Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

Az országgyűlés képviselőházának 513. a Teudloff—Dietrifch-gyár, amely 30—40 esztendős szolgálat után .dobálta ki egy fillér nélkül az utcára a tisztviselőket, összeomlott a gyár nyugdíjintézete is, összeomlott az a nyugdíjintézmény, ahová 35—40 esztendőn keresztül aranykoronákban fizették be a tisztviselők és művezetők a maguk járulékait. Senki sem törődött azzal, hogy mindent elvesztettek. Senki sem törődött azzal, hogy 35—40 év munkája sémibe veszett. Senki sem kérdezte tőlük, hogy szerzett jogaik vannak-e, mert azt mondja a kormány és azt mondják bírósági ítéletek is, hogy a gazdasági lehetetlenüléssel szemben nincsenek szerzett jogok. Itt pedig, ahol nem szükséges, hanem felesleges és — legalább is részben — hozzá^ nem értő tisztviselők elbocsátásáról van szó, állandóan a szerzett jogok falába ütközünk; vissza kell vennünk őket akkor, ha az intézet egy kis nekilendülést nyer és az intézet tisztviselŐstátusát tágítani lehet. Még pedig azért, — és ez már. nem népjóléti probléma — mert az állam nem akar hozzányúlni a maga oszlopaihoz. Az állam sem ezen a területen, sem egyéb területeken nem mer a köztisztviselőkhöz hozzányúlni, mert fél ennek a rétegnek a bolsevizálódásától. Fél attól, hogyha ettől elveszi azt a biztos kenyeret, amelyet minden akadályon és minden terhén keresztül ád és biztosít neki, f él^ attól, hogyha^ ez a réteg kikerül az utcára és eltolódik egészen balra, akkor ezeket nem lehet majd azzal vádolni, hogy ezek zsidó uszításra, vagy nemzetköziek uszítására mentek át abba a táborba, ahová ma már a kormányzat politikája előbb-utóbb minden kenyér nélküli embert kerget. Az ellenforradalom — azért mondottam, hogy ennek a paragrafusnak kérdése nem népjóléti probléma — túlságosan nagy apparátussal ült be annak idején a hatalomba. Nem jogoknak, vagy hozzáértésnek alapján, — és ez vonatkozik minden egyéb területre, nemcsak az Oti.-ra — hanem egyszerűen az adott helyzetnek, az adott hatalmi viszonyoknak, az erőszaknak alapján ültek be a hatalomba, ültek be az állásokba, r osztogatták el egymás között azokat az állásokat, ahonnét a régi szakembereket kitették. Azok az idők mindenféle jövevényt feldobtak, — mint ahogyan az áradat, amely végigvonulj magával viszi nemcsak a vizet, hanem magával visz mindenféle szemetet is — feldobták azokat, akik ugyanazzal a könnyedséggel lendültek át jobbról balra, amilyen könnyedséggel azután megint visszamentek balról jobbra és amilyen könynyedséggel megint vissza fognak menni arra a baloldalra, ahol voltak — akkor majd, ha az lesz alkalmasabb terület az elhelyezkedésükre, a munkálkodásukra. Egészen bizonyos, minden politikai erő azt csinálja, hogy akkor, amikor uralomra kerül, önmagát tabunak nyilvánítja. Csak az volt # a baj, hogy az ellenforradalom uralomra jutása után nemcsak hatalmát nyilvánította tabunak, hanem a tabut kiterjesztette azokra a személyekre is, akik ebben a hatalomban részesedtek tőle, azokra a személyekre, akiknek ahhoz a gondolathoz, amelyet iaz elől vitt zászlóra írtak, megelőzőleg semmi közük sem volt, akik annak a gondolatnak nehéz napjait nem élték át és csak akkor kapaszkodtak az uszályába, amikor az a gondolat alkalmasnak látszott arra, hogy őket sleppen magával hurcolhassál. Főleg azok a könyöklők nyilvánították magukat tabunak, akik mindig végszóra csatlakoznak egy uraKEPVISElLiÖHÁZI NAPLÓ. XXXVII. ülése 1931 május 30-án, szombaton. 63 lomhoz, egy gondolathoz akkor, amikor annak a gondolatnak az uralomra jutási ideje eljött, így kerültek nagyrészt az Oti.-hoz az új emberek, akik önmagukat tabunak nyilvánították a keresztény, sőt a katholikus gondolat védelme alatt, holott a legtöbbnek semmi köze sem volt sem az egyikhez, sem a másikhoz és ugyanakkor, amikor Beniczk

Tr Ödönnek, akinek pedig kvalitása és múltja volt ebben a gondolatban, ennek a gondolatnak a szolgálatában öngyilkosnak kellett lennie, a fogorvosi műhelyekből és a Fehér házból beültek a frissen sültek ezekbe a pozíciókba és foggal-körömmel védik ma is ezeket a pozícióikat — éppen a Be. niczky és a Beniczky társai által képviselt gondolat fedezete alatt. Nekem nem hivatásom, hogy azt a gondolatot védelmezzem. Ama gondolat előharoosainak kellene védelmezniük azt, illetve tiltakozniuk az ellen, hogy ebbe a gondolatba kapaszkodhassanak bele és ebből a gondolatból vághassanak le maguknak kenyeret azok, akik annakidején a foglalásnál nem voltak jelen. Az ellenforradalom bennünket, az Oti.-nál voltakat politizálással vádolt, holott ma majdnem minden cselekedetük — bent az intézetben is — politika. Azelőtt — igenis, elismerem —• egyes személyek politizáltak, de künn, az intézet falain kívül, a magánidejükben. A törvény is biztosítja számukra azt a jogot és azt a lehetőséget — még az állami tisztviselőknek.is, s a munkásbiztosító akkor nem volt abban a mértékiben állami intézmény, mint ma, de még az állami intézmények tisztviselőinek is biztosítja a törvény — hogy a maguk ^ meggyőződésének a szolgálati időn túl, a magánidőben úgy, és ottt adhatnak kifejezést, ahogyan akarják. De künn a magánidőben. Bent az intézetben, igenis, szigorú fegyelem volt, magas munkaidő, amelyet betartottak, s alacsony fizetések, amelyek a magánvállalkozásoknak mintaképei voltak — a magánvállalatok uzsoráskodása arra mutatott rá, hogy íme, ott, a munkások által vezetett intézményben milyen fizetések voltak. Ma az intézeten belül miniszteri és államtitkári fizetések vannak, állami munkaidő — ami, nem kell részleteznem, hogy^ mit jelent — állami munkatempó, — amit még kevésbbé kell részleteznem — állami érintkezési hang

% állami semmibevevése a félnek; és politizálás, intra és extra muros, bent és kint, mindenféleképpen. A legkiabálóbb példa talán éppen az elmúlt napokban,' vagy hetekben adódott, amikor az intézet egyik főorvosa betegszabadság címén teljes fizetéssel ment szabadságra és ezt a betegszabadságát arra használta fel, # hogy odakünn kortesutakat és kortesszolgálatokat végezzen. Miért nem lehet hozzányúlni ehhez a tömeghez, miért nem lehet válogatni benne és csak azokat tartani vissza, akik nem politizálnak, hanem csak a szakszerűséget képviselik odabenn, miért nem lehet az autonómiának megadni ezt a jogot? Hiszen a munkásküldötteket ellenőrzik és ellensúlyozzák a munkáltatóküldöttek, tehát a szakszerű kiválasztás lehetősége biztosítva van odabenn. Miért nem lehet ezt; miért minősítik ilyen önkényesen állami intézetnek és tabunak, amelyhez nem lehet hozzányúlni? Mi nemcsak elvi okokból követeljük az autonómiát, nekünk ez nem presztízskérdés ; nekünk nem elhelyezkedés kérdése, nekünk nem kenyérkérdés az autonómia; mi azért követeljük, mert ezt a módszert, az autonómia visszaállításának és megteremtésének módszerét tartjuk egyedül alkalmasnak 12