Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8. illése 1931 július 29-én, szerdán. akkor ez a legsúlyosabb vád volna ebben a pereben miagyar kormánnyal szemben. T. Ház! Más államok igenis kaptak kölcsönöket. Erre azt méltóztatnak mondani, hogy azok a kedvező, napos oldalon állanak. De hat mit jelent a magyar nemzetnek az a külpolitikai kedvezőbb helyzetváltozását Azt, hogy legalább annyira kerüljön a napos oldalra, hogy a nemzetközi tárgyalások során kotelezoleg tett ígéreteket becsületesen beváltsak. En nem láttam a kormány külpolitikai sikereit a kulso kereskedelmi szerződések terén sem, amelyednek az lett volna a céljuk, hogy a magyar termelésnek piacot tudjanak biztosítani. Itt is elismerem, hogy súlyos és nagy nehézségekkel küzdött a kormány, de a megváltozott kedvezőbb külpolitikai megítélésnek nemcsak a nemzetközi udvariassági formákban kell megnyilvánulnia, valami gyakorlati eredményben is meg kell nyilvánulnia, vagy pedig jogosan vonom kétségbe, hogy ez a hangulatnyilvanulas és ez a helyzetváltozás olyan mely lett volna, amelyre a kormány a múltban mint^ érdemre, a jövőre pedig mint belyénmaradásanak jogcímére tudjon hivatkozni. T. Ház! Itt van a mi termésfeleslegünk elhelyezésére vonatkozólag a hosszú idő óta bejelentett külpolitikai tárgyalások kérése. Nem tudom, aláírta-e a kereskedelemügyi miniszter úr azokat a megállapodásokat, amelyeket idei gáJbonafeleslegünk értékesítése szempontjaiból Ausztriával és Olaszországgal kötöttünk. (Gaal Gaston: Egyelőre, idehaza 5 és félpengo a búza!) Nem tudom, aláírták-e, vagy nem írtak alá, egy bizonyos, hogy ez a bejelentés nagy közgazdasági előnyt jelentő külpolitikai orientáció gyakorlati eredményei közé nem tartozik és soha olyan mélyen a magyar gabona nem állott, mint ezekben az órákban és percekben. (Gaal Gaston: Öt és fél pengő boletta nelkul!) T. Ház! Á kormánynak ezt a külpolitikai magatartását, évek óta követett politikáját < 'sf válságért való felelősség szempontjából teljes mértékben alátámasztottnak látom a belső gazdasági politikájával. A f okozóit vámvédelem, amelyről nemcsak kritikai megjegyzések .hangzottak el, jóformán a Ház minden oldaláról, de amelynek lebontása a kormány beígért Programm ja is volt, (Gr. Sigray Antal: Volt. Debrecenben!) teljes mértékben bénította a magyar termelést. A közszolgáltatási terheknek elviselhetetlen súlya alatt a magyar gazdasági termelés rendkívül válságba került. A közüzemek versenye, amelyről Éber Antal t. képviselőtársam beszélt, amely ennek a kormányzatnak uralma alatt fejlődött ki soha nem ismert mértékben, (Bródy Ernő: A háborús csökevények címén!) rombolta és pusztította a magyar gazdasági életet. (Friedrich István: Es konkurrált a magyar magángazdasággal!) Csak ez a néhány momentum is olyan, t. Ház, amely mégis csak figyelemreméltó akkor, hia arról van szó, hogy a kormány felelősségét a jelenlegi gazdasági válság előidézéséért vizsgáljuk. A mezőgazdaság megmentése volt a kormánynak kifejezett, erősen hangsúlyozott programmja. T. Ház! Azt szeretném tudni, hogy ebben a tekintetben micsoda eredményekre tud hivatkozni a magyar kormány. Volt idő, amikor mi éveken keresztül hívtuk fel a kormány figyelmét arra a válságra, amely a magyar mezőgazdaságot fenyegette. Akkor lekicsinyléssel találkoztunk. Amikor mi azt hirdettük, hogy a magyar mezőgazdaságnak átalakítása elengedhetetlen feltétele a jövő kialakulásnak, akkor egy kézlegyintéssel térték napirendre e megállapítás fölött. Mit szóljunk mla ahhoz, hogy ba a választási (kampányban végre azt halljuk ma 10 éves 'korlátlan kormányzás után, hogy a földmívelésügyi miniszter úr bejelenti a mezőgazdasági termelés átalakításánál, a javítás terén, la termelés nemesítése terén teendő intézkedéseit és lépéseit és pedig iá következőképen (olvassa): «Megkezdődött a búza vetőmagkicserélési akció. Az első éviben 100.000 mázsa kísérletek alapján kipróbált magot osztanak ki, a második évben 300.000 mázsát, a iharmadik évben 400.000-et, úgy, hogy néhány év alatt mindenütt jó búzánk lesz, lamit fa külföld jó áron fog megvenni.» (Egy hang a szélsőbaloldalon: Optimizmus! — Gaal Gaston: Az idén kiosztott mag nélkül is príma búza termett iaz egész országban. Ez a kritikája az egész akciónak! — Gr. Bethlen István miniszterelnök: Tehát ne cseréljünk ki semmit, azt kívánja a képviselő úr! — Gaal Gaston: Kicserélnek, hogy megint gseftelihessenek egyesek és felárakat fizessenek a gazdák. — Zaj.) Elnök: Csendet kérők. Rassay Károly: Őszintén megvallom, magasabb érdekekből nem akarok ennek a kérdésnek vitatásába belemenni, azonban meg kell állapítanom, hogy ebiben a tekintetben nem osztozom f G-aal Gaston igen t. képvislőtársam felfogását. (Gaal Gaston: Mert nem értesz hozzá! — Élénk derültség.) Akkor is igen előkelő társaságban vagyok, ba nem értek ehhez a kérdéshez, mert igen előkelő és tudományosan aligha kifogásolható szakférfiak állapítják meg pontosan az ellenkezőjét annak, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam mond. (Gaal Gaston: Szeretik iá 40 pengős felárat!) De ettől függetlenül nem megyek bele a magam részéről ennek a kérdésnek vitatásába, mert olyan megállapításokat és hivatkozásokat kellene tennem, amelyek meggyőződésem szerint, a magyar gabona értékesítési válságára semmi körülmények között előnnyel nem bírnának. (Helyeslés jobbfelől) Ha azonban tesz a miniszter úr ilyen intézkedéseket, akkor egyben legalább megegyezhetünk, abban, hogy a földmívelésügyi miniszter úr a maga^ részéről ezt a nemesítési eljárást, ezt a javítási eljárást szükségesnek tartja s amiért én neki kritikát vetek a szemére, az az, hogy tízévi kormányzás után engedték az állapotokat odajutni, hogy ezt a gabonanemesítési eljárást csak most kezdi a miniszter úr egy hosszú, előreláthatólag hoszszabb időre terjedő akcióval és periódussal keresztülvinni. Függetlenül azonban ettől az akciótól, amely akciónál egyebet felfedezni nem tudtam, a mezőgazdaság javítása tekintetében egyedül és kizárólag a boletta intézménye maradt előttem, mint a kormány agrárpolitikájának dokumentuma. Nem tudjuk eldönteni itt azt, hogy kell-e a boletta az országnak, vagy sem. (Felkiáltások a balközépen: Nem kell! — Zaj a jobboldalon.) Mindenesetre megdöbbentő jelenség, hogy a független kisgazdapárt tagjai éppúgy, mint a Ház nagybirtokos tagjai egyformán arra az álláspontra helyezkednek, hogy ezt a bolettaintézményt elhibázottnak, feleslegesnek és helytelennek tartják. Ezt szavazás útján nem lehet eldönteni, de a gondolkozás és a logika segítségével igen.^ En egy évvel ezelőtt, amikor a boletta intézménye először lett bedobva a magyar közvéleménybe, azt az álláspontot fejtet-