Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

64 Az országgyűlés képviselőházának 513. ülése 1931 május 30-án, szombaton. arra, hogy az intézet keretében rend legyen, hogy az intézetet megszabadítsuk a felesleges terhektől, hogy az intézet ne legyen egyéb, mint beteg munkások ellátási intézete. Nem tudom, volna-e kifogás az ellen, hogy az autonómia vezetését a munkásság részére követeljük akkor, ha a munkásság a maga nagy tömegeiben nem volna szociáldemokrata? Én szeretném kipróbálni, hogy mi volna a válasz akkor, ha a munkásság a maga 75%-os részesedésével a másik oldalhoz, a másik gondolathoz tartoznék, hogy akkor ellenállanának-e ezzel a makacssággal az autonómia követelésének? • f A mi számunkra, ismétlem, nem presztízskérdés, nem kenyérkérdés, nem elhelyezkedés, kérdése a szociálpolitika. A mi számunkra a szociálpolitika a gazdasági háborúban megsebesült munkásság vöröskeresztes kötözőhelye és azt akarjuk, hogy ott a vöröskeresztes kötözőhelyen a munkást lássák el, ne pedig azok legyenek ellátva, akik szerencsés fordulattal oda magukat el tudták helyezni. Önöknek részben presztízskérdés, meg is tudom érteni, a legnagyobb részben elhelyezkedési kérdés és azt a latin mondást, hogy «Fiat justifia, pereat mundus», önök úgy variálják: legyen^ menedékhely és vesszen a szociálpolitika! Hát ezt nem lehet csinálni, illetőleg lehet csinálni, mert van erejük hozzá és van hatalmuk hozzá, de ne kérjék hozzá a mi hozzájárulásunkat és ne kérjék hozzá a mi közreműködésünket. t Ne kérjék azt, hogy mi ebben a munkában és ebben a játékban részt vegyünk. Ha a kormány nem meri és nem tudja ezeket a maga oszlopait kidönteni, akkor adja legalább azt a hozzájárulást, hogy ezeknek a terheit ő fedezi és ő viseli, azonban, ha a kormány nem enged Dolitikai meggondolásból hozzányúlni ehhez a kérdéshez, akkor mondjon le arról a presztízsről, amelyet a szociálpolitika teremtése jelent. A keserves járulékfillérek befizetése egyszerűen közönséges céladóvá minősül ilyen formában, a cél pedig: az ellenforradalom egyéb területén el nem helyezhető, az állam által le nem likvidálható tömegeinek a dolgozók terhére átcsúsztatása, hogy azok tartsák el őket. A szociálpolitikai célokra, a szociális szolgáltatások céljaira befizetett pénzekből tehát így lesz ellenforradalmi tartásdíj, de erre a magunk felhatalmazását nem adhatjuk. Csinálják meg erőszakkal, ha tudják, ha akarják, sajnos, mi nem tudunk ellenesizegülni, nincs erőnk megakadályozni, de tiltakozni fogunk az utolsó pillanatig, hivatkozva Deáknak arra a mondására, amely szerint: amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt idővel a jószerencse és a magunk akarata visszaszerezheti, amiről azonban a szenvedésektől félve, önmagunk lemondunk, azt soha többé vissza nem szerezhetjük. Mi igazi szociálpolitikát, nem kirakatszociálpolitikát akarunk; mi nem akarjuk megvámolni a koldusfilléreket idegen célokra, főleg nem a mai gazdasági helyzetben, ezért nem fogadjuk el a javaslatot. De hozzáteszem azt. is, hogyha erőszakhoz, az erőszakos úton való életbeléptetéshez folyamodnak, (Zaj ' a középen. — Mes'kó Zoltán közbeszól. — Rothenstein Mór: Meskó rosszul érzi magát!) akkor számoljanak azzal az új helyzettel is... (Kabók Lajos (Meskó Zoltán felé): Veszélyben a kerület! — Meskó Zoltán: Hallgassa a szónokot! — Rothenstein Mór: Miért nem hallgat maga? — Éhn Kálmán: Mert maga nem hallgat!) Elnök; Csendet kérek képviselő urak. (Kun Béla: Majd dönt a nemzet! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ne csak minket méltóztass'ék csendre inteni!) Méltóztassék az elnökre bízni, hogy megintse azt, aki közbeszól. Meskó Zoltán képviselő urat (Rothenstein Mór: A jobboldal miért nem kap elnöki figyelmeztetést?) éppúgy kérem, mint Rothenstein képviselő urat, hogy maradjanak csendben. Kéthly Anna: Mi nem fogadhatjuk el ezt a javaslatot, de azt kell mondanunk, hogyha ezt erőszakkal, a maguk hatalmi eszközeivel léptetik életbe akár a parlament legyen az, akar rendelet legyen az, akár kormánybiztos is legyen, számoljanak azzal az új helyzettel, amely elé a munkásságot a szolgáltatások további csökkentésével állítják. Nem lehet büntetlenül új és új ultimátumokat intézni feléjük, egyszer megelégeli a munkásság azt, hogy ebben a nagy kártyajátékban ő legyen mindig a schwarze Peter. (Helyeslés a gzélsőbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr óhajt szólni ! Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A szanálásra, amelyre elhatároztam magam, feltétlenül szükségem van a mai körülmények között, részint azért, mert felfogásom^ szerint az intézet ma ex-lexben van, az - intézet úgy költi a pénzeket, hogy erre tulajdonképpen törvényes felhatalmazása• nincs akkor, r amidőn egy másik biztosítási ágból veszi a pénzt kölcsön és költi a pénzeket a betegsegélyezési ág kiadásaira; részint pedig szükségesnek tartottam, hogy mielőtt bármi változás történik a nyári szünet előtt, feltétlenül beterjesszem ezt a javaslatot és nyíltan^ világosan beszéljek mindazokról az elvekről, amelyek engem vezettek ennek a javaslatnak megszerkesztésében azért, hogy túlságosan nagyra ne engedjem nőni a deficitet és hogy iparkodjam mindent megtenni, amit meg lehet tenni abban az érdekben, hogy a deficit a lehetőség szerint csökkentessék. De ezenkívül vannak más meggondolások is, tudniilik a munkaadók érdekében is azon voltam, hogy a hátralék után fizetendő havi 2%-os kamat leszállítassék 1%-ra. Ezt én roppant fontosnak tartottam konszideráció tárgyává tenni, szükségesnek tartottam ezt a lépést megtenni, ha azonban esetleg nem vagyok képes mindezt legalizálni törvény által, akkor mindez törvénytelen lesz. Ezért szükségesnek tartottam ezzel a javaslattal idejönni azért is, mert meggondolást érdemel az a körülmény, hogy az építkezést a lehetőség szerint elő kellene segíteni. A szociáldemokratapárt részéről szintén történtek lépések ebben a kérdésben, hogy az építkezéseket azokból a pénzekből, amelyekből esetleg lehet építeni és amelyek rendelkezésre állanak, még ebben az esztendőben kezdjük meg. (Baracs Marcell: Nagyon helyes volna!) Ha én mindezt meg nem teszem és ezt az időpontot elmulasztom, akkor természetes, hogy mindez nem történhetik meg ebben az esztendőben. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt ennek • a törvényjavaslatnak ismertetésébe kezdenék, egy megjegyzést tegyek. Bizonyos változást látok a mai nap és a tegnapelőtti nap között itt a vitában. Kénytelen vagyok azt tapasztalni, hogy ' a mélyen t. szociáldemokratapárt megváltoztatta taktikáját, (Rothenstein Mór: Tévedés!) amennyiben én azt látom, azt a benyomást szereztem a vita mai napján, hogy a t. szociáldemokratapárt nem tartja szükségesnek, hogy ezzel a tör-