Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

118 'Az országgyűlés képviselőházána, kat igazán nehéz lenne keresni és találni, mint amilyeneket a legutóbbi idők pénzügyi eseményei produkálnak, amikor Monsieur Laval, Franciaország miniszterelnöke egy Németország bonítását, Németország teherbíró képességét tekintve minimális összegű külföldi kölcsönhöz, 500 millió dollárhoz, olyan messzemenő kikötéseket és olyan messzemenő feltételeket kíván fűzni, amelyek egy önérzetes népnek érzékenységét valóban joggal sérthetik is. Ha itt, ebben az összefüggésben megállunk a magyar közönség, a magyar gazdasági élet különböző tényezői által a magyar pénzintézetekre rábízott és aránylag, ismételem, horribilis nagyságú summának a ténye előtt, akkor ebből három irányban következik a felelősségrevonás jogosultsága. Az első irány vonatkozik azokra a pénzintézetekre, amelyek ezeket az összegeket kezelték. Joggal vetheti fel a közvélemény, mindazok, akik garasaikkal vagy százezreikkel érdekeltek ezekben a bankokban, hogy mit csináltatok a pénzemmel, kinek adtátok kölcsön, milyen biztosíték mellett, milyen kamatra, milyen geszciót folytattatok, hogyan fizettétek tisztviselőiteket, miként értékeltétek vezető igazgatóitok munkáját és vájjon nem zseni munkabéreket állapítottatok-e meg számukra. Ez a körülmény és ez a tény a legmeszszebbmenő figyelemre szorul és egész kétségtelen, ha a magyar közvéleménynek módja lenne rá, aminthogy hiszem és remélem, hogy meg fogja találni a módját annak, hogy ebbe a kérdésbe beletekintsen, akkor rá fog jönni arra, hogy olyan fantasztikus összegű fizetések, juttatások és egyebek folytak el itt kézen-közön, amely összegeknek lényeges szerepük és jelentőségük volt abban, hogy a magyar bankvilág tekintetében ilyen kínos és kellemetlen meglepetések érhettek bennünket, ismétlem, teljesen önhibánkon kívül. Megállapított ehhez hasonló jelenségeket az a vizsgáló bizottság is, amely az osztrák hitelbank, a Creditanstalt szanálása alkalmával ottjárt és az amerikai bankárok mondották, hogy egy kis és szegény országban olyan fantasztikus igazgatói jövedelmeket talán még sem illett volna fizetni, mint amilyeneket fizettek. Számunkra, szociáldemokraták számára külön öröm és külön elégtétel volt az, hogy a legszolidabb, a legképzettebb, a legkomolyabb osztrák bankembernek, nem véletlenül, az osztrák községi takarékpénztár vezetőjét, a mi t. Breitner elvtársunkat találták. Igaz, hogy Breitnernek nagy egyéni tudása és rátermettsége mellett nincsenek költséges passziói, nincsenek kastélyai, ninesenek hátas lovai, nem szokott fantasztikus módon költekezni, csak egy ambíciója van, az, hogy a rábízott értékeket minél hívebben megőrizze és azt a hatalmas nemzeti vagyont, amely Ausztria községi takarékpénztárában öszpontosul, a közösség érdekében minél jobban gyümölcsöztesse. A felelősségrevonás jogosultsága azonban a legteljesebb mértékben fennáll azokkal a betevőkkel és azokkal a pénztulajdonosokkal szemben is, akik — hogy úgy mondjam — társaikat, a többi betevőket s a többi pénztulajdonosaikat hátbatámadták akkor, amikor valami nagyszerű virtuozitással játszottak az európai börzék klaviatúráján s amikor valami egészen sajátos hazafisággal — hogy szakszerűen fejezem ki magam, — kontreminbe mentek a saját hazájuk valutájával szemben. Ebben az összefüggésben azután valóban nem lehet politikai nézeteltérés a Ház különböző oldalai között és én amikor ebben az összefüggésben és ebben a vonatkozásban a legnyomatékosabban követelem a megfelelő adatok nyilvánosságrahozatalát, nem teszek egyebet, mint az a hatalmas és szintén ugyanilyen jelenségek okán magát mólyen megbántva érző német munkásmozgalom, 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. amely az éppen frissen érkezett kőnyomatos szerint — talán szabad az eredeti német nyelven felolvasnom — azt hangoztatja: «Die Reichsregierung sei in ihren neuesten Verordnungen nicht brutal genug vorgegangen um Wirksamkeit der Kapitalflucht zu steuern», tehát egyenesen vádat emel a birodalmi kormány ellen, hogy nem járt el kellő brutalitással annak megakadályozására, hogy a tőke a maga sajátos módján s a maga különböző rejtek- és csapóajtóin az állam nagy pénzügyi veszedelme idején az országból kimenekedjék. A felelősségre vonásnak harmadik módja pedig vonatkozik a kormányhatalomra. Itt is fel kell tenni a kérdést: milyen hiteleket vett igénybe a kormány a különböző bankoknál, eleget tett-e mindenben fizetési kötelezettségének s nem befolyásolták-e állami kölcsöntranzakeiók egyes bankok likviditását. Igen t. Képviselőház! A nyíltság vagy a titkos diplomácia szempontjai helyeztettek itt az imént egymással szembe, nem is először, de második alkalommal. A tegnapi ülés folyamán Hunyady Ferenc gróf képviselőtársunk hangoztatta itt az ő sajátos logikájú, tartalmában ellenzéki, konklúziójában, kormánypárti beszédében (Reisinger Ferenc : Az egyik gróf nem vájja ki a másik szemét ), hogy ilyen rendkívüli viszonyok közepette ő a maga részéről azt tartja helyesnek és célirányosnak, ha zárt ajtók mögött és szűk kormánytestület kezébe tétetik le az intézkedés teljes joga. Én azt mondom : ez a felelősséggel is kell, hogy összekapcsolva legyen és én nemcsak hogy e messzemenő felhatalmazás megadása tekintetében nem értek vele egyet, de főképen a felelősség értékelése dolgában sem, ahol ő különben is kritikai ellenvetéseket várt részünkről, melyeket ezennel ki is utalunk. A titkolódzásra, t. képviselőház, ami szerény meggyőződésünk szerint azoknak van szükségük, akik a hamis presztizs-szempontokat állítják előtérbe s autokratikus kormányoknak van csupán szükségük arra, hogy a csalhatatlanság pózában tetszelegjenek. Demokratikus kormányok megengedhetik maguknak azt a lukszust, hogy nyiltan és őszintén beszéljenek, s amikor az osztrák és a német példát a magyarral szembeállítom, legyen szabad ezekre nyomatékosan utalnom a következő összefüggésekben. Éppen külföldön tartózkodtam akkor, amikor a Kreditanstalt-bomba beütött. Egy kongresszuson együtt voltam az osztrák gazdasági élet tényezőivel, akik noha szerepben, gazdasági és politikai pártállás dolgában ugyanott állanak, mint mi, de a dolgok^ természete és az osztrák köztársaság struktúrája folytán jelentőségük és a felelősségük is fokozatosan más. Egyöntetű volt a megriadás az érkezett hírek hatása folytán, a résztvevők túlnyomó része azonnal elhagyta a kongresszust, utazott haza, jól tudván azt, hogy az osztrák ipar háromnegyed részének, a munkások tízezreinek, a bank- és egyéb alkalmazottak százainak és ezreinek sorsa és jövője függ attól, hogy ez a kérdés miként intéződik el. Az operáció megtörtént, a fekélyes rész kivágatott, az amputálást elvégezték, a bajt lokalizálták, nem terjedhetett tovább az üszköszödés és Ausztriában nem váltak szükségessé olyan korlátozó intézkedések a gazdasági és hitelélet rendjének biztosítására, mint amilyen intézkedések itt nálunk, sajnos, a gazdasági élet mérhetetlen kárára szükségeseknek mutatkoztak. (Farkas István : A kormány ott is megakarta csinálni, de nem engedték !) Ha itt felveti a képviselő urak egyike-másika azt, hogy hiszen egy ilyen rendszabály, egy ilyen banknak az állam részéről való félig-meddig átvétele szocializálást jelent ; hát igen, nézzünk