheléseket, de legkeyésbbé lehet í ma a megterhelések, újabb adómelések szándé, kával és gondolatával közelíteni a dolgozó fizi: kai és szellemi munkásság felé, mert ennek fizikai és pszichikai teherviselőképessége a mai viszonyok közepette azt semmiképpen nem : bírja el. (Ügy van! Ügy van! a szétsőbaloldalon.) Nyomatékkal kell tiltakozni az ellen is, hogy itt most a január elsején életbeléptetett külön adó bármiféle pótlékolásának tervével, szándékával foglalkozzanak. Itt a múlt napokban vita volt a felett, hogy ugyan mennyit kontempláltak annakidején az adóemelési javaslatok benyújtása alkalmával és olyan könnyedén dobálóztak, kise kedélyesen, kissé frivolan, ami furcsa érzést keltett a parlament új tagjában,^ aki minden idegszálával érzi azt a feszültséget, azt a várakozást, azt a szörnyű bizonytalanságot és azt a mélységes keserűséget, amely odakint a tömegékben él és vibrál. Furcsa az a könnyedség, az a cinizmus, az a fölényesség, ahogyan az urak itt nyilván légüres térben érezvén magukat,, kezelik és vitatják ezeket a dolgokat. Hát, t. uraim, újabb 21 milliót az ipar, a kereskedelem, a bankvilág alkalmazottai és tisztviselői gárdájára ráróni és rásózni nem^ lehet, éppoly kevéssé, mint amilyen kevéssé lehet arról gondolkodni és ábrándozni, hogy ézt azért ne csinálják meg, mert az ilyen módbn tervbe vett redukálására a fizetéseknek a kapitalizmusnak magának van szüksége. (Propper Sándor: Éber Antal elmélete!) - Éber Antal képviselő urat tegnapi beszéde után az ő új pártja igen* erősen ünnepelte és tapsolta. Azt hiszem, — és értékelem annyira a képviselő urat — hogy ha ő ezt a tegnapi beszédét^ az önkritika finom patika-mérlegére teszi és ennek alapján állapítja meg az eredményt, akkor Éber Antal, a Kamara elnöke, Éber Antal, a közgazdasági tudományok tudósa, keserű szemrehányást fog tenni Éber Antalnak, a pártpolitikusnak. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nehéz volt azokat a logikai salto mortálékat . megcsinálni, amelyeket ; itt teenap a Kamarának érdemes elnöke megcsinált azért, hogy új politikai, pártállásánál fogva védeni próbáljon bizonyos védhetetlen dolgakat és úgy látszik, mégsem védte eléggé, mert a t. kormánypárt szükségesnek látta egy egész mellel kiálló más védelemről is épp az imént gondoskodni. A képviselő úr olyan • bőségesen élt a citátummal és oíy

an kimerítően hivatkozott a közgazdasági tudomány különböző kiválóságaira, hogy néha-néhg. már szinte az az érzés kezdett urxá lenni., bennem,, hogy hátha- valóban ka-