Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

Az országgyűlés képviselőházának 512, selőház által azonban el nem fogadott 634/Fh.— 1186/Kh. számú módosítások tárgyában azzal beterjesztem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és annak idején napirendre tűzetni. Egyben tisztelettel kérem, méltóztassék a javaslat tárgyalására a sürgősséget is kimondani. Elnök: A beadott jelentést a Ház kinyomatja, szétosztatja; annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Minthogy az előadó úr a benyújtott jelentés tárgyalására a sürgősség kimondását is kérte, kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a sürgősség kimondásához hozzájárulni? (Igen!) A Ház a sürgősség kimondásához hozzájárul. Napirendünk szerint, következik a betegségi és baleseti kötelező biztosításról^ szóló 1927 : XXI. te. és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. te. egyes rendelkezéseinek módosításáról és kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 1200, 1204.) Bejelentem a t. Háznak, hogy a népjóléti és munkaügyi miniszter úr a házszabályok 142. §-ának második bekezdésére való utalással a törvényjavaslat tárgyalásának tartamára Pap Géza államtitkárt, Kovrig Béla Oti. igazgatót és Kádár Levente 'miniszteri tanácsost, miniszteri 'megbízottakként bejelentette. A bejelentést a Ház tudomásul veszi. A törvényjavaslat előadója Homonnay Tivadar képviselő úr; őt illeti a szó. Homonnay Tivadar előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a Ház együttes bizottsága által elfogadott, a betegségi és baleseti kötelező biztosításról szóló 1927 : XXI. te. és az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról rendelkező 1928 : XL. te. egyes rendelkezésének módosításáról és_ kiegészítéséről szóló törvényjavaslatot a Ház előtt ismertetni. Nem emlékszem arra, hogy szociális javaslatot a Ház elé terjesztő miniszter és előadó valaha olyan nehéz helyzetben lett volna, mint van az igen t. népjóléti miniszter úr akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot az igen t. Ház elé bocsátja. Ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál őszintén meg kell mondani, hogy itt a jelenlegi igen súlyos gazdasági helyzet miatt a szdeiális gondoskodásnak nem további kiépítéséről van szó, hanem annak az előbb említett két nagy koncepciójú törvényjavaslatnak a módosításáról és kiegészítéséről, illetőleg arról, hogy azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett a biztosítottak részére nyújtani tudunk, tényleg nyújtsuk, tényleg szolgáltassuk is. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál objektív kritikát kérek különösen azok részéről, akik ezzel a törvényjavaslattal és ezzel a szociális kérdéssel szakszerűleg kívánnak foglalkozni. Kérem, hogy ezt abból a szemszögből nézzék, hogy az előbb említett baleseti, betegségi és öregségi biztosítási törvényt igen nehéz helyzetben,^ nem csupán pénzügyi, hanem egyéb akadályok között tudta csak az akkori kormányzat törvényerőre emeltetni . Méltóztassék figyelemmel lenni arra, hogy akkor két hatalmas lépést tett a kormányzat a szociális alkotások terén. Az egyik alkotás volt a betegségi és baleseti biztosításról szóló 1907 : XIX. törvénycikk megváltoztatása, illetőleg helyesbítése, a másik pedig az öregség esetére szóló biztosítási törvénynek a megalkotása. Nem vitathatja senki se azt, hogy ez ülése 1931 május 28-án, csütörtökön, 21 két hatalmas lépés volt a szociális alkotások terén. Ne méltóztassék azonban az általunk is kért objektív kritikánál szem elől téveszteni különösen két dolgot. Elsősorban azt, hogy nekünk, törvényhozásnak célunk, hivatásunk és törekvésünk mindenekelőtt az kell, hogy legyen, hogy ebbe a nemes, szociális intézménybe, amely tízezreknek és tízezreknek, családi vonatkozásban pedig százezreknek és százezreknek vitális érdekeit érinti, bele kell vinni lüktető erőt s ezt az intézményt olyanná kell átalakítani, amely nemes, szociális hivatásának tényleg meg is felel. A másik pedig az, hogy ne méltóztassanak elfeledni, hogy ez az intézmény európai vonatkozásban is igen előkelő helyet foglal el, mert hiszen a juttatásoknak és szolgáltatásoknak nem egy vonatkozásában például szolgál nemcsak a keleti, hanem a nyugati kultúrnemzeteknek is arranézve, hogy mennyire kell elmenni a szociális alkotások terén azoknak a biztosítottaknak, azoknak a tízezreknek meg tízezreknek az érdekében, akiket betegség vagy baleset esetén az élet nehéz küzdelmeitől legalább a gyógyulás idejére meg akarunk kímélni. Másik kérésem pedig az lenne a kritikusokhoz, az objektív kritikusokhoz, hogy ne méltóztassanak figyelmen kívül hagyni az államháztartás mai nehéz pénzügyi helyzetét és ne méltóztassanak figyelmen kívül hagyni a magángazdálkodás súlyos helyzetét se. Mi azt mondjuk, hogy a szolgáltatások terén igenis el kell menni addig a mértékig, amíg az előbb említett két érdek veszélyeztetve nincsenek. Ha mi, akik ezzel a kérdéssel szakszerűleg szeretettel és attól a szociális érzéstől áthatva foglalkozunk, amely a kormányzatot is áthatja, figyelemmel kísérjük a parlamenti felszólalásokat, a bizottsági felszólalásokat, a tudományos cikkeket, a szakcikkeket, vagy vezércikkeket, sajnálattal kell megállapítanunk azt, hogy az egyik érdekképviselet a másiktól és megfordítva kívánja az áldozatokat. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy sokan, akik ehhez a kérdéshez hozzászólnak, azt mondják, hogy csak kísérletezések történnek az egész vonalon és mind a mai napig még nem történt meg ennek a nemes, szociális intézménynek teljes talpraállítása, nem történt meg & betegségi ágazat szanálása, és az Oti.-nak és a többi szociális intézménynek végleges rendezése. Igen, nem történt meg, mert nem történt eddig elhatározó lépés. Itt meg kell állapítanom az előadói székből azt, hogy a népjóléti miniszter úr vette magának azt a fáradságot, hogy idejön a Ház elé és megmondja azt, hogy az egész vonalon áldozatokat kívánunk az érdekképviseletektől, az egyik oldalról is, a másik oldalról is és mindazok részéről, akik ennél az intézménynél akár szolgáltatásokban, akár pedig szolgáltatások odajuttatásában, vagy bármii ven vonatkozásban szerepet visznek. A népjóléti kormányzatnak tehát eltökélt és elhatározott szándéka, — és ezt éppen a miniszter úr mondotta ki elsőnek — hogy igenis áldozatot kell hozni, áldozatot kell hoznia az államnak is, ameddig^ az államháztartás egyensúlyának megrendülése nélkül azt meg lehet tenni. De ugyanakkor azt mondjuk, hogy áldozatot kell hozni az egész vonalon. A népjóléti kormányzat egyik legfőbb feladata az, — mint >a miniszter úr korábbi nyilatkozatában mondotta — hogy ezt-az intézményt, amely — mint mondottam — százezrek és százezrek vitális érdékeit érinti, talpraállítsa, nemcsak betegségi ágazatában, hanem minden más ágazatában is. Igenis olyan törvényjavaslattal