Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

Az országgyűlés képviselőházának 518. vényjavaslattal esetleg végezzünk (Kabók Lajos: Ilyen formáiban nem!) a nyári szünet előtt. (Kun Béla: Az új választások előtti) A nyári szünet előtt. (Kun Béla: Nem lesz választás? Szünet lesz, vagy új választás*0 Lehet, hogy a t. szociáldemokratapártnak az a felfogása, hogy az én törvényjavaslatom rossz és azért az teljesen elfogadhatatlan. (Várnai Dániel: Arról van szó, hogy azért élhetünk a kritika jogával!) Nagyon természetes, hogy lehet. En az én álláspontomat képességem, tehetségem és a lehetőség szerint iparkodom itt megvédeni. Ha a. szociáldemokratapártnak más a meggyőződése és azt gondolja, hogy ez a javaslat elfogadhatatlan, ha azt gondolja, hogy az én javaslatom egyáltalán nem tárgyalható: nagyon természetesen megteheti azt is, hogy megakasztja ebben a pillanatban ennek a javaslatnak tárgyalását és így lehetetlenné teszi törvényerőre emelését. Nem marad egyéb hátra, mint hogy természetesen önmagámra nézve fogom e konzekvenciákat applikálni, amennyiben látni fogom, hogy egyáltalán az az álláspont, amelyet elfogadok és elfoglalok, kivihetetlen. (Várnai Dániel: A szolgáltatások leszállításába semmi körülmények közt nem lehet belemennünk. Tessék erről lemondani a javaslat érdekében.) Ami ezt a részt illeti, arra rögtön fogok válaszolni. Sorrendet kell tartanom. Az alapelvek, amelyek^ szerint én elindultam, abban vannak, hogy; én a terheket amennyire lehetséges, igazságosan reparticionálni akartam, több részre akartam osztani. A terhek megosztása, ez volt fő- és elsőrendű gondolatom. Azt méltóztatik mondani, hogy az állam alig vállal ebből valamit. (Kabók Lajos: Nagyon keveset!) A tavalyi esztendőben volt egy szanálás, amelyben az állam 23 milliót vállalt. (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások: Ez Semmi?) 23 milliót. (Kabók Lajos: Ez csinálta a deficitet ) Ki csinálta? (Kabók Lajos: Áttolták a tisztviselőket az állami hivatalokból.) Méltóztassék kis türelemmel lenni. A deficitet sok ok csinálta, t amint azt a t. szociáldemokratapárt vezérszónoka kifejtette a Házban. Lehetetlennek tartom, hogy esetleg minden esztendőben 10—20—30 milliót vállaljunk. (Jánossy Gábor: Ügy van!) De lehetetlennek tartom ezt más okból is. Jelenleg az intézetnek rengeteg nagy hátraléka van, be nem fizetett hátraléka, 30—40 millió között van a hátralék. (Mozgás a jobboldalon.) Méltóztatik gondolni, hogy lehetséges lesz^ fenntartani az intézetet, ha az illetők azt látják, hogy nem kell fizetni? Es méltóztatik gondolni, hogy nem fognak ezek a hátralékok mindig növekedni, ha egyszerűen azzal vetünk véget a dolognak, hogy majd megfizeti másvalaki? (Mozgás a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Tarthatatlan állapot!) Tathata-tlan állapot ez, és ezt be kellett látnom. Egyébként is méltóztassék megnézni a költségvetést. A tavalyi költségvetéssel szemben 1,200.000 pengővel több a kiadás e ponton. Az én javaslatom szerint megint csak növekedik az állami teher, több mint egy millió pengő kiadással, növekedik különösen a kórházi betegsegélyezés címén, de növekedik a teher a másik oldalon is, tudniillik azzal, hogy én az állam számára átvállalom mindazokat a nyugdíj terheket, amelyek ma jogilag nem kötelezik az államot. Azt mondják, hogy: kérem, ön tesz valamit, de mi ezzel nem vagyunk megelégedve stb., stb. Nekem feltétlenül kellett gondolnom arra, hogy mi imódon lehet igazságosan ezeket a differenciákat és deficiteket reparticionálni az ülése 1931 május 3Ö-án, szombaton. ,65 egyes érdekeltek közt. Azonkívül vannak ütköző érdekek, a munkaadókra is kellett valamit hárítani. A munkaadók is azon az állásponton vannak, hogy egyáltalán semmit sem akarnak elvállalni, (Mozgás a jobboldalon) és a munkaadók is különösen a sajtóban, a lehető legnagyobb mértékben mindig tiltakoznak e teher ellen. En az adminisztrációra vonatkozólag belátom, hogy az túlnagy, túlterhes és meg akarok küzdeni ezzel & nehézséggel, amely e téren van. Amikor ezeket belátom és valamit tenni akarok, jól tudom, hogy ez népszerűtlen feladat. De azért vagyok iminiszter, hogy kötelességemet teljesítsem, (Helyeslés a jobboldalon^) és ne ijedjek meg valamitől, ha népszerűtlen lenne is. En nagyon jól tudom, mekkora népszerűtlenség jár ezzel. De .akartam vállalni és akarom vállalni. Most azonban, amint látom, méltóztatik azon lenni, hogy ez aligha sikerüljön. Mindenesetre mindenben, amit cselekszem, úgy az állam, mint a munkaadók, s a munkások tekintetében minden ponton és minden téren a lehetőség szerint a legnagyobb kímélettel akartam eljárni és ez a javaslat ezt mutatja eLsősorba<n. (Várnai Dániel: A 22. § nem èzt mutatja!) Ami azt illeti, hogy sokszor•. kellett változtatni a törvényen, méltóztassék nézni, milyen a szituáció egész Európában, méltóztassék csak nézni az összes biztosításokat. (Jánossy Gábor: A gazdasági helyzeti) Méltóztassék nézni, Németországban mi történik és azt, hogy két éven belül 22-szer változtattak. Méltóztassanak megnézni, hogyan változtatnak Angliában, Ausztriában és mindenütt. Nálunk meg azt mondják: ha bármiként változtatunk e javaslaton, ha a legcsekélyebbet is változtatunk, akkor nem tárgyalunk tovább a parlamentben stb. Ez oly merev álláspont, amelytől óvtam a t. szociáldemokrata pártot és már előzetesen kértem, hogy a lehetőség szerint a legnagyobb objektivitással gondolkozzék az ügyről, amelyről szó van. En azt tartom roppant súlyosnak, h )gy a t. szociáldemokratapárt mindig azt hangsúlyozta, és összes szónokai azt hangsúlyozzák, hogy egyetlen réteg részesül a teherben és ez a munkásosztály, a munkavállalók lennének. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) De ez nincs úgy. (Igaz! Ügy van a jobboldalon.) Egészen világosan nem úgy van akkor, amikor, amint mondtam, jelenleg 1,200.000 pengő új tétel jelentkezik a budgetben és amidőn, ismétlem, ki lehet mutatni, hogy legalább 1 millió pengő új teher háramlik az államra. (Kabók Lajos: Lovakra négyszer annyit költenek!) Ne tessék ilyeneket mondani. Lehet ilyenekkel és más közbeszólásokkal elérni, hogy zavarnak beszédemben, de nem lehet gyengíteni az argumentumokat, mert hiszen a lehető legkonkrétebb állapottal állunk szemben mindkét részről, és mást nem kívánok, mint, hogy legyen lehetőleg a legnagyobb objektivitás ennek a kérdésnek tárgyalásánál. Ismétlem, az állam, terhei növekednek. Azt méltóztatik mondani, hogy világhírű intézmény volt stb. Ami az intézményt illeti, az intézményt most is nagyrabecsülik, hiszen akárhányszor a világ különböző államaiból jelennek meg emberek, akik tanulmányozzák. (Igaz! Ügy van!) Azt mondják, hogy a múltban diadalmaskodtak sokszor a nehézségek felett. Igen ám, de a múltban sok tekintetben kifejlődő stádium volt. En itt voltam t. szociáldemokrata párt, akkor is, amikor 1907-ben tárgyaltuk a mun-: 12»