Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-513

52 Az országgyűlés képviselőházának l ben és mint ahogy felsorakoztattam végig mindazokat a jogokat, ezeknek a jogoknak az elkobzására, ezeknek ia juttatásoknak teljes megszüntetésére ad felhatalmazást ez a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Az 1927:XXI. te. 31. §-ának feltárása, amit előbb tettem meg, tájékoztatót adhatott mindenkinek arról, hogy valójában miért ellenezzük itt mi ezt a törvényjavaslatot. (Graefl Jenő: Hát miért?) Valójában mi szociáldemokrata képviselők, a munkások pártja, miért is foglalunk ezzel a törvényjavaslattal szemben állást? Igenis ez a törvényjavaslat olyan antiszociális intézkedéseket tartalmaz, hogy azokhoz semmi körülmények között hozzájárulnunk nem szabad. Sőt azt kell itt legerőteljesebben követelnünk, hogy ilyen felhatalmazást egyáltalában ne adjon a kormány részére a törvényhozás, mert — ismételten hangsúlyozom — ez a felhatalmazás súlyos merénylet a beteg munkások és alkalmazottak egészsége ellen. T. Képviselőház! A törvényjavaslatban foglalt miniszteri felhatalmazás súlyosságára egyrészről ezek az indokok, mert a betegségbe jutott és^ költségesebb gyógyászati segédeszközöket igénylők tudják csak legjobban megállapítani, hogy valójában mi is az, amitől ők a jövőben elesnek. Tegnapelőtt Erődi-Harrach képviselőtársam rámutatott arra, hogy neki is alkalma volt, mint betegnek a Társadalombiztosító Intézet kórházi ápolásában részesülni és mint ilyen mondotta, hogy ő tudja legjobban megállapítani, hogy a betegnek milyen nagy szüksége van arra a helyes, megfelelő gyógykezelésre, azokra a megfelelő gyógyászati eszközökre, amelyek alkalmazása nélkül felépülése nincs biztosítva, amelyek alkalmazása nélkül talán nyomoréksága maradna meg. A költségesebb gyógyászati segédeszközök teljes megvonása, az ellátással járó gyógyfürdők megtagadása, a terhességi, gyermekágyi vagy szoptatási segélyben részesülő biztosított nőtől az eddigi tejpótlék megvonása szomorúan világít rá arra a súlyos felhatalmazásra, amelyet ez a törvényjavaslat magában foglal. A csecsemőkelengye megvonása, a szükség esetén eddig felemelhető temetkezési segély megszüntetése mind igazolja .azt az aggodalmat, amely a biztosítottak körében lábrakapott. Ezt t még csak fokozza a biztosított családtag ré* szere eddig engedélyezett tejsegély és szoptatási segély felemelésének megszüntetése és a családtagok részére a gyermekkelengye kiadásának megtagadása, a tüdőbetegszanatóriumbeli ápolás lehetőségének megvonása és a családtag elhalálozásakor adható temetkezési segély teljes megvonása. Mindez kétséget kizáróan világít rá arra az antiszociális intézkedésre, amely a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatnak úgyszólván gerincét alkotja. Nem lehet itt mentségül elfogadni azt a megállapítást, amely egyrészről benne van a törvényjavaslat indokolásában, másrészről élhangzott az^ előadói beszédben, hogy ez csak felhatalmazás^ és erre csak akkor kerül sor, ha már mindenféle lehetőség ki van merítve, ha már bebizonyosodott, hogy semmi körülmények között nem lehet az anyagi bajba jutott Társadalombiztosító Intézetet másként szanálni. Mondom, ez nem vigasztalás, mert világosan áll előttünk, hogy a bajba jutott Társdalombiztosító Intézet szanálásánál olyan nagy bajokat látunk, hogy azoknak^a nagy bajoknak orvoslása, illetőleg eltüntetése a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban foglalt egyéb intézkedésekkel nem érheti el. Az a hozzájárulás, amelyet ebben a törvényjavaslatban is kilátásba helyez, 3. ülése 1931 május 30-án, szombaton. biztosít a kormány, megközelítőleg sem járul ahhoz a szanáláshoz, amelyre ott minden körülmények között szükség van. A túldimenzionált adminisztráció és a dologi kiadások csökkentése sem segíthet teljes egészében a helyzeten. Ezek csak kicsiny mértékben járulhatnak hozzá a szanáláshoz. Teljes jogú tehát az az aggodalom, amelynek itt szót, hangot adtam, teljes jogú azért, mert feltételezhető hogy miután a törvényjavaslatban foglalt egyéb intézkedésekkel az intézet úgy sem fog megtörténni, ezért minden körülmények között be fog következni az, hogy a törvényjavaslatban adott felhatalmazással a miniszter mihamarabb élni fog, mert élnie kell neki, hiszen más módon az intézet szanálására a törvény nem ad neki alkalmat. Vizsgáljuk tovább a törvényjavaslatban foglalt többi felhatalmazásokat, amelyek a régi 20. §, az új 22. § második pontjában a következőkben vannak. (Olvassa): «Az 1927 : XXI. te. 30. §-ának I. 1—4. pontjaiban megállapított segélyezési időtartamot huszonhat heti időtartamig le lehet szállítani.» Itt most ismételten idéznem kell az 1927 : XXI. törvénycikket, amelynek V. fejezete a betegségi biztosítás segélyeiről a következőképpen, rendelkezik. (Olvassa): «A betegség esetére biztosítottak az intézettől az alapszabályban megállapított, de legalább a következő segélyeket követelhetik: I. Betegség esetében. 1. Orvosi gyógykezelés a megbetegedés első napjától kezdve egy évig és ezen túl is arra az időre, amelyre táppénz jár; 2. gyógyszereket, gyógyfürdőket, gyógyvizeket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket (például szemüveget, haskötőt, sérvkötőt, pólyát, mankót, lúdtalpbetétet és^ hasonló kevésbbé költséges gyógyászati segédeszközöket) a megbetegedés első napjától kezdve egy évig és ezentúl is arra az időre, amelyre táppénz jár; 3. táppénzt, ha a betegség keresetképtelenséggel jár és a keresőképtelenség három napnál tovább tart, a keresőképtelenség negyedik napjától a keresőképtelenség további^ tartamára, mégpedig, ha a keresőképtelenség előbb véget nem érne, a keresőképtelenség első napjától számított egy éven át a biztosított tényleges javadalamzása napi álagának vagy átlagos napibérének 60%-ában; 4. orvosi gyógykezelést, gyógyszereket, gyógyfürdőket, gyógyvizeket és a szükséges gyógyászati segédeszközöket» — mint ahogy a második pont megállapítja — «a családtagok részére» — amelyet az 1927 : XXI. törvénycikk 32. §-a állapít meg — «a megbetegedés első napjától kezdve egy évig bezárólag.» Ez a rendelkezés még sokkal súlyosabb, mint az előbbi rendelkezés, mert ebben meg lehet találni a beteg munkás elleni merényletet a legsúlyosabb mértékben. r Az eddig ugyanis 52 »héten át járó táppénzt és vele együtt az egyéb szolgáltatásokat -a felhatalmazás szerint 26 hétre lehet leszállítani, illetőleg mint ahogyan a régi 20, az új 22

; § utolsó bekezdése: «Ha az intézet önkormányzata a betegségbiztosítási szolgáltatásokat a fennálló szükség ellenére a fenntiekben meghatározott módon nem korlátozza, vagy nem kellően korlátozza, az alapszabály megfelelő módosításáról rendeleti úton a magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter gondoskodik.» Kell-e még többet ibeszélni erről a törvényjavaslatról? Kell-e még jobban rámutatni azokra a^ hibákra, bajokra, főkép azokra az antiszociális intézkedésekre, amelyeket már itt megvilágítottam? Feltételezem, hogy ezek