Képviselőházi napló, 1927. XXXVII. kötet • 1931. május 23. - 1931. június 6.
Ülésnapok - 1927-510
2 Az országgyűlés képviselőházának 5. vek védelméről szóló berni egyezménynek. Ez az egyezmény később a berlini» egyezményben nyerte azt a szabályozást, amely ugyancsak becikkelyezés tárgyát képezte törvénytárunkban. 1928. évben jött létre Rómában egy pótegyezmény, amelynek becikkelyező törvényjavaslata 'fekszik jelenleg a t. Képviselőház előtt. A becikkelyezendő szerződés lényegesebb intézkedései közül megemlíthetem a szerző személyes jogainak erősebb kidomborítását a múlttal szemben, amely a szerződés 6. §-álban jut kifejezésre. E szerint a szerző akkor is, ha elidegenítette a szerzői jogát, megtartja azt a jogát, hogy annak elismerését követelhesse, hogy ő a mű szerzője, továbbá azt a jogát, hogy ellenezze a mű minden eltorzítását, megcsonkítását vagy más olyan megváltoztatását, amely becsületére vagy hírnevére sérelmes, lehetne. Oly személyes jogok ezek, amelyek eddig a berlini egyezményben nem voltak kidomborítva. Megemlíthetem még azt, hogy ez a pótegyezmény tárgyalja először a szerzői és irodalmi 'művek rádió útján való terjesztésének, sokszorosításának és előadásának jogát és a szerzőnek ilyen publikációkkal szemben védelmet ad. Ajánlom a t. Képviselőháznak, hogy ezt az egyezményt az ország törvényei közé iktassa be és a becikkelyezett törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául fogadja el. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Urbanics Kálmán jegyző: Felírva nincs senki! (Pakots József szólásra jelentkezik.) Elnök: Pakots képviselő úr kíván szólni! Pakots József: T. Képviselőház! (Halljuk!) Halljuk!) Midőn ez a törvényjavaslat, amely egy nemzetközi szerződést cikkelyez be, a Ház elé kerül, engedje meg a t. Ház, hogy örömmel üdvözöljem a törvényjavaslatot. Hosszú, keserves évtizedes tapasztalatok igazolják azt, hogy a szerzői tulajdonjog közpréda volt az egész világon és hogy különösen olyan ország, mint Magyarország, amely szerzőivel, irodalmi és művészeti egyéniségével igyekezett a maga hatalmas nagy kulturális erejét az egész világ előtt dokumentálni (Bródy Ernő: Es világhírt szerzett!) és amely világhírt szerzett művészetén és irodalmán keresztül, ki volt szolgáltatva teljesen azoknak a kalózoknak, akik idegenben a magyar műveket a maguk számára elorozták, elkonfiskálták a gondolatokat, az eszméket és a magyar tehetség aranyát a magúik javára aprópénzre váltották. A magyar szerzők úgy a» írók, mint a művészek, képzőművészek, iparművészek^ és színpadi szerzők régen panaszolták már, hogy mennyire prédája az ő alkotásuk a nemzetközi irodalmi és művészeti piacon mindenkinek, akinek van lelkiismerete ahhoz, hogy más szellemi tulajdonát elorozza. Amikor tehát végre teljesen rendeztetnek ezek a kérdések egy nemzetközi egyezményben, akkor remélhető, hogy bár most is egészen kétségtelenül igen nagy akadályokba fog^ ütközni a szerzői tulajdonjog megvédése, mégis ezen a téren jobb állapotok következnek be. Ezt csak azért említem most e r törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy a t. Ház figyelmét ismételten felhívjam arra^ hogy a magyar irodalom, (művészet pártolása, annak kimélyítése, elősegítése és támogatása menynyire fontos nemzeti, kulturális érdek (Ügy van! a jobboldalon.) s hogy a magyar irodalom, amely a maga régi múltbeli nagyságaival és jelenbeni kitűnőségeivel mindig a nem0. ülése 1931 májtis 23-án, szombaton. zeti ügynek volt képviselője s a nemzeti gondolatnak, a nemzeti tehetségnek volt a propagálója, ma még mindig nem találja meg itt a haza szűk határai közt azt a megértést, amelyre szüksége volna. Mert nem irodalompártolás és nem irodalomszeretet az, amikor azt látjuk, hogy van egy bizonyos zárt közönsége az irodalomnak, főként abból a rétegből, amely a közélet nagy és hatalmas problémáival nem foglalkozik, hanem amely az irodalmat a maga pihenésének, vagy a maga lelki szórakoztatásának területére sorozza. (F. Szabó Géza: Ellenben könyvet nem tud venni!) Az irodalmat, az irodalmi önnevelést mindenki számára elengedhetetlen feltételnek tartom, kezdve a legabsztraktabb, vagy a leggyakorlatibb gondolkozású embertől. Nézzük csak meg más országokban, a nagy Németországban, vagy Franciaországban, hogy az irodalom iránt milyen beható érdeklődés mutatkozik a legkomolyabb, e legmélyebben gondolkozó emberek részéről is, mert azt az esztétikai lelki örömet akarják megszerezni, amely a maguk nehéz és köznapi életének kontúrjait kiszélesíti és megszépíti. Nálunk az irodalom nagyon különleges és furcsa elgondolásban szerepel az emberek előtt. Aki egy költeményt elolvas, aki költészettel foglalkozni, arról azt hiszik, hogy nem komoly ember. Vagy: aki egy irodalmi, komoly szép művet elolvas, arról azt hiszik, hogy könnyebb fajsúlyú emiber. Sajnos, ezt meg kell állapítani abból, hogy kik vásárolnak Magyarországon irodalmi munkákat. Ma az irodalom iránt igen szűk kör érdeklődik és éppen nekünk^ volna kötelességünk, hogy irodalomszeretetet ébresszünk az emberekben, s hogy az emberek irodalmi nevelésével is foglalkozzunk; kötelességünk, hogy gondolkozzunk ezen és ezt propaganda útján is biztosítsuk. A legerősebb propagandát kell tehát az irodalom szeretetének felébresztése terén kifejteni. Nem elég az a 'klasszikus nevelés, amely az irodalom területén a középiskolában megnyilvánul, amikor a régi magyar klasszikusokat tanítják, Arany^ Jánoson, Vörösmartyn, Kazinczyn, Eötvös Józsefen, s a még régibb és a mai írókon keresztül is meg akarják ismertetni a magyar irodalom múltját, jelenét és lehető jövőjét. Ez nem elég. Ez elmúlik a középiskolával és azután további érdeklődés nem mutatkozik. Kell tehát, hogy ilyen alkalommal rávilágítsunk azokra a fontos szempontokra, amelyek a lelki nevelés, a nemzeti megerősödés, a kulturális önérzet szempontjából fontosak a lélek kiegyensúlyozásánál, esztétikai felépítésénél. Ezeket voltam bátor, amikor ez a javaslat idekerült a t. Ház elé, t. barátaim és képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, akik között tudom, sokan vannak irodalomkedvelő, sőt irodalomművelő emíberek is, akik szeretik az irodalmat. Nekünk azonban kötelességünk, hogy az irodalom felé irányítsuk a magyar közvélemény fokozott figyelmét. (Helyeslés a jobboldalon.) Rá kell nevelnünk a magyar közönséget, hogy ne legyen az irodalom csak mellékes és szórakozásjellegű szellemi tápláléka a nagy magyar társadalomnak, hanem érezze azt, hogy neki kötelességei is vannak önmagával & az írókkal és a művészekkel szemben, hogy azok müveit igyekezzék megismerni, ezeken keresztül ismerje meg igazán a magyar nemzeti géniust és ismerje fel egyúttal a magyar irodalmi és kulturális termékek nagy jelentőségét. A törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.)
