Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-512

22 Az országgyűlés képviselőházának 51 jövünk a Ház elé, amely megítélésem iszerint alkalmas arra, hogy a benne foglalt messzemenő felhatalmazások alapján az egész Országos^ Társadalombiztosító- Intézetet minden ágazatában alkalmassá tegye szociális feladatai teljesítésére.^ De méltóztassanak megengedni azt is, hogy amikor a^ törvényjavaslatban messzemenő felhatalmazások adatnak az 'igen t. népjóléti miniszter úr rendelkezésére, azoknak, akik a Házon kívül és bent a Házban vagy a bizottságban a kérdést úgy akarják megoldani, hogy egyrészt a járulékok ne emeltessenek, mint ahogy rázok a nehéz gazdasági viszonyok mellett ma nem is emeltethetnek, másrészt pedig a szolgáltatások ne csökkentethessenek, az előadói székből hangsúlyozom, hogy a Társadalombiztosító gyökeres rendezését máskép nem lehet megoldani, hanem' igenis, felhatalmazást kell adni a kormányzatnak arra, hogy minden módot használjon fel annak a nagy és nemes célnak érdekében, hogy ez az intézmény, amely itt bent az országban a legelső és a legnagyobb szociális alkotás, zökkenő nélkül és zavartalanul [működhessék. Hogy ez megtörténhessék, mint bölcsen méltóztatnak látni, a törvényjavaslatban különböző irányú javaslatokat és rendelkezéseket vett fel a népjóléti kormány. Az egyik az intézet anyagi megerősödését szolgálja, a másik az adminisztráció egyszerűsítését mozdítja elő, a feladatkörök ellátásánál mutatkozó nehézségeket hivatott áthidalni. A másik csoportja a rendelkezéseknek a Társadalombiztosító munkaadói érdekeltségének régi jogos kívánságait, amelyeket a népjóléti kormányzat is elismer, a törvényhozás útján kívánja orvosolni. A harmadik rész^ a munkavállalók jól felfogott érdekeit kívánja szolgálni, nemcsak az ő saját szempontjukból, hanem szociális szempontból, átvitt értelemben magának az államnak érdekében kívánja a munkavállaló érdekeit gyökeresen rendezni, illetőleg a 'mainál jolbbá kell tenni. Ami az első ikérdést illeti, a munkaadó érdekeltségnek a mai nehéz helyzetben való segítését szolgálja, célozza ez a javaslat azzal, hogy azokat a járulékokat, amelyeket a munkaadók, elismerem, sokszor a mai nehéz gazdasági helyzet következtében a kellő időben beszolgáltatni nem tudnak, tehát ezeket a késedelmi pótlékokat havi 2 százalékról leszállítja egy százalékra. A bizottság által módosított javaslat már úgy szól, hogy ha kellő eredményt ezzel nem érünk el, akkor a népjóléti kormányzatnak módjában legyen az egy százalékot ismétekét százalékig fölemelni. A bizottságban történt az egyik szakférfiú részéről egy kijelentés, hogy a két százalék kamat, ami összesen 24 százalék, olyan magas kaimat, amelyet hozni a kormányzat részéről kvázi nem tartja a legerkölcsösebbnek. A Ház színe előtt is ki kell jelentenem, hogy ez nem kamat, hanem a büntetés egyik neme. Hiszen ha nem jövünk pénzbüntetéssel, akkor a szabadságvesztési büntetéssel kellene jönnünk, ami a nehéz gazdasági helyzet mellett egyéb szempontokból sem volna helyes. Egy másik rész az üzemutódlások kérdését óhajtja gyökeresen rendezni. Mint nagyon jól méltóztatnak tudni, az eddigi törvény az 1927. évi XXI. te. úgy rendelkezett, hogy még árverések és csőd esetén is az üzemutódlást kimondotta a bíróság és^ jogbizonytalanság állt elő igen sok vonatkozásban, mert egyrészt a Társadalombiztosító Intézet önkormányzata, más'. ülése 1931 május 28-án, csütörtökön. részt a munkásbiztosítási felsőbíráskodás között e részben nincs meg a jogegység. Ez az új rendezés tehát generális, a munkavállalók és a munkaadók érdekében kiváltképpen alkalmas arra, hogy a jogegységet helyreállítsa. A törvényjavaslat lehetővé teszi, — igen helyesen — hogy a munkaadó, aki eddig hat^ hónapon túl is tartozásban volt az Országos Társadalombiztosítóval szemben, a közszállításban részt nem vehetett. Ezután bizonyos engedmények esetén, a vállalati összeg negyedrészéig, ha a munkaadó ' ezt az engedményt szolgáltatja, a közszállításokban részesíthető. De lényeges könnyítést hoz a munkavállalók szempontjából is az előttünk fekvő törvényjavaslat, mert meggyorsítja a vitás segélyezési ügyek felülbírálását. Méltóztatnak tudni, hogy a felülbírálatok eddig az Országos Társadalombiztosító Intézetnél a választmány hatáskörébe tartoztak* Ilyen választmányi ülés havonta egyszer vagy kétszer volt és ezeken a választmányi üléseken nem kevesebb, mint 500—1000 ilyen vitás tétel került tárgyalásra. Nem lehetett ' kívánni sem az intézet vezetőségétől, sem az érdekképviseletektől, az önkormányzatnak ottani bedelegált uraitól, ha még olyan szakértők is, hogy rövid idő alatt mindenkor lelkiismeretesen száz százalékosan a tényeknek megfelelően — feltételezve a legnagyobb jóhiszeműséget — feleljenek meg hivatásuknak. Ezért a 10. § egy kiküldött segélyezési bizottságot kreál, amely paritásos alapon, felerészből munkaadókból, felerészben munkavállalókból áll, három-három, tehát összesen hat tag- ból, a bizottság elnökét pedig a törvényjavaslat olyan hatáskörrel ruházza fel, mint amilyennel annakidején a választmány elnöke bírt ugyanebben a vonatkozásban. De megint csak a munkavállalók érdekét hivatott szolgálni a törvényjavaslat azzal, hogy lehetővé teszi az igen t. népjóléti miniszter, illetőleg a kormányzat, hogy a munkavállalóknak az a része, akiknek jövedelme hizonyos mértéken, évi 3600 pengőn, vagyis havi 300 pengőn felüli, szabadon választhatja meg a maga orvosát. Ez az első lépés a szabad orvosválasztás felé. (Zaj bal felől.) Nem akarok kitérni a szabad orvosválasztás '• kérdésére, mert az előadói székből nem nyilváníthatom a magam álláspontját. En ugyanis úgy gondolom, hogy nekem az előadói székből a bizottság által elfogadott javaslatot hivatásom és kötelességem a Ház igen t. plénuma elé hozni, méltóztassanak tehát megengedni, hogy a politikai vonatkozásokra lehetőleg ne térjek ki. Helyzetem igen nehéz és szokatlan ebben a tekintetben^ sokkal könnyebb volna helyzetem ebben a kérdésben lent a padok között. (Kabók Lajos: Tessék lejönni!) Nincs módomban, mert előadó vagyok, de ismétlem, sokkal könnyebb volna helyzetem lent a padok között ezekkel a kérdésekkel per longum et latum foglalkozni és kontra érvelni önök ellen. A törvényjavaslat módot ad arra, hogy az előbb említett magasabb havi íizetésűek orvosi gyógykezelés helyett készpénzsegélyben részesüljenek. De tovább megyek. Az eddigi rendszer szerint az önkéntes biztosításnál — amint méltóztatnak tudni — az önkormányzatnak nem volt olyan messzemenő hatásköre, mint ahogyan azt most a törvényjavaslat kontemplálja. A jelenlegi törvényjavaslat egy ugyanazon jogokkal ruházza fel az önkéntes biztosítottakat, mint eddig a kötelezett biztosítottakat. Itt van .pl. a Mahabi, méltóztatnak tudni mi az, amelyre vonatkozólag a törvényjavaslatban rendelkezés van az idegen állampolgá-