Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-514

Az országgyűlés képviselőházának Sllf. ülése 1931 június 2-án, kedden. 81 okolttá, amelynek elmulasztása vagy kése­delme a beteg egészségének helyreállítását ve­% szélyeztetné. A sürgős szükség címén történt felvételről a kórház, gyógyintézet, a biztosító­intézetet a felvételt megokoló orvosi vélemény megküldése mellett 48 óra alatt értesíteni kö­teles. A sürgős szükség címéiig felvett beteg ápolási költsége, a biztosítóintézetet — ha a kórházi ápoláshoz nem járul hozzá — csak 8 napra terheli. Ha a biztosítóintézet a kórház­nak, gyógyintézetnek, szabályszerű időben el­küldött értesítésére a beérkezéstől számított 3 nap alatt nem válaszol, a kórházi, gyógyinté­zeti ápoláshoz való hozzájárulását a válasz be­érkezéséig megadottnak kell tekinteni. A bizto­sítóintézetnek a kórházi ápoláshoz való hozzá­járulást megtagadó intézkedése ellen a kórházi ápolási költségek tekintetében felmerült viták esetében igénybe vehető jogorvoslattal élhet.» Világosan, szabatosan és magyarosan ez azt jelenti, hogy ha egy szerencsétlen beteget va­lamelyik kórház felvesz, olyan beteget, aki a Társadalombiztosító tagja, anélkül, hogy a kórházi orvos vagy az intézet által rendelke­zésre bocsátott kórházi utalvány birtokában volna, a Társadalombiztosító Intézet nyolc na­pon túl nem vállal felelősséget. Megadja nagy kegyesen a nyilvános kórháznak, a gyógyító­intézetnek azt, hogy az ebből származó diffe­rencia miatt jogorvoslattal élhet. Mélyen t. Képviselőház, mélyen t. minisz­ter úr! Nem méltóztatnak-e azt gondolni, hogy ez is végtelenül igazságtalan intézkedés bete­gekkel szemlben? Hiszen az urak nagyon jól tudják, hogy számtalan ilyen eset van napi­renden, amelyek azt bizonyítják hogy ez igaz­ságtalan. Betegek vannak, akik súlyos bajba jutnak, mert hiszen vannak, sajnos, más beteg­ségek is, nemcsak azok. amelyek külső behatás folytán keletkeznek és így ,sürgős kórházi ápo­lásra van szükség, hanem vannak olyan bete­gek is, akik, miként az imént mondottam, he­teken, hónapokon keresztül hordják, hurcolják magukban a 'betegséget, a pénztár kezeli a be­teget, a beteg feljár a pénztári orvoshoz, de a Ibaj egy pillanatban olyan hirtelen fokozódik, hogy sürgős és gyors orvosi beavatkozásra, sürgős és gyors kórházi ápolásra van szükség, ha meg akarjuk őt az életnek menteni. A sze­rencsétlen ember elmegy most a kórházba, a kórházi orvosok látják, hogy gyors és sürgős orvosi beavatkozás megmenthetne egy munka­erőt, egy családapát az életnek, de nem veheti fel, mert a Társadalombiztosító Intézet megta­gadja a közösséget ezzel az intézkedéssel. Előfordulhat és előfordul tehát, igen t. elő­adó úr, számtalan esetben, hogy el fogják a be­teget utasítani; tessék először- elmenni az inté­zethez, tessék először ibeutalási igazolványt hozni, és ha majd azt elhozza, mi beutaljuk. Hiába sír ott az a szerencsétlen ember az éle­téért, hogy gyorsan segítsenek rajta, számtalan esetben előfordulhat, hogy elutasítják, a kór­ház kapuja előtt esik össze és hal meg. Hiszen az igen t. előadó úr, az igen t. miniszter úr, a t. képviselő urak nagyon jól tudhatják, hogy ez nem Verne-regényből vett fantázia, hanem ezek az élet szomorú eseményei. Nap-napután megtörténnek ezek, hiszen a Házban is szóvá­tettünk néhányszor ilyen eseteket, hogy súlyos beteg elmegy a Társadalombiztosító, vagy más biztosító orvosához, az orvosnak panaszkodik, az orvos ad valami orvosságot és elutasítja, hogy holnapután vagy három nap múlva je­lentkezzék ismét nála; az a szerencsé tien f el­megy a patikába, megcsináltatja az orvosságot, de már nem jutott el odáig, hogy abból az or­vosságiból az első cseppet bevegye, mert kimegy az utcára, összeesik és vége van életének. Számtalan ilyen eset van. Kérdezem tehát, ebben az esetben is Össze­egyeztethetőnek tartják-e az urak lelkiismere­tükkel azt, hogy a szerencsétlen beteg életével játszva, iparkodjanak a Társadalombiztosító Intézet ^súlyos pénzügyi zavarain segíteni? Nem méltóztatnak-e azt gondolni, hogy a Tár­sadalombiztosító Intézet szanálására más lehe­tőség és más mód is van? (Zaj jobbfelől.) T. képviselőtársam, én nem fogok a t. Ház türel­mével visszaélni, nem kérem beszédem idejének meghosszabbítását, befejezem mondatomat. Ne méltóztassék csengetni, úgyis befejezem. (De­rültség.) _ Befejezem bírálatomat erről a javaslatról, amelyről megállapíthatja mindenki, hogy ellen­kezik azzal az elvvel, amelyet az igen .t. előadó úr és pártja képvisel és állandóan hangoztat; ellenkezik azzal az elvvel, amelyet az igen t. miniszter úr állandóan hirdet és ellenkezik az­zal, amit a túloldali egységespárti igen t. kép­viselő urak hirdetnek akkor, amikor kint van­nak a kerületben, választóik előtt. Elnök: Mégis kénytelen vagyok kérni a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János: Még csak egy monda­tot. Ha már most mégis azt kérdezné valaki, hogyan lehetséges az, hogy minden hangozta­tott elv ellenére ilyen antiszociális ez a javas­lat, akkor nekem az volna meggyőződésben vá­laszon^ hogy nem várhatunk mást ettől a Kép­viselőháztól, amelyet nyilt szavazással hoztak össze, s amelyben körülbelül száz köztisztviselő van, akik ^akarva, vagy nem akarva, azt kell, hogy csinálják, amit a kormány mond, ott ül­nek az osztályukat eláruló kisgazdák, ott ül­nek a lecsúszott dzsentrik, ott ülnek az eladó­sodott nagybirtokosok. Ezektől szociális tör­vényjavaslatot várni nem lehet. Miután pedig ez a törvényjavaslat abszo­lúte nem szociális, hanem ellenkezőleg, durván, kíméletlenül és kegyetlenül sérti a Társada­lombiztosító tagjait és a magyar munkásosz­tály érdekeit, ezt a javaslatot a részletes tár­gyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Mindenek­előtt kérem az elnök urat, szíveskedjék a ta­nácskozóképességet megállapítani. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Bárdos Ferenc képviselő urat, méltóztassék be­szédét folytatni. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A t. nép­jóléti miniszter úr 'beterjesztett egy törvény­javaslatot s csodálatos dolog, hogy eddig a kormánypárt és a kormányt támogató pártok részéről még egyetlen egy szóval sem védel­mezték meg azt a javaslatot. Immár öt-hat ellenzéki szónok fejtette ki a törvényjavaslat­tal szemben aggodalmait s mutatott rá azokra a hibákra, amelyek ebben a törvényjavaslatban vannak, mégis eddig még egyetlen egy képvi­selő sem tudott a javaslat védelmére felállni. Magyarázata ennek az, hogy nagyon ne­héz; feladat a törvényjavaslatot megvédelmezni, nagyon nehéz ideállni és azt mondani, hogy maga a törvényjavaslat és annak intézkedései

Next

/
Oldalképek
Tartalom