Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

Az országgyűlés képviselőházának 5 le. hogy mi lesz a saját kórházi beutalásokkal. Az intézetnek van nagyszerűen felszerelt, jól vezetett kórháza. Aprólékos bajokról itt nem akarok szólni, általában mindenki elismeri, hogy hivatásának i megfelel. Akit ebbe az intézeti saját kórházba | beutaltak, arra nézve is áll az, hogy a 29. nap ; után az intézet a saját kórházának sem térít ! meg többet a beteg után, mint amenyit megtérítene a Kún-utcai kórháznak, a dologkórháznak, ahová olyan szívesen utalnak be olyan j betegeket, akiknek semmiféle protekciójuk és ; összeköttetésük nincs? Ha ez a paragrafus a saját kórházra nem érvényes, akkor megindul egy protekciós, ver- | senyfutás a saját kórházban való elhelyezés j végett, abba a kórházba való elhelyezés végett, amelynek nem is a rendes betegápolási költse- ? get kell megtéríteni, ahol egy beteg napi ellá- • j tási díja tudomásom szerint körülbelül 9 pengő; talán valamivel kevesebb, vagy valami- ;] vei több, ebben a kérdésben ez nem döntő. Meg fog indulni a protekciós versenyfutás, hogy valaki bejusson a saját intézetbe, mert ott jól \ jár, ott nem áll a beteg előtt az a probléma, vájjon a főorvos rábízza-e magát arra a bj- i zonytalan megtérítésre, amelyet olyan nehéz * megkapni az Országos Betegápolási Alaptól, szóval nem áll előtte az a probléma, hogy a ] 29. nap után sokkal szigorúbb mértékkel bírálják el a betegségét, mert az ápolási költség \ megtérítése a 28. nap után, ameddig a pénztár j| rendesen térít, már komplikáltabb. Aki tehát ezzel a protekciós versenyfutással a saját kórházba nem juthat be, az eljuthat a dologkór- ü házba, a Kókusba, a patkányok és a poloskák közé, de oda is csak 28—29 napig, amikor felmerül a szörnyű probléma, hogy mi lesz azután vele ! Az utóbbi néhány esztendőben igen sokat beszéjtünk a népjóléti tárca tárgyalásánál a kórházak tehermentesítéséről, beszéltünk a túlzsúfolt kórházakról, arról, hogy meg kellene építeni az új Kókiis-kórházat, amelynek felépítése előtt a legnagyobb akadály az, hogy az : állam nem akarja a fővárosnak a maga tartozásait megfizetni. Ezt a kórházproblémát is | egész egyszerűen elvágjuk azzal, hogy az Ott ; által beutalt betegek létszámát csökkentjük, az Oti. megtérítését olyan szigorú feltételekhez kötjük, hogy a kórházak nem fogják vállalni ezeket a betegeket. Ennek az lesz a következménye, hogy mindjárt lesz hely a kórházakban és az a. vád, amelyet állandóan a kormány és a főváros vezetőségének fejéhez vágnak, hogy nem gondoskodik új kórházakról, egészen egyszerűen, tartalmát fogja veszíteni, mert igenis lesz elegendő férőhely. Ma úgy állunk, hogy például sokezer tüdőbetegágy áll üresen, mert az Országos Betegápolási Alap nem tud beutalni, nincs elég ellátmánya ahhoz, hogy ezeket a férőhelyeket megtöltse. Most a többi kórházi férőhely is meg fog ürülni ennek a szakasznak .alapján és egészen ideális állapotok fognak belállani a kórházi férőhelyek terén. Nem tudom azonban, hogy ezek az ideális állapotok azután a beteggyógyítás és a rokkantsági ágazat terén is elő fognak-e állani. Az előzetes tárgyalások során mondották, hogy a 28. nap után ott áll a munkás részére a házi ápolás lehetősége. Aki a házi ápolás lehetőségének gondolatát felvetette, az talán még sohasem látott belülről egy munkáslakást, azt az egy szobakonyhát, vagy igen sokszor csak egyetlen egy szobát, ahol beteget elhelyezni, beteget gyógyítani ugyancsak nem leütése 1931 május 30-án, szombaton. 59 het. A betegnek fokozottabb táplálkozásra, gondosabb ápolásra van igénye. A táplálkozás már előre ki van zárva azokból a keresetekből, amelyeket ma élvez a munkásság, a gondosabb és fokozottabb ápolás pedig ki van zárva már csak azért is, mert ha a kenyérkereső családtag megbetegszik, akkor a többinek kell kenyér után látnia, akkor a többinek kell elhagynia az otthont és a beteget sorsára hagynia. Dolgozni kell mennie és nem törődhet azzal, hogy a beteg megkapja-e azt a korty vizet, megkapja-e azt az ápolást, amelyre a betegségből való felépülés céljából neki szüksége van. A helyett, hogy örülnénk annak, hogy az országban olyan szerencsésen leépítettük a kuruzslásnak és a kórháziszonynak azt a rettenetes levegőjét, amely még néhány évtizeddel ezelőtt is annyira virágzott idebenn, a helyett, hogy örülnénk annak, hogy mindenki, aki csak teheti, akinek csak módja van rá, kórházba kívánkozik, a kórházi ápolást akarja igénybe venni, ezzel a paragrafussal mesterségesen visszaállítjuk a kuruzslás és a kórháziszony idejét, mesterségesen visszaállítjuk azt az időt, amikor a betegből a betegség gyógyítása helyett az ördögöt akarták kiűzni, amikor orvosság helyett füstölőt adtak a betegnek, mesterségesen visszaállítjuk azokat az időket, amelyekből egy szociálpolitikai szellem már valahogy kivezette ezt az országot. A következő paragrafus a sürgős szükség megállapításáról rendelkezik. Itt megint fel kell vetnem azt, amit az előző szakasz tárgyalásánál mondottam, hogy mindenütt visszaélést keresnek, mindenütt abból indulnak ki, hogy csak visszaélés van, mindenütt csak büntető paragrafusokat akarnak statuálni és a szociálpolitikai szellem helyett büntető szellemet akarnak a javaslattal meghonosítani. Azt mondották, hogy kozmetikai operációk történnek sürgős szükség ürügye alatt. Az ellenséges adminisztráció természetesen a helyett, hogy az ellenőrzés munkáját szervezné meg helyesebben, a helyett, hogy az ellenőrzés munkáját építené ki, egyszerűen elüti a munkást attól a lehetőségtől, hogy sürgős szükség címén a kórházba juthasson. Mert ha ez a paragrafus megszületik,' akkor a kórházba jelentkező beteget először a kórházi beutalás hosszú kálváriájának teszik ki mielőtt felveszik és a vége az lesz, hogy a szimuláns ott fog meghalni a kórház előcsarnokában. T. Ház! Továbbmenve a javaslat rendelkezésein, az állami hozzájárulás követelésétől azzal ütöttek el bennünket, hogy az állam igen magas hozzájárulást vállal, amikor az alkalmazottak nyugdíjterhét vállalja. A 13. §-ban intézkedik a javaslat a nyugdíjtehernek ilyen átvállalásáról, amelyet nagyszerű vívmánynak, az állami hozzájárulás felemelésének akarnak minősíteni. Ha ezt alaposabban megnézzük az 1927—28—29. években szolgálatba lépettekre vonatkozólag, akkor azt látjuk, hogy a nyugdíjterhek átvállalásánál nem történik egyéb, mint hogy az állam azok után a felesleges tisztviselők után, akiket egyéb területek^ ről az intézet terhére átcsúztatott, a nyugdíjterheket a törvény szerint ezután vállalni fogja. Hogy miképpen történt azoknak a felesleges tisztviselőknek átcsúsztatása, erre nézve elég rámutatni arra, hogy az Öregségi törvény életbeléptetése előtt a népjóléti államtitkár 350-ben állapította meg azt a létszámot, amely^ ennek az új szociálpolitikai ágnak lebonyolítására szükséges lett volna, habar a szakértők ennek az ágnak adminisztrálására elegendőnek tartottak volna 100 főt is,