Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

Az országgyűlés képviselőházának 512. tív ^felsorolás: csőd, fizetésképtelenség és ár­verés; azt hiszem, ez a hármas taxació van. Ez magyarul azt jelenti, hogy lesz majd biró, aki majd így fogja értelmezni és lesz, aki másként fogja értelmezni, de az eredmény mindenesetre rossz lesz. (Jánossy Gábor: A taxaciót nem lehet így, vagy úgy értelmezni!) Annál rosszabb, ha csak taxació lesz; én még az enyhébbet vettem. Mi lesz az eredmény? A következmény az lesz, hogy kétséges ese­tekben pert fognak indítani az illető ellen a tartozásért. A bíróság meg fogja állapítani, hogy nem tartozik, de rajta marad az ügy­véd költsége, az időveszteség és az a sok ke­serűség, az a félelem, ami ennek a törvény­nek következményeként állt elő. Az üzemutódlás kérdését én egy egyszerű paragrafussal látom elintézhetőnek, hogy itt svindli ne lehessen, senki ne csalhasson, meg ne téveszthessen. Egyszemű dolog: üzemutódlás akkor van, ha átadja az* üzletét. Ezt meglehet állapítani minden esetben. (Felkiáltások a bal­oldalon: Visszaélés!) Nem történhetik vissza­élés, ha átadja.az üzletet. Ha nem adja át az üzletet, akkor az nem üzemutódlás. Ha nem maradnak ott a vevők, ha nem maradnak ott a szerszámok, akkor hiába megy be abba a helyiségbe, az nem üzemutódlás. Ha azonban ott marad a kulcs, ott marad a pult, ott ma­radnak a szerszámok, az elődtől vásárolták meg az üzlethelyiséget, a szerszámokat, vevő­kört, abban az esetben ez üzemutódlás. Van tehát egy sokkal egyszerűbb megállapítás. A negatívumok helyett ebbe a paragrafusba be kell állítani azt a pozitívumot, hogy ha rábizo­nyítható, hogy utódja az üzlethelyiség volt tulajdonosának, aki hátralékban volt, abban az esetben kötelessége megfizetni a tartozást. De a mai helyzet tarthatatlan, hogy itt az em­berek felett állandóan ott legyen az üzemelőd Damokles kardja, mert hiszen mi történhetik? Lehetséges az, hogy már előttem volt egy má­sik ember s az az ember nem fizette az ő elődjének tartozását. Mint a tízparancsolatban megvan írva: megbüntetem az apák vétkeit gyermekeikben hetediziglen. Például lehetsé­ges, hogy egy üzemelőd tartozását hetedizig­len meg kell fizetni. (Zaj. — Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: Csak negyediziglen ! Különben sincs ez a tízparan­csolatban!) Itt tehát megtörténhetik az az eset, hogy az üzemelődök vétkeit az Oti. megbüneti az ártatlan üzemutódokban másod-, harmad­és negyediziglen is, abban a helyiségben, amelyben valamikor egy szerencsétlen ember tönkrement, mindaddig, amíg annak tartozásai nincsenek kifizetve. Általában Magyarországon, aki egyszer összeköttetésbe került az Oti.-val és adós maradt, annak gyermekei, felesége és egész famíliája meg van átkozva. Miért? Azért, mert például valaki tönkrement, —• nem olyan nagy passzió tönkremenni, de előfordul ma Magyarországon az ember saját hibáján kívül is — mit csinál az az ember? Valahová kell mennie állásba, ha kap. Kap egy 100 pengős állást, — de a lovasnak háta mögött a sötét gond — nem is veszi észre, hogy a lovas háta­mögött ott ül a társadalombiztosító végrehajtó, vele jön a 100 pengős állásba, jö,n a felesége után és mindenütt elveszi az utolsó vasukat. Saját gyakorlatomból beszélek, egy tönkre­ment iparos után elment az Oti. egy 100 pen­gős állásba, mint ahogy egy anya kergeti az édes gyermekét, hogy valahogy veszélybe ne kerüljön. (Farkas Elemér: En is tudok ilyen esetről!) Tudom. Azért mondom, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki hasonló eseteket tud. ülése 1 Ù31 május 28-án, csütörtökön, SÔ Ha Magyarországon egy üzlet bezárta sze­meit, lehúzta redőnyét, akkor nekem, mint a polgári társadalomhoz tartozó embernek az az érdekem, hogy az ember ne süllyedjen le az űzött emberek sorába, hanem hogy az ember valahogy exisztenciához jusson. Juthatna is, de saját neve alatt nem mer állást vállalni, azért, mert üldözi a múlt, az a múlt, amely­ben ő ártatlan, mert régi Oti. tartozásokért le­foglalják fizetését. Kérem a miniszter urat, legyen olyan szíves és ne akadályozza meg azt, hogy aki egyszer az országban tönkrement, abból még egyszer ember lehessen. Amikor Amerikában voltam, mutattak ne­kem egy 58 emeletes palotát, a Woolworth áruházat, amely akkor a legnagyobb felhő­karcoló volt Amerikában. Valamivel nagyobb mint a Köztemető-úti felhőkarcoló, ez 18, az 58 emelet. Azt mondották, hogy ennek a felhő­karcolónak nemcsak az a nevezetessége, hogy Woolworth, akinek tulajdona, Amerika 200 városában bír hasonnló üzemekkel, 5 centes üzemekkel, hanem az is, hogy ez a Woolworth hatszor lett fizetésképtelen. Lett volna nálunk egyszer fizetésképtelen és tartozott volna egy­szer az Oti.-nak, nem tudott volna 58 emeletes áruházat felépíteni azért, mert az Oti. nem engedte volna levegőhöz jutni, holott okos_ hi­telező az, aki a maga adósát engedi újból exisztenciához jutni. (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) Az a hitelező, aki, amikor adósa meg­keresi az első vasat, megjelenik nála, hogy ezt a' vasat kivegye a kezéből, nemcsak annak exisztenciáját öli meg, hanem megöli saját követelését is, megöli azért, mert hiszen akkor követelésének többi részét nem fogja tudni behajtani. T. Képviselőház! Van még egy szakasz, amelyről beszélnem kell. Állandó harc volt, a kisiparosság és a középiparosság folytatta azért, mert nem kaphatott senki^ közszállítási megbízást, vagy valamilyen középítkezést, ha hat hónapnál régebbi tartozása volt az OtL­nál. Minden alkalommal szüksége volt tehát bizonyítványra. Elment és kérte: méltóságos Oti. úr, tessék nekem adni bizonyítványt Mindennap, amikor beadott valahová pályáza­tot, mindegyikhez külön kellett írás, mert hi­szen mindig egy nappal kevesebbről szólt, mint hat hónapról. Ha az egyik napon beadott vala­hová pályázatot, ahhoz a tegnap kiadott bizo­nyítvány már nem volt érvényes, ezért mindig új bizonyítványt kért. Természetesen ingyen nem adnak bizonyítványt, meg utána is kellett járni, denikve időlopás. (Egy hang a balolda­lon: Ingyenes!) Kérem, az idő is pénz, persze nem Magyarországon, tehát azzal, hogy oda kellett menni, már nem ingyenes. Erre mi tör­ténik? Mikor már látták, hogy az sem okos politika, hogy éppen azoknak nem szabad sze­repelni a közszállításokban, akiknek tartozásuk van, most megállapították azt, hogy minden egyes munkavállalásnál az Oti. részére levon­ják a vállalati összeg egy negyedrészét. Tes­sék elképzelni ' egy 2000 pengős munkát; ha ennél a munkánál az Oti. 25%-ot levon neki, ráfizet: azért, mert 25% haszonra ő nem dol­gozhatik. Ha 2000 pengős munkája van, és ab­ból a 2000 pengőből csak 1500 pengőt kap kéz­hez... (Homonnay Tivadar előadó: Legfel­jebb! Tessék elolvasni a javaslatot!) T. kép­viselőtársam, én ismerem azt, hogy legfeljebb. Mindig legfeljebb és sohasem legkevesebb. S akkor fog szaladgálni az illető a képviselő úrhoz és hozzám azért, hogy most ne legyen legfeljebb. De ahogyan én ismerem mindazo­kat, akik pénzt behajtanak, aki pénzt behajt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom