Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának tem ki, hogy a boletta intézményét sem igazságosnak, sem keresztülvihetőnek, sem észszerűnek nem tartom. Nem

1 tarthatom igazságosnak, mert lehetetlennek tartom azt, hogy a magyar mezőgazdaság rentabilitását biztosítsa a többi halálraítélt s válságban lévő foglalkozási ágak terhére. Lehetetlennek és keresztülyihetetlennek tartom, mert a többi termelési ágnak nincs meg az az anyagi ereje, hogy azzal a mezőgazdasággal ^ szemben, amelyet évek óta mint mindennek bázisát tüntettek fel az országban, elvállalja azt a terhet, hogy rentabilitását biztosítsa az által, hogy világpiaci árakon felül'lévő árakat biztosítson neki a maga jövedelméből és termeléséből. (Jánossy Gábor: Senki sem tudott jobbat kitalálni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Jánossy Gábor képviselő urat kérem, ne szóljon közbe. Rassay Károly: T. Ház! De igazságtalannak tartom a boletta intézményét azért is, mert ebből az ország mezőgazdasági termelőinek 80%-a semminemű segítséget nem tud kapni. Kaphat f szerintem a földadó elengedéséből vagy mérsékléséből, de a bolettaintézményből az, aki nem tud termelni továbbeladásra, nem kap semmit. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Ez a vámvédelem esetén is így volt!) Erre is rögtön rátérek. Mondom, az ország mezőgazdasági termelőinek 80%-a a bolettából semminemű segítséget nem kap, sőt ez mint vámvédelmi intézkedést pótló intézményegyenesen terhet jelent. A legkedvezőbb beállítása a bolettának az, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy a boletta intézménye vámvédelmi intézkedést^ pótol. Ilyenkor hivatkoznak Németországra és Ausztriára, ahol magas vámokkal védik a hazai termelést,^ de maga az a tény, hogy ezek az országok védik és védhetik magas vámokkal a maguk gabonatermelését, rögtön elárul egy tételt, azt

% hogy nemzeti termelésünkben a mezőgazdaság lefokozott jelentőségű a többi termelési ágakkal szemben. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Mégis védik.) Védik mert védhetik. Természetes, hogy ott, ahol a nemzeti termelésnek többi ágai túlsúlyban vannak a védett termelési ággal szemben, ott a védelemnek ilyen mesterséges lehetősége fennáll. De egy országban, ahol azt .hirdetik, hogyha mezőgazdaság mindennek az alapja, a mezőgazdaság döntő termelési ág és ugyanakkor ennek a döntő termelési ágnak nem átmeneti segítségét, hanem rentabilitásának biztosítását a többi termelési ággal akarják elvégeztetni, ezzel olyan logikai ellenmondásba jutnak, aminek eredménye a hat pengős és nyolc pengős búzaár. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Az is védve van! — Simon András: Hát az ipari cikkek nincsenek védve! — Zaj. — Lakatos Gyula: Németország ipari vámjai e szerint illogikusak.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Figyelmeztetem a képviselő urakat minden oldalon, hogy ne tartsanak parallel szónoklatokat. Minden képviselőnek joga van feliratkozni és beszélni, de egyszerre ne beszéljenek hatanheten. Nincs olyan házszabály sehol a világon, amely ezt megengedné. Rassay Károly: A másik tetszetős védelem, amellyel sokszor találkoztunk a választási kampányban, az az egyszerűen formulázott jelszó, hogy ha a magyar mezőgazdaságnak jól megy, akkor ebben az országban mindenkinek jól megy. (Jánossy Gábor: Ez igazság!) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. I. 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 98 j Azt hiszem, a kereskedelemügyi miniszter úr állította azt, hogy ha sikerül harminc penj gőre felvinni a búza árát, akkor mindenkinek I jó dolga lesz ebben az országban. Hát ebben j sok igazság van, csak az a kérdés, hogy milyen eszközökkel akarja felvinni harminc pengőre a búza árát. Ha tudja külföldön értékesíteni a búzát, a magyar fogyasztóközönség megterhelése nélkül, harminc pengővel ez kétségkívül a mezőgazdaságon keresztül az egész országnak könnyebbséget fog teremteni, de a tételt, hogy az az iparosember a boletta következtében megdrágult kenyéren keresztül ; segítséget fog nyújtani a mezőgazdának, a mezőgazda pedig az így nyert segítséggel megjelenik az üzletében vagy műhelyében és tőle vásárol vagy munkát rendel és ezáltal az iparos gazdasági helyzete javulni fog: ezt a magam részéről másnak, mint bűvészmutatványnak, nem tudom •minősíteni. Súlyos kritikával kell illetni véleményem ; szerint a kormány gazdasági politikáján kívül a kormány hitelpolitikáját is, amelyet az elmúlt években követett. A kormány hitelpolitikája csodálatosan pontosan ellenkező irányban | ment, mint amelyet a Nemzeti Bank elnöke s ! hivatalos tényezők követendő útnak megjelöl• tek. A magyar kormány aktív tényezője volt I annak, hogy Magyarország rövidlejáratú külj földi kölcsönökkel eladósíttatott. Ha eziránt i volna kételyem, akkor ezt a kételyemet eloszlatja a pénzügyminiszter úrnak a legutóbbi költségvetés vitájánál mondott beszéde, amelyben a többek között a következőket mondotta | (olvassa): «A magángazdaságnak sem állott ! megfelelő hosszúlejáratú hitel rendelkezésére. i Ennek ellenére is azt hiszem, hogy a piac mind I alkalmasabbá válik hosszúlejáratú kölcsönök | felvételére és nekem megvan a reményem, hogy I nem a távoli jövőben lehetővé válik egy hosz! szabb lejáratú kölcsön felvétele, mégpedig olyan ! feltételek mellett, amelyek a mi viszonyaink> nak megfelelnek és elfogadhatók.» 1931. március 27-én mondotta ezeket a pénz; ügyminiszter úr. Elmondotta még a pénzügyminiszter úr, hogy mintegy 176 millió pengő i rövidlejáratú hitelt közvetített a kormány a | különböző intézeteken keresztül álmagyar köz! gazdaságnak, ha pedig a gyufapénzt is hozzászámítjuk, — folytatta a miniszter úr — akkor 221'8 milliót tesz ki ez az összeg. Majd ezeket mondotta a pénzügyminiszter úr {olvassa): «En erre az összegre büszkeséggel mutatok rá, mert ; ez összegnek kellő időben való megszerzésével vált lehetővé, hogy — merem állítani — közgazdaságunk relatíve könnyebben el tudta viselni ezen nehéz időket.» A mi krízisünk egyik döntő tényezője a mértéktelenül igénybe vett rövidlejáratú kölcsönök ügye. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A pénzügyminiszter úr a súlyos helyzetben nagy felelősséggel tartozott az állam pénzügyeinek | vitele és az államháztartás irányítása tekintej tében, és a maga részéről hozzájárult ahhoz, I hogy ezek a rövidlejáratú kölcsönök ilyen mértékben vétessenek fel. Hajós Kálmán t. barátom iaz előbb ideszólt, hogy a hosszúlejáratú köilcsönonél egy kérdés lett volna, az, hogy milyen feltételek mellett, tudjuk azt felvenni. En azt hiszem, hogy nincsen nehéz feltétel és nincsen könnyű feltétel egy kölcsönnél, helyes érteiemb en véve a köl! csőn szükségességének kérdését. Oyan feltétellel j kell kölcsönt felvenni, amely az adott pillanatban lehetséges, ha larra à kölcsönre feltétlenül 16