Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.

Ülésnapok - 1927-510

Az országgyűlés képviselőházának 510 Elnök: Mivel senki felszólalni nem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügyminiszter úr és az előadó úr szólni nem kíván. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Szólásjoga többé senkinek nines. Következik a határozathozatal. Kérdeni a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy uem?(Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr felolvassa a javaslat címét. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a címet és az 1—3. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad). Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta s annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik az irodalmi és művészeti tulajdon tárgyában Montevidéóban 1889. évi január hó 11-ik napján kelt nemzetközi szerződés becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 1191., 1195.) Az előadó úr Lakatos Gyula képviselő úr; őt illeti a szó. Lakatos Gyula előadó: T. Képviselőház! Ez a második törvényjavaslat azonos jogi anyagot tárgyal, mint az előző törvényjavaslat. Helyesen mutatott rá az előző törvényjavaslathoz felszólalt Pakots József t. képviselőtársaiü arra, íhogy a világnak még mindig vannak területei, ahol a magyar . szellemi munka közpréda. Helyesen mutatott rá annak szükségességére, hogy a • 'kormány olyan nemzetközi szerződések hálózatát építse ki, amely szerződések bezárják ezt a jelenleg axuég nyitva lévő láncot, hogy ne legyen a világnak olyan területe, ahol a magyar szellem produktumait méltányos ellenérték és a szerzővel való előzetes megállapodás nélkül szabadom használni lehessen. Tudja a t. Képviselőiház, hogy a berni egyezménnyel kapcsolatos úgynevezett Nemzetközi Berni Unió az irodalmi és művészeti művek védelméről tulajidSonképpen magában foglalja úgyszólván minden civilizált nemzetét Európának s ezenfelül magában foglalja a tengerentúli államoknak is jelentékeny részét. A világnak egy része azonban], mégpedig éppen a délamerikai államoknak egy igen nagy csoportja, nem csatlakozott a nemzetközi unióhoz, kivéve Brazíliát, amelynek az unióhoz való csatlakozása már eddig megtörtént, ahol tehát a magyar szellemi művek kellő védelemben részesültek már eddig is. Ez azonban nem vonatkozik Dél-Amerikának egyéb olyan területeire, amelyeknek kapcsolata az európai kultúrával ugyancsak megvan, de amelyek európai szellemi ; termékeket konszíumálnak a nélkül, hogy a sízerzői jogok tekintetében bármily mlegállapodásuk állana fenn Európával. Elsősoriban Argentínára utalok itt, másodsorban Uruguayra. Magyarország tehát azt az eljárási módot választatta, — és ennek folyománya ez a törvényjavaslat — hogy a délamerikai államok között Montevideóban még 1889. évi január hó 11-ik napján kelt nemzetközi szerződéshez csatlakozzék. Ennek a csatlakozásnak megtörténtével Argentínával szemben a szerzői jogok tekintetében eddig fennállott szerződésenkívüli állapot megszűnik. Uruguayra nézve sajnálattal kell kijelentenem, hogy Uruguay kormányunknak idevonatkozó értesítését azzal utasította vissza, hogy rá nézve nem bír érdekkel a dolog, mert ránézve előnyöseblb a ülése 1931 május 23-án, szombaton, 3 szerződésenkívüli állapot. Gratulálunk az uruguayi intelligenciának ahhoz, hogy a magyar szellemi termékekkel ingyen fogja ezentúl is a maga kultúráját gyarapíthatni ! l^faga ez a szerződés egyébként célszerű a szerzői jogok védelme szempontjából; ezért az enneííi becikkelyezéséről^ szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául >;való elfogadásra ajánlom a t. Háznak. (Helyeslés.) Ehiök: Szólásra ki következik ? Urbanics Kálmán jegyző: Feliratkozva nincs senki. E^lnök: Feliratkozva nincs senki. Szólni senki" m kíván. A vitát bezárom. A miniszter úr n( kíván szólni. A anácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kövevjezik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént előadott törvényjavaslatot • általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, mégpedig a cím. A jegyző úr felolvassa . Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét és 1—3. §^ait, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta; annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik Magyarország magánjogi törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása, (írom. 1199., 1203.) Az előadó úr Lakatos Gyula képviselő úr, őt illeti a sízó. Lakatos Gyula előadó: T. Ház! Magyarország legutóbb ezelőtt körülbelül 400 évvel alkotott polgári törvénykönyvet és azóta magánjoga tekintetében a parciális törvényhozás alapján állt, magánjogának nagy területeit nem törvénnyel, hanem a bíróságoknak organikus és lassan fejlődő jogszokásával gyarapította és állapította meg. A XIX. század második felében mutatkozott először a magyar jogászi közvéleményben az az óhaj, hogy ennek az állapotnak, amelyhez hasonló egyébként Angliában is fennáll, a magyar törvényhozás véget vessen és előkészítse egy szerves magyar ma. gánjogi kódex megalkotását. Nem kell ennek a Háznak tagjai előtt^ egyes állomásait vázolnom annak a nagy értékű és mélyreható, az egész magánjog területét átható munkának, amely a magyar polgári törvénykönyv előkészítése körül immár 30—40 év óta folyik. Ennek a munkának kikristályosodott végső eredménye az a törvényjavaslat, amelyet az 1928. év folyamán az igazságügyminiszter úr a Képviselőház elé terjesztett. De még e javaslat után is úgy az elmélet, mint a gyakorlat szakférfiai részéről igen mélyreható bírálat és vita folyt e javaslat.körül. Utalok itt a Magyar Jogászegyletben lefolyt igen magas színvonalú átdolgozására és átbírálására ennek a törvényjavaslatnak. Mindezeket azért adom elő, mert ebből megállapítani kívánnám konklúzió gyanánt azt, hogy Magyarország jogászi közvéleménye ma úgyszólván kivétel nélkül azon az állásponton van, hogy Magyarország magánjogi kódexének törvényhozási tárgyalására az idő megérett. Ismerjük azt az egyetlen, nem is közjogi, hanem nevezzük így talán: érzelmi aggályt, amelyet ennek a törvénykönyvnek törvényeink közé való beiktatása ellen felhozni szándékoznak,