Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának t Én teljes mértékben r osztom mindazt, amit Rassay Károly igen t. képviselőtársam ma délelőtt itt elmondott, és nem tudok csatlakozni ahhoz a bármilyen mély hazafiúi aggodalomról és^ igazán azt kell mondanom, igen magas lelkiségről tanúskodó lelkiismeretességtől áthatott kritikához, amelyet Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk ma délelőtt itt elmondott. Mert elismerem, igen t. Ház, hogy rendkívüli viszonyok vannak; elismerem, hogy van talán egy világpszichozis is, amely még mindig megzavarja a viszonyokat, de, sajnos, tizenkét éve tartanak már ezek a rendkívüli viszonyok, és — sajnos — nem lehetek olyan optimista, hogy rövidesen remélhetném ezeknek a rendkívüli viszonyoknak megszűnésétAz^ elsősorban érdekelt államok, — Franciaország és Anglia — amelyek Németországgal ezeket a^ nehéz tárgyalásokat folytatják, maguk sem látták szükségesnek azt, hogy a mai viszonyok közepette felfüggesszék a parlamentáris gépezet funkcionálását és rendkívüli eszközök alkalmazásához nyúljanak. Miért volna ez szükséges itt Magyarországon, a másod-, harmadsorban érdekelt Magyarországon, amely országnak — és ebben teljesen osztom a magyar királyi kormány külpolitikáját — a mai nehéz válságban sem lehet egyéb szerepe, mint az, hogy tartózkodó legyen és lehetőleg ne folyjék bele a nagyoknak ebbé a perpatvarkodásába. A kormánynak végeredményben, úgy tudom, nincs is nagyon szüksége ellenzékre, legalább is a választások során ezt tapasztaltam. (Derültség. — Kun Béla: Erőszakkal rátört, hogy egészen kiirtsa!) Amúgy is módjában van a kormánynak mindent megtenni, amit óhajt. A mi pártunk éppen ezért nem szándékozik ebben a 33-as bizottságban sem részt venni, mert semmiféle felelősséget nem óhajtunk vállalni mindabban, amit a kormány cselekszik; másrészt azonban megakadályozni sem akarjuk semmiféle módon, hogy a kormány, végre az utolsó órában megtegyen mindent, amit az ország érdekében szükségesnek lát vagy vél. De nem óhajtunk osztozni ebben a felelősségben azért sem, — és itt a. kormány általános politikájára kénytelen vagyok bizonyos mértékig rátérni — mert hiszen a • háromféle válság mögött, amelyekről beszéltem, az egész magyar nemzetgazdaság súlyos válsága húzódik meg. A magyar nemzetgazdaság válsága, amely anyagi válság is, de erkölcsi válság is. A közgazdasági koncepciónak teljes hiánya juttatta az országot ebbe a helyzetbe. Improvizációkkal dolgoztunk, éveken keresztül egy öncélúvá vált bürokrácia útvesztőjébe imboly^ ^gott ez az ország. Soha, soha Mátyás király óta magyar embernek még annyi hatalom nem volt a kezében, mint Bethlen István grófnak (Ügy vas! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és soha még Magyarországon ezzel a hatalommal ilyen kevéssé nem élt senki. (Kun Béla: Meghalt Mátyás király, oda az^ igazság!) Egy öncélú bürokrácia viszi az országot, senki sem tudja, hogy hova, csak az eredményeket látjuk, hogy ide, ezekbe a válságokba, krízisekbe és csődökbe, amelyekben ma teljesen benne vagyunk. De van ennek a mai magyar válságnak egy nagyon súlyos, talán még az anyaginál is súlyosabb erkölcsi alapja és ez az erkölcsi válság abban áll, hogy a magyar társadalomnak öntevékenysége úgyszólván teljesen megszűnt. (Ügy van! ügy van a baloldalon.) Kendőrállamban nincs kezdeményezés. Rendőrállamban KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 109 nincs a társadalomnak egészséges vérkeringése. Méltóztassanak elhinni, a szabadság nemcsak cifraság, amelyet a külföld számára kell kiakasztani, hogy megcsodálják. A szabadság nagy lelki érték, nagy termelő érték. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Valóságos kincse minden nemzetnek. Az önkormányzati szellem teljes leromlása a magyar vármegyét, a magyar közigazgatást abba az alacsonyrendű szervilis szerepbe szorította le, hogy egy pártnak egyszerű eszközévé süllyedt. (Helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon!) Egy ilyen válságban küzködő nemzetből hiányoznak azok az egészséges kezdeményező és népi erők, amelyek a nemzetet saját erejéből kiemelhetik a bajokból. Ez előtt, még nincs talán egy fél éve sem, itt a Pesti Vigadóban a független kisgazdapárt tartotta alakuló gyűlését és én csatlakozásomat ehhez a kisgazdapárthoz, — amelyhez szívvellélekkel odanőve érzem magamat — azzal indokoltam (meg, hogy annak ellenére, hogy a kormányzat külpolitikáját lényegében helyesnek tartóim, rendkívüli veszélyeket látok iaz ország szemhatárán feltűnni. Mert ha lényegesen és fokozatosan javul is a nemzet külpolitikai helyzete, a gazdasági téren való gyors leromlás és a csőd szélére jutás azt a veszedelmet keltette fel, azt a veszedelmet tette imniinenssé, hogy nem lesz időnk kivárni az időt, lamikor a helyzet niegjavulása Magyarország számára a talpraállásnak és ! egy új történelmi perspektívának megnyílását hozza meg. Egy koldusország számára nincs feltámadás. A szegénység még nem veszedelem, de a koldusság az. Ha megint kénytelenek leszünk a tarisznyát vállunkra akasztva végigházalni ^ azokat a hatalmasokat, akik mindent inkább akarnak, mint rajtunk segíteni, és a mai helyzetben nyílnék meg előttünk egy perspektíva, azt kérdezem, tudnánk-e mi azzal élni, volna-e erő, volnia-e képesség, volna-e szabad mozgási lehetőség ebben a nemzetben ahhoz, hogy szabadon valósítsa meg a unaga történelmi eszményeit? Azért vagyunk mi ellenzékiek, mert egy törhetetlen nemzeti gondolattól áthatva azt akarjuk, hogv ez a nemzet képes legyen a miaga nagy történelmi feladatát teljesíteni és nem fogjuk megengedni, hogy egy pártaibszolütizmus züllesztő hatása alatt ez a nemzet a maga nagy történelmi hivatását talán Örök időkre elveszítse. (Elénk éljenzés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) A javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző; Sohandl Károly! Schandl Károly: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) ^Előttem szólott t. képviselőtársamnak beszédét (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Schandl Károly: ... nagy érdeklődéssel hallgattam és nagyon sok egészséges gondolatát szimpátiával is fogadom. Sajnos, beszédének végső akkordjában olyan hangot ütött „meg, amely hang talán nem is az Ő meggyőződéséből jött, hiszen ha átgondolja, hogy mi van abban, mintha itt ebben az országban «egy pártabsizolutizmus züllesztő hatásával olyan állapotokat teremtene», amelyek a külföld bizalmára sem érdemesek, akkor nem hiszem, hogy azt gondolná, hogy ezzel a kijelentéssel használ18