Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-514

Az országgyűlés képviselőházának Sllf. ülése 1931 június 2-án, kedden. 81 okolttá, amelynek elmulasztása vagy késedelme a beteg egészségének helyreállítását ve% szélyeztetné. A sürgős szükség címén történt felvételről a kórház, gyógyintézet, a biztosítóintézetet a felvételt megokoló orvosi vélemény megküldése mellett 48 óra alatt értesíteni köteles. A sürgős szükség címéiig felvett beteg ápolási költsége, a biztosítóintézetet — ha a kórházi ápoláshoz nem járul hozzá — csak 8 napra terheli. Ha a biztosítóintézet a kórháznak, gyógyintézetnek, szabályszerű időben elküldött értesítésére a beérkezéstől számított 3 nap alatt nem válaszol, a kórházi, gyógyintézeti ápoláshoz való hozzájárulását a válasz beérkezéséig megadottnak kell tekinteni. A biztosítóintézetnek a kórházi ápoláshoz való hozzájárulást megtagadó intézkedése ellen a kórházi ápolási költségek tekintetében felmerült viták esetében igénybe vehető jogorvoslattal élhet.» Világosan, szabatosan és magyarosan ez azt jelenti, hogy ha egy szerencsétlen beteget valamelyik kórház felvesz, olyan beteget, aki a Társadalombiztosító tagja, anélkül, hogy a kórházi orvos vagy az intézet által rendelkezésre bocsátott kórházi utalvány birtokában volna, a Társadalombiztosító Intézet nyolc napon túl nem vállal felelősséget. Megadja nagy kegyesen a nyilvános kórháznak, a gyógyítóintézetnek azt, hogy az ebből származó differencia miatt jogorvoslattal élhet. Mélyen t. Képviselőház, mélyen t. miniszter úr! Nem méltóztatnak-e azt gondolni, hogy ez is végtelenül igazságtalan intézkedés betegekkel szemlben? Hiszen az urak nagyon jól tudják, hogy számtalan ilyen eset van napirenden, amelyek azt bizonyítják hogy ez igazságtalan. Betegek vannak, akik súlyos bajba jutnak, mert hiszen vannak, sajnos, más betegségek is, nemcsak azok. amelyek külső behatás folytán keletkeznek és így ,sürgős kórházi ápolásra van szükség, hanem vannak olyan betegek is, akik, miként az imént mondottam, heteken, hónapokon keresztül hordják, hurcolják magukban a 'betegséget, a pénztár kezeli a beteget, a beteg feljár a pénztári orvoshoz, de a Ibaj egy pillanatban olyan hirtelen fokozódik, hogy sürgős és gyors orvosi beavatkozásra, sürgős és gyors kórházi ápolásra van szükség, ha meg akarjuk őt az életnek menteni. A szerencsétlen ember elmegy most a kórházba, a kórházi orvosok látják, hogy gyors és sürgős orvosi beavatkozás megmenthetne egy munkaerőt, egy családapát az életnek, de nem veheti fel, mert a Társadalombiztosító Intézet megtagadja a közösséget ezzel az intézkedéssel. Előfordulhat és előfordul tehát, igen t. előadó úr, számtalan esetben, hogy el fogják a beteget utasítani; tessék először- elmenni az intézethez, tessék először ibeutalási igazolványt hozni, és ha majd azt elhozza, mi beutaljuk. Hiába sír ott az a szerencsétlen ember az életéért, hogy gyorsan segítsenek rajta, számtalan esetben előfordulhat, hogy elutasítják, a kórház kapuja előtt esik össze és hal meg. Hiszen az igen t. előadó úr, az igen t. miniszter úr, a t. képviselő urak nagyon jól tudhatják, hogy ez nem Verne-regényből vett fantázia, hanem ezek az élet szomorú eseményei. Nap-napután megtörténnek ezek, hiszen a Házban is szóvátettünk néhányszor ilyen eseteket, hogy súlyos beteg elmegy a Társadalombiztosító, vagy más biztosító orvosához, az orvosnak panaszkodik, az orvos ad valami orvosságot és elutasítja, hogy holnapután vagy három nap múlva jelentkezzék ismét nála; az a szerencsé tien f elmegy a patikába, megcsináltatja az orvosságot, de már nem jutott el odáig, hogy abból az orvosságiból az első cseppet bevegye, mert kimegy az utcára, összeesik és vége van életének. Számtalan ilyen eset van. Kérdezem tehát, ebben az esetben is Összeegyeztethetőnek tartják-e az urak lelkiismeretükkel azt, hogy a szerencsétlen beteg életével játszva, iparkodjanak a Társadalombiztosító Intézet ^súlyos pénzügyi zavarain segíteni? Nem méltóztatnak-e azt gondolni, hogy a Társadalombiztosító Intézet szanálására más lehetőség és más mód is van? (Zaj jobbfelől.) T. képviselőtársam, én nem fogok a t. Ház türelmével visszaélni, nem kérem beszédem idejének meghosszabbítását, befejezem mondatomat. Ne méltóztassék csengetni, úgyis befejezem. (Derültség.) _ Befejezem bírálatomat erről a javaslatról, amelyről megállapíthatja mindenki, hogy ellenkezik azzal az elvvel, amelyet az igen .t. előadó úr és pártja képvisel és állandóan hangoztat; ellenkezik azzal az elvvel, amelyet az igen t. miniszter úr állandóan hirdet és ellenkezik azzal, amit a túloldali egységespárti igen t. képviselő urak hirdetnek akkor, amikor kint vannak a kerületben, választóik előtt. Elnök: Mégis kénytelen vagyok kérni a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János: Még csak egy mondatot. Ha már most mégis azt kérdezné valaki, hogyan lehetséges az, hogy minden hangoztatott elv ellenére ilyen antiszociális ez a javaslat, akkor nekem az volna meggyőződésben válaszon^ hogy nem várhatunk mást ettől a Képviselőháztól, amelyet nyilt szavazással hoztak össze, s amelyben körülbelül száz köztisztviselő van, akik ^akarva, vagy nem akarva, azt kell, hogy csinálják, amit a kormány mond, ott ülnek az osztályukat eláruló kisgazdák, ott ülnek a lecsúszott dzsentrik, ott ülnek az eladósodott nagybirtokosok. Ezektől szociális törvényjavaslatot várni nem lehet. Miután pedig ez a törvényjavaslat abszolúte nem szociális, hanem ellenkezőleg, durván, kíméletlenül és kegyetlenül sérti a Társadalombiztosító tagjait és a magyar munkásosztály érdekeit, ezt a javaslatot a részletes tárgyalás alapjául nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Bárdos Ferenc! Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! Mindenekelőtt kérem az elnök urat, szíveskedjék a tanácskozóképességet megállapítani. Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem Bárdos Ferenc képviselő urat, méltóztassék beszédét folytatni. Bárdos Ferenc: T. Képviselőház! A t. népjóléti miniszter úr 'beterjesztett egy törvényjavaslatot s csodálatos dolog, hogy eddig a kormánypárt és a kormányt támogató pártok részéről még egyetlen egy szóval sem védelmezték meg azt a javaslatot. Immár öt-hat ellenzéki szónok fejtette ki a törvényjavaslattal szemben aggodalmait s mutatott rá azokra a hibákra, amelyek ebben a törvényjavaslatban vannak, mégis eddig még egyetlen egy képviselő sem tudott a javaslat védelmére felállni. Magyarázata ennek az, hogy nagyon nehéz; feladat a törvényjavaslatot megvédelmezni, nagyon nehéz ideállni és azt mondani, hogy maga a törvényjavaslat és annak intézkedései