Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-513
Az országgyűlés képviselőházának 513. hogy mindazért, ami azóta, mióta az autonó- j mia oda bevonult, ott történik, az autonómia vállalja a felelősséget. Diszkreditálni akarták azt a réteget, amely az autonómiát követelte. Most tehát meglett az autonómia, tudjuk, hogy milyen megszorításokkal, és attól a perctől fogva nagyon ügyesen és nagyon leleményesen minden bűnnek felelősségét ennek az autonómiának, az autonómiában résztvevő munkásküldötteknek a nyakába varrták, úgyhogy ezzel az ellenforradalom tulajdonképpen két legyet ütött egy csapásra. Először megvan az autonómia és azok, akik a dolgok mélyebb értelmét nem kutatják, az intézet szerkezetének mélységeibe nem néznek bele, azt mondják, hogy az autonómia csinálja a dolgokat. A kormány tehát az egyik légycsapással megmenekült attól, hogy az autonómia hiányosságai és bajai, az intézetnek a csőd felé kergetése miatt felelősségre vonják. Mindezekért most már nem kell a kormányt szidni, most már lehet ezekért szidni azt a munkásküldöttet, aki az autonómiában helyet foglal. Az egyszerű ember nem boncolja a kérdést, az egyszerű ember nem nézi meg, hogy a munkásküldött csak beszélhet, de hangjának hatása, hangjának eredménye nincsen és szidja és üti azt a munkásküldöttet, aki az autonómiában helyet foglal. Előbb-utóbb igazuk lesz azoknak, akik az autonómiával szemben való passzivitást követelték nálunk. Előbb-utóbb igazuk lesz ezeknek, mert hatáskör nélkül, de felelősséggel ott bent ülni — veszedelmes játék. Nem népszerűségünket féltjük, nem attól félünk, hogy azokért a bűnökért minket vonnak felelősségre, hanem azt nem akarjuk, hogy^ ezektől a bűnöktől az azokat előidéző kormányzat megmeneküljön. A második légy, amelyet ezzel a csapással agyonütnek, az, hogy az intézet kénytelen leszállítani a szolgáltatásokat és mindazt, amit a biztosított számára adnia kell, de ezt már az intézet végzi el, az autonómiát szorítják rá ezek leszállítására, úgyhogy a járulékok előbbutóbb nem lesznek másra felhasználva, a járulékok előbb-utóbb nem lesznek befizetve, mint tisztán csak a kebelbeliek ellátására s lesz egy nagy ellátó intézet, egy nagy intézmény, amely nem a céljának felel meg, hanem annak, hogy ezeket az odavezényelt, oda kivezényelt tisztviselőket eltartsa. Ezért azután harmadsorban még az is következik, hogy a nagy műért, a két^ törvényért az elismerést zsebre teszi a kormány, megszüntetésért, a diszkreditálásért pedig mossa a kezeit és jön az új törvénnyel, amely megint a kezébe ad egy kést, amely a mi torkunknak van szegezve. Ahogyan mondottam: ebben a munkában segíti őt az a hangulat, amely szinte ellene van a szociális biztosításnak, amely ellene van annak, hogy ebben az országban szociális biztosítás legyen. Segíti őt részben a munkás, részben a munkáltató. Mint mondottam, az a munkás, aki a fokozatos megszüntetés következtében egyre inkább csak az intézmény terheit látja, de eredményt mindinkább kevesebbet és kevesebbet lát, aki érzi azt, hogy a teher elviselhetetlen a számára, nem abszolút, hanem relatív számokban: munkabéréhez viszonyítva. Látja a betegségi biztosításban, hogy mindig kevesebbet kap a mellett, hogy a járulék nem csökken és az öregségi ágazat felé is bizalmatlansággal tekint. Elég, ha utalok az öregségi biztosítás tárgyalásánál elmondott ellenvetéseinkre. Látja a munkás azt, hogy a szociálpolitika egyéb ága,ülése 1931 május 30-án, szombaton. 57 zatai kiépítésének törvénye nélkül az ő számára a meglévő szociálpolitikai áldozatok szolgáltatása mind gyérebben fog csurogni. Nem csoda, ha elkeseredik, nem csoda, ha nem az ellen tiltakozik, hogy ezt az intézményt magára hagyja a kormány, nem az ellen tiltakozik, hogy a szolgáltatásokat ne csökkentsék le, hanem általában az egész szociálpolitikai alkotás megszüntetését kívánja. A másik réteg, a munkáltatók, két csoportra oszlanak. Az egyik a kisiparos és kiskereskedő, aki az elviselhetetlen közterhek alatt roskadozik, akit most már a közvetett és közvetlen adókon túl egész sereg céladóval is megterhelnek. — egészen biztosan jön a tűzoltói járulék, jön talán a levegőszívási adó is — s aki a maga szervezetlenségében nem tud egyebet tenni, csak egyénileg morogni. Csak egyénileg siránkozhatnak ezek ellen az elviselhetetlen közterhek ellen, de hangosan nem lázadozhatnak ellenük, mert ha hangosan lázadoznak, a maguk szervezetlenségével nagyon könnyen odajuthatnak, hogy a legsúlyosabb megtorlásnak teszik ki magukat. Mit tesz tehát ez a réteg? Nagyot üt botjával a szamár fejére s elkeseredését nem azon a szelepen engedi ki, amelyet amúgy is betöm a közszabadságok hiánya, elkeseredésének nem azon a szelepen ad könnyebbülést, amelyen nem adhat, hiszen sajtó- és gyülekezési szabadság az ő számára nincs, hanem azon a szelepen engedi ki elkeseredését, amely a leggyengébb fél felé való szolgáltatásokkal járó megterhelést sokallja, amely a leggyengébb fél javára szolgáló megterhelés ellen tiltakozik. A munkáltatók másik rétege a nagyobb politikai befolyással bíróké. Ez szervezett réteg, de mindenféle szociálpolitikai teher ellen tiltakozik, legyen az kicsi, vagy nagy. Ez, ha leszorítják 26 hétre az 52 hetet. 13 hetet fog követelni; ha leszorítják 50%-ra a táppénzt, 25%-ot fog követelni és mindaddig állandóan és konokul le kívánja szorítani a szociális terheket, amíg ezektől teljesen meg nem szabadul. Neki nem kell munkásvédelem semmiféle formában sem. A munkásvédelem nz ő számára azt jelenti, hogy a munkás az elviselhetetlen és tűrhetetlen kizsákmányolás elől valamiféle védelmet talál. Az ő számára a munkásvédelem azt jelenti, hogy nem tud egy pengős napszámokat fizetni, azt jelenti, hogy nem tud 6 pengős heti keresetű nőmunkásokat vagy férfimunkásokat is kapni, mert a munkás a maga szociálpolitikai védettségében nincs kiéheztetve, nincs végső nyomorúságba kergetve, * a szociálpolitikai védelem, az intézet vagy az állam részére megadja neki azt .a lehetőséget, hogy valamiféleképpen védekezni tudjon a munkáltatónak eme szervezett támadásai ellen. A miniszter úr tehát ezt a kettős szociálpolitikaellenes hangulatot használja ki a maga törvényjavaslatának alátámasztására, a maga csökkentő munkájának, a maga visszaszorító munkájának, a szociálpolitikai épületet romboló munkájának elvégzésére. Mit csinál a törvényjavaslat 1 ? Az autonómia munkakörét és hatáskörét r még jobban szűkíti s az eddig.is kitöltésre váró kereteket a helyett, hogy megtöltené szociálpolitikai élettel, most új felhatalmazást, új keretmeghatározásokat, új rendeleti felhatalmazásokat kér arra, hogy ezeket a megszorításokat még erősebbé tegye, hogy a szolgáltatásokat még jobban csökkentse. Végig kell mennem a javaslat rendelkezésein, hogy még alaposabban és még részlete-; 11*
