Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

134 Âz országgyűlés képviselőházának területen a községben használhatatlanná vált a kutak vize, egészen a föld színéig megteltek a kutak bűzhödt, sárga, ivásra és emberi hasz­nálatra, abszolúte alkalmatlan vízzel, a talaj­víz ilyen magasra emelkedett. A parti területek kisajátítási összegeire vonatkozólag a folyamatban lévő eljárásra .nézve az volna tiszteletteljes kérésem, méltóz­tatnék odahatni a kormánybiztosságnál és megfelelő összegeket rendelkezésre bocsátani, hogy legalább az első és másodfokon egybe­hangzó ítéletek ne fellebbeztessenek meg, hi­szen ez tisztán csak az eljárás elnyujtására vezet, mert a Kúria a kártalanítási összeg megállapításába érdemben már nem is bocsát­kozik bele, tisztán az eljárási szabályok betar­tását bírálja felül» és ez hosszú éveket vesz igénybe* A vízduzzasztás révén hajózhatóvá vált a soroksári Dunaág. Ennek a hajózhatóságnak súlyos következményeit nyögjük, de a mai napig sem indult meg komolyan a hajózás. Ha mar rendkívüli károkat kellett viselnie az ér­dekeltségnek, az volna a tiszteletteljes kérése, méltóztassék a Kisdunán a viziforgalmat meg­indíttatni, illetve^ ha vállalkozó jelentkezik, azt megfelelően támogatni. A vízduzzasztás következtében leromlott a Dunaág halászata is, amely pedig állandóan több mint száz munkást foglalkoztat. Amióta ugyanis a víz három-négy méterrel megnőtt, a halászat oly nehézségekbe ütközik, hogy a halászok jövedelme lényegesen lecsökkent. Ma annak ellenére, hogy két zsilip közé zárt víz­nek tekinthető ez az egész soroksári Dunaág, mégis a nyilt vizekre megállapított halászati tilalmi idő betartását követeli a földmívélés­ügyi minisztérium és kérésünkre sem volt haj­landó kivételesen sem felfüggeszteni ezt a ti­lalmat. Már 3—4 esztendeje annak, hogy nem folytatható normális halászati üzem ezen a Dűnaágon, mégis évről-évre 30—40 ponty­ivadékot kötelesek a halászbérlők ebbe a Duna­ágba behelyezni. Ha a minisztérium a halá­szati tilalmat felfüggesztené, a bérlőtársaság pótolná, sőt nemes anyaggal javítaná a Kis­Duna halállományát. Nagyon kérem tehát, hogy amennyire csak lehetőség van rá, kegyes­kedjék a folyó év hátralévő idejére a halászati tilalmat kivételesen felfüggeszteni. Ebben a Dunaágban a duzzasztással előál­lott vízlépcső kihasználásával ' elektromos víz­erő-telepet állított fel a kormánybiztosság. Ez a vízerőtelep immár 3—4 esztendeje teljesen ké­szén áll személyzettel, felszereléssel együtt és ennek ellenére, bár az érdekeltség a felhaszná­lásra vonatkozó ajánlatát megtette, döntés mindezideig nem történt, ami által nem csupán maga a kincstár esik el évekre visszamenően jelentékeny bérösszegektől, hanem az érdekelt­ség is az olcsó elektromos áramtól. A földmívelésügyi kormány újabban öntö­zési kísérletek tervével foglalkozik. A tárca ál­talános vitájában kijelentette a t. földmívelés­ügyi miniszter úr, hogy 200—200 holdas terüle­ten_ több öntözési kísérleti telepét kíván a kö­zeljövőben felállítani. Ezzel kapcsolatban kö­zölhetem, hogy az a duzzasztott vízszín, mely a soroksári Dunaág mentén, különösen annak alsó szakaszán rendelkezésre áll, erre a legal­kalmasabb megoldási lehetőségeket nyújtja, mert mint jeleztem, a vízszint nem egy helyen a talaj általános nívója felé van emelve. Itt egyszerű zsilipekkel gravitációs úton volna megoldható az öntözés, anélkül, hogy újabb be­rendezésre volna szükség, mert a víz — akár a Csepel-szigeten keresztülvezetve .is — minden 502. ülése 1931 május 11-én, hétfon. szivattyúzás és minden komplikált berendezés nélkül rendelkezésre áll és adva van a legegy­szerűbb megoldás esetleg nagyobb öntözési te­rületek létesítésére is. Ez kívánatos volna már csak azért is. mert a Csepel-szigeten igen nagy a mezőgazdasági munkanélküliség. Csökkentet­ték ugyanis egyrészt a cukorrépaterületeket, másfelől a szőllőterületek is folyton csökkennek és így munkásaink napról-napra kevesebb teret találnak a munkára, ha pedig beyezetnők a víz­öntözést és az ezen alapuló gazdálkodást, akkor talán módunk volna arra, hogy a sokezer főre menő bulgár kertész helyett is magyar mun­káskezeket foglalkoztassunk ezen az új rend­szerű, öntözött mezőgazdasági területen. (He­lyeslés jobbfelől.) Ugyancsak a mezőgazdasági munkanélküli­ség kérdésével kapcsolatban legyen szabad még néhány szót emelnem a szőlőgazdálkodás védel­mére és előmozdítására. Nagyon örülök, hogy ezúttal szerencsém van a pénzügyminiszter úr­hoz. Szeretném ugyanis kieszközölni nála, — ha lehet —' a borfogyasztási adó csökkentését, sok előttem szóló t. képviselőtársammal együtt. (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Ez a kér­dés a földmívelésügyi tárcához is tartozik, mert úgyis ráfizetéssel jár a szőlőtermelés. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Udvardy János: Azonnal befejezem. ( Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék egészen egyszerűvé tétetni a ter­melői borkimérési engedélyek kiadását. Nagyon méltányosnak tartanám ezenkívül ha a szőlőte­rületek kataszteri tiszta jövedelmének leszállí­tását is keresztül lehetne vinni. (Helyeslés jobb­felöl. — Szabóky Jenő: Egyéb kívánságod nincs?) De igen, még a borpárlat és a borecet­készítés felszabadítását kérem. (Derültség.) Mindezek igen jelentékeny mértékben mozdíta­nák elő a szőlőtermelés prosperitását. Elnök: Méltóztassék befejezni beszédét. Le­járt az idő. Udvardy János: Tekintettel arra, hogy időm lejárt, befejezem beszédem. A címet elfogadom. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Gyömörey István! Gyömörey István: T. Képviselőház! Nem óhajtottam ezzel a kérdéssel ennél a címnél fog­lalkozni, tekintettel azonban arra, hogy Gyömö­rey Sándor igen t. képviselőtársam szóvátette az Országos Mezőgazdasági Kamara által ren­dezett • úgynevezett búzanapokat és 'bizonyos kritikát gyakorolt -azok felett, mert ő nem tartja helyesnek, hogy ez a kérdés a nagy nyilvános­ság előtt tárgyaltassék, kénytelen vagyok reflektálni erre, mint a búzaminőség kérdésé­nek és a minőségi termelésnek egyik régi elő­harcosa. Nem első alkalommal tétetik ez szóvá. A múlt évben Vargha Gábor képviselőtársam interpellációja alkalmával, amely szintén a mi­nőségi kérdés előtérbetolását célozta, közbekiál­tások hangzottak el az agrárpárt részéről, hogy «hazaárulás». De általában vannak sokan, akik nem helyeslik, hogy a minőség kérdését nyilvá­nosan tárgyaljuk, mert — mint mondják — evvel rontjuk a külföldön búzánk renoméját. En ellenkező véleményen vagyok. Sajnos, nem ezek a tárgyalások rontják külföldön a búza renoméját, sajnos, a külföld maga mutatott rá erre, s mi a külföld útján vettünk tudomást ar­ról, hogy az a minőség, amelyet termelünk, nem konveniál a külföldi feldolgozó iparnak. Mert hiszen, ha magunktól is rájöttünk volna erre, akkor ezt a bajt mindenesetre már régen meg­előzhettük volna. Éppen az, hogy a külföld mu­tatott rá erre, — és ezt nagyon sokan, különösen

Next

/
Oldalképek
Tartalom