Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

38 Az országgyűlés képviselőházának 512 emberek. Hát még egy speciális, külön rendeltetésű végrehajtó a kiskereskedőknél és kisiparosoknál, akik azt szokták mondani, hogy hála Istennek, hogy jönnek, mert a szituáció náluk olyan, hogyha nem jönnének végrehajtók és forgalmi adóellenőrök, nem is látnának embert. Sőt, ahogy egyik iparosgyűlésen hallottam, az egyik iparos azt mondotta, hogy nála a végrehajtónak külön fogasa van, és a gyerekek a végrehajtó bácsit örömmel üdvözlik s ha egy nap nem jön, érdeklődnek, hogy miért nem jött. (Meskó Zoltán: Mert cukrot visznek a végrehajtók a gyermekeknek!) A tényleges helyzet az, hogy Magyarországon egyetlen intézmény van, amelyben általános szaporodás van. Másutt mindenütt csőd van. A végrehajtói létszám Magyarországon növekedett. Sőt, hogy az Oti.-ra menjek át, mit látunk itt? Amikor a pénzügyminiszter úr a sok ostrom hatása alatt a forgalmi adónál 300 forgalmi adóellenőrt leszerelt, az egyik ezrednél leszerelték őket és átrakták a másik ezredhez. Csökkentették a létszámot a piros parolisoknál, és átrakták őket a fekete parolisokhoz. Mi. történt? Ezeket a piros parolisokat, a forgalmi adónak, a nemzetünk talán minden osztálya által igen tisztelt forgalmi adóellenőri kasztját átrakták a Társadalombiztosító végrehajtói karába, ahol szintén igazán nagy érdemeket szereztek maguknak azzal, hogy itt az adminisztrációt vezették. (Mozgás a halközépen.) Nem tudom helyesen hallom-e, hogy a községeket méltóztatott említeni. Bocsánatot ké" rek, tévedni méltóztatik. Azt méltóztatott mondani, hogy eb'ben a törvényjavaslatban már nincs benne, a külön karaternája expedíció, a külön büntetőosztag, az életben azonban ezek megvannak, mert a községeknek kellene behajtaniuk a Társadalombiztosító Intézeti járulékot. De nekem is van sok községem, amelyeket megtiszteltek azzal, hogy; azt mondották róla, hogy az azokban a községekben lakó végrehajtók vajszívűek. Erre azután r küldenek oda külön speciális rendeltetésű végrehajtóosztagokat, repülőosztagokat, (Bródy Ernő: Kemény szívűeket!) kemény szívűeket, akik azután ezeket a végrehajtásokat elintézik. Nekem az a meggyőződésem — méltóztassanak ezt tudomásul venni — hogy Magyarországon az emberek nem azért nem fizetnek, mert nem akarnak. Magyarországon az emberek azért nem fizetnek, mert nincs miből fizetniök. Sokkal szívesebben venném, ha az volna nálunk a szociális és gazdasági helyzet, hogy azt mondhatnám, hogy íme ezek az emberek, ezek a gonoszak neon fizetnek, nem szeretnek fizetni. De nálunk ott tartanak az emberek, hogy szeretnének fizetni, 'de nincs miből. Éppen ezért nagyon kérem, hogy amikor a behajtás kérdéséről yan szó, méltóztassanak általában egyre vigyázni: nehogy a szociálisnak tervezett törvény antiszociálisra változzék; nehogy amikor csinálnak Magyarországon egy törvényt, amellyel a szociális bajokat akarják az országban csökkenteni, ennek a törvénynek intézkedései következtében a szociális bajok az országban emelkedjenek; nehogy az legyen ennek a törvénynek a következménye, hogy míg az egyik oldalon, az egyik emberen segítek, addig a másik ember kereseti forrását betömöm, a másik ember exiszteneiáját megszüntetem. Ismételten hangsúlyozom, nem vagyok hallandó letenni arról a gondolatomról, amelyet állandóan hangoztattam, akkor is, amikor a törvényi avaslatot tárgyaltuk — és. neon szégyellem megmondani, hogy én a törvényjavaslat '. ülése 1931 május 28-án, csütörtökön. tárgyalása alkalmával is a törvényjavaslat ellenzői között állottam — amikor megmondottam, hogy a magyar kisiparosság^ a polgári társadalom, az iparos, a kereskedő és lateinerosztály, drágán fogja megfizetni, súlyosan fogja megfizetni azokat az intézkedéseket, amelyek a törvényben vannak. Meg kell még itt emlékeznem az üzemutódlás kérdéséről is. Ez benne van a törvényjavaslatban. (Homonnay Tivadar előadó: Benne van, de javítva van!) Ha javítva van, akkor én az úgynevezett javított kiadást vagyok bátor a kezembe venni és a következőket megállapítani. Legelsősorban is van egy; jogi elv, amely szerint csak azért az adósságért vagyok felelős, amelyet va^v magam csináltam, vagy magamra vállaltam. Lehetetlenség, ho^- én másnak az adósságáért felelősséget vállaljak. Eddig az volt a helyzet, ihogv ha egy iparos vagy kereskedő beköltözött egv helyiségbe, amelynél azt sem tudta, hoe-v ki volt ott előzőleg, egy hónap mulvia végrehajtották azért, mert az elődje adó's maradt a Társadalombiztosító-járulékkal. Láttam már Magyarországon üzemeket, amelyek már tönkrementek azokon az adósságokon, amelyeket nem ők csináltak, hanem amelyeket elődjeik csináltak. Mi történt? Nem íaz... (Pakots József: Képtelenség!) Képtelenség, de méltóztatik tudni, t. képviselőtársam, mégis mennyire igaz. Megtörtént, hogy megszűnt e«-v asztalosműhely. Az asztalosműhelybe négy vagy öt hónapi szünetelés után beköltözött egy lakatos, aki nem is ismerte az (asztalost. Az m felelős. {Egy hang a baloldalon: Kizárt dolog!) A képviselő urakat pártkülönbség nélkül kérdezze meg a miniszter úr, hányhoz jött az egész országból panasz erre vonatkozólag? (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Ha azonos üzem!) Állítom, hogy nem azonos iparról van szó és nagyon kérem a miniszter urat, tegye meg, igazán nagy dolgot méltóztatik csinálni, ha minden nem azonos üzembelinek, akit ezen a címen végrehajtottak és elszedték a pénzét, vissza tetszik adni azt, amit elvettek tőle üzemutódlás címén. (Mozgás.) Igen nagy jótétemény lesz és sok emberen méltóztatik segíteni. De térjünk rá az azonos üzem kérdésére. Például tegyük fel azt, hogy valakinek a Lehel-nitcában van egy asztalosmühelye s az asztalosmühely megszűnik. Hat hónaoig egyáltalában nincs az üzlet kiadva, hat hónap után odajön egy másik asztalos és azt mondja, én ezt az .asztalosműhelyt ki akarom venni. Kiveszi, fogalma sincs az adósságról. (Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Meg kell nézni!) Akkor pedig tönkreteszik azt a szegény embert, akié az üzlethelyiség, mert ha abból kimegy egy ember, aki valaha tartozott a Társadalombiztosítónak, sohasem lehet kiadni azt a helyiséget azonos üzemnek. Ha például egy kávéház kimegy egy helyiségből, a helyiség csak kávéháznak alkalmas, kimegy belőle az előző tulajdonos, mert tönkrement, akkor nem akad ember Magyar országon, aki ezt a helyiséget kivegye, mert hiszen ő felelős azért, amit a másik csinált. A háziúrnak tehát ottmarad az üzlethelyiség azért, mert a másik ember adós maradt a Társadalombiztosító járulékával. Ezt lehetetlennek és e antiszociálisnak tartom és most méltóztassék megengedni, hogy ebből a múltból rátérjek arra a jelenre, amely jelen az úgynevezett változtatást jelenti. Mi itt a változtatás? Van egy böleseség, amelyet nem értek meg. Először itt van egy általános kijelentés, azután egy taxatív felsorolás. A taxa-