Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-8
108 Az országgyűlés képviselőházam dék nélkül visszavonatnának, a jegy intézet igen röívid időn belül újból hasonló nehézségek közé kerülne. Igen t. Ház! Kénytelen vagyok azután foglalkozni azokkal a teendőkkel, amelyeket ez a törvényjavaslat az államuháztartás egyensúlyának veszélyeztetése szempontjából (magában foglal, és amelyeknek egy részével szemben súlyos aggályaim vannak. Mindenekelőtt pártunk semmi körülmények közt nem tud hozzájárulni ahhoz, ihogy a kormánynak adóemelésekre bármiféle felhatalmazás adassék, (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gaal Gaston: A törvényhozás joga új adókat statuálni és az adókat emelni!) nemcsak azért, mert ez jogilag lehetetlen, mert ez olyan jogról való lemondást jelentene, (Bródy Ernő: Tényleg lehetetlen!) .amelyről még a középkorban, még az abszolutizmusra hajló útfalkodók idején sem mondott le soha semmi körülények közöt a törvényhozás, hanem azért is, mert lényegben és érdemben nem tartjuk sem lehetségesnek, sem megengedhetőnek, hogy a mai helyzetben bármiféle adóemeléssel próbálkozzanak. (Ügy van! a baloldalon.) Állítom, ihogy az adókulcsok bármilyen emelése laz adóhozam csökkenését fogja eredményezni. {Ügy van! a baloldalon. — Bródy Ernő: Ez vexatura!) Ez a postatarifáknál már beigazolódott. (Nagy Emil: A dohánynál is!) Egy példára akarok ihivatkozni, amit igenis megtanulhatnánk a fasiszta Olaszországtól. A múlt év őszén Kómában járván, a fasiszta nagytanács elnökével, Forges Davansanoval beszéltem a nagy olasz közmunkákról. Az iránt érdeklődtem nála, hogy ihonnan szerzik ők a fedezetet ezekhez laz óriási nagy munkákhoz, mert azt tudtam, hogy külföldi kölcsönöket nem kaptak és nem vettek igénybe. Forges Davansiano rám nézett és mosolyogva azt modotta: kérem, adóleszállítás útján. Azt mondotta: tudom, ihogy ön ezt különösnek tartja, de kijelentem, önnek, hogy Mussolini megreformálta az olasz adórendszert. Az lazelőtt képtelenül ma/ gasian megállapított, de senki által komolyan nem vett adókulcsokat illő mértékre szállította le, és ezen adóleszállítás óta az adók hozama több, mint megkétszereződöttt. Az adókulcsok felemelése, újiaibb adók kitalálása helyett méltóztassék >a meglevő adókat igazsásrosan és a kérlelhetetlen adómorál jegyében mindenkivel szemben egyformán érvényesíteni. Azután isem én, sem pártunk részéről semmi körülmények között sem járulhat hozzá ahhoz, hogy akár a tisztviselői fizetések, pláne a kistisztviselői (fizetések, vagy éppen a megszolgált nyugdíjak csökkentessenek mindaddig, amíg az álláshalmozások rendszere nem szüntettetik meg. (Helyeslés balfelöl.) A nélkül, hogy bárkinek személyét sérteni akarnám, csak itt ebben a Házban jó pár ezer állás van felhalmozva néhány száz képviselő személyében. {Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Tegyük a névsort a Ház asztalára!) Gondoljunk végre arra is, hogy van egy felnövekedő fiatalság is ebben az országban, {Ügy van! a baloldalon.) amely semmiféle elhelyezkedéshez, a legszűkösebb száraz kenyérhez sem jut, mert ha egy állás megüresedik, akkor egy négy-öt állással már rendelkező és a mai rendszerhez közelálló egyén a hatodik állást is magának vindikálja. A gazdag Amerikában — személyesen olvastam a törvényt —- van egy törvény, amely tiltja, hogy bárki kétféle címen fizetést és illetményt húzzon az államtól. (Nagy Emil: Angliában is!) Ez a szegény ország, még ha ennek anyagi és : 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. pénzügyi téren nem is volna nagy eredménye, — pedig^ egészen biztosan volna — az erkölcsi példaadás szempontjából is múlhatatlanul meg kell, hogy hozza ezt a rendszabályt. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Nagy Emil: Erkölcsi súlya van!) Es ha a nyugdíjakról beszélünk, akkor ne a nyugdíjak generális csökkentését vegyük tervbe, (Gaal Gaszton: A létminimumhoz nem szabad hozzányúlni!) hanem azt, hogy — ahogyan Anglában is kezelik a nyugdíjakat — minden más állami vagy akár magánalkalmazás után húzott fizetés beszámíttatik a nyugdíj összegébe. Akinek egyebe, mint nyugdíja nincs, aki tisztességgel megöregedett az állam szolgálatában és ott talán meg is rokkant, annak nyugdíját nem lehet ugyanolyan elbánás alá vonni, mint a nyugdíjazott miniszterét, aki azonkívül esetleg az Úristen tudja, hány közgazdasági stallumot és hány egyéb funkciót tölt be. (Nagy Emil: A Hitelbank vezérigazgatója!—Kun Béla: Nyugalmazott államtitkár! — Gaal Gaston: Salgótarján, Rimamurány, Mák. stb.! — Zaj.) Nem demagógia ez a követelés, igen t. Ház, hanem azt mondhatnám, a nemzetnevelésnek olyan alapvető elve és gondolata, amelyet minden képviselőnek ebben a Házban múlhatatlanul magáévá kell tennie, különösen ilyen nehéz időkben, (Ügy van! jobbfelöl.) amikor vitális és kemény intézkedésekre van szükség. Ha odakünn az országban azt fogják érezni, hogy kemények ugyan ezek a rendelkezések, belevágnak ugyan a húsba, de igazságosak, mert mindenkivel szemben egyformán érvényesülnek, akkor a magyar nép meg fogja hozni az áldozatokat. De igazságos alapja kell, hogy legyen minden rendelkezésnek! (Bródy Ernő: Az összeférhetetlenségi törvényt komolyan végrehajtani! —Egy hang balfelől; Akkor új választást kell elrendelni!) Elnök: Csendet kérek! Eckhardt Tibor: Méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy a javaslat érdemének közgazdasági és pénzügyi szempontból való megvilágítása után foglalkozzam az előttem fekvő törvényjavaslat szövegével és egyes rendelkezéseivel is. Mint Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk ma délelőtt már megállapította, ebben a javaslatban két irányú felhatalmazás, illetőleg rendelkezés foglaltatik. Az egyik r a múltra vonatkozóan kér felmentvényt. Pártunknak álláspontja ebben a kérdésben az, hogy miután az igen t. kormány nem tisztelte meg a Házat azzal a bizalommal, hogy azokat az adatokat, amelyekből ezeknek az intézkedéseknek szükségszerűségét tényleg megítélhettük volna, elénk terjesztette volna, nekünk konkrét adatok hiányában, nem áll módunkban ezzel a kérdéssel érdemben foglalkozni, ellenben mint bevégzett tényt, amelyen már úgyis túlestünk, ezt a tényt egyszerűen tudomásul vesszük. (Gaal Gaston: Apasági kereset! Már megvan a gyerek! — Derültség. — Kun Béla: Korcs gyerek!) Másként áll pártunk azzal a felhatalmazással szemben, amelyet az igen t. kormány a jövőre nézve kíván magának adatni, azokkal a teljes mértékben diktatórikus jogokkal szemben, amelyeket a mi pártunk ennek a kormánynak megadni nem hajlandó. {Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Nem hajlandó pedig megadni azért, — és ezt egy rövid mondatban tudom összegezni — mert nem bízunk abban, hogy az a rendszer, amely az országot tíz éven át ide juttatta, eddigi módszereivel lényeges változtatásokat tudna elérni ezen a mai helyzeten. {Ügy van! balfelől.)
