Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

9â Az országgyűlés képviselőházának 5 megvalósítását és ez ellen sem nem tiltakozott, sem szót nem emelt senki. Én annak a kötele­zettségemnek, hogy a szociális biztosításról szóló törvényjavaslatot elkészítsem^ megfelel­tem. Az öregség, rokkantság, özvegység és ár- * vaság esetére szóló javaslatot el is készítettem és az a matematikai számítások alapján telje­sen tárgyalásra készen van. Ezek a kiszámí­tások azonban azt mutatják, (Zaj a szélsőbal­oldalon. — Elnök csenget.) hogy ez most nagy terheket jelentene a mezőgazdasági termelésre, háromszorosára emelkednék a földadó, úgy­hogy amai termelés a költségeket nem volna képes e'.viselni és nem hiszem, hogy ha a Ház elé jönnék ezzel a javaslattal, at. Ház felelős­sége tudatában képes volna most ezt a javas­latot megszavazni. Ez nam azt jelenti, hogy a kormány elej­tette ezt a javaslatot, -hanem csak azt jelenti, hogy a javaslat benyújtását és tárgyalását el­halasztja. Minden reményünk megvan arra, hogy a gazdasági, helyzet javulásával módunk és alkalmunk lesz azután ennek a fontos szo­ciális reformnak megvalósítására. De addig is önkéntes biztosítás útján, az országos gazda­sági munkáspénztár útján akarjuk lehetővé tenni, hogy nagyobb tömegek kapcsolódhassa­nak be a szociális biztosításba és minden re­ményem megvan arra, hogy átmenetileg ez a megoldás alkalmas lesz hogy a legele­mibb szükségleteket ki (tudjuk elégíteni. T. Ház! Méltóztassanak most már meg­engedni, hogy nagyon röviden, távirati stílus­ban áttérjek a vita során elhangzott egyes fel­szólalásokra. Hegymegi Kiss Pál igen t. képviselőtársunk igen érdekesen fejtegette itt azt a szabályren­deletet, amelyet a cserebogárirtás tárgyában Debrecen szab. kir. város a földmívelésügyi mi­nisztériumhoz jóváhagyás végett felküldött és ő hívja fel figyelmemet ennek a szabályrende­letnek és a növényi kártevők irtásának fontos­ságára és azt mondja, hogy három évig feküdt ez a szabályrendelet a földmívelésügyi minisz­tériumban, míg sürgetésükre nagysokára bizo­ny osmegjegyzésekkel a szabályrendelet lement. Megállapítottam, hogy amit Hegymegi Kiss Pál képviselőtársunk mondott, nem felel meg a tényeknek. A tényeknek megfelel az, hogy a földmívelésügyi minisztériumban — igaz, hogy hosszú ideig — két hónapig feküdt az akta, de ennél itovább a földmívelésügyi minisztérium­ban az akta nem időzött. Petrovics György it. képviselőtársunk a kukoricamoly elleni védekezésről szóló rende­letről beszélt és annak szigorú végrehajtását ellenezte. Amikor itt Petrovics képviselőtár­sunk a kukoricamoly elleni védekezés ellen til­takozik, szembe kerül Hegymegi Kiss Pál kép-> viselőtársunkkal, aki pedig a növényi kártevők elleni védekezést sürgeti. Meg kell jegyeznem, hogy a kukoricamoly elleni védekezés rendkí­vül fontos kérdés. (Ügy van! a jobb- és a bal­oldalon.) Ez a növényi kártevő Amerikából került ide hozzánk. (Ügy van! a jobboldalon.) Amerikában eleinte kezdték szintén közömbö­sen venni, amíg egyes vidékeken annyira • el­szaporodott, hogy még a talajt is megfertőzte, százszázalékos kárt okozott a kukoricában és ahol a vidék fertőzve volt, ott tíz évig nem tud­tak kukoricát termelni. (Farkas István: Útle­vél és vízum nélkül is bejön — Derültség.) Ez a kártevő nagy mérvben mutatkozik nálunk is, úgyhogy amerikaiak nagy tőkével jöttek ide figyelmeztetni minket és rendelkezésünkre bo­csátani az eszközöket, hogy védekezzünk és fel­)1. ülése 1931 május 9-én, szombatok. hívták figyelmünket arra a veszedelemre, amely , ebből származik. (Egy hang a jobboldalon: Végre jön a tőke!) Debrecenben történt a legutóbbi képviselő­választások alkalmával, hogy az agitációnak egyik igen fontos fegyvere volt a kukorica­moly elleni védekezésről szóló rendelet végre­hajtása. Szidták a földmívelésügyi kormányt (Kabók Lajos: Jogosan!) és azt .mondották, milyen tudatlan rendelkezés, hogy azt a takar­mányt, azt a kukoricaszárat, azt a kukorica­kórót, amely a gazdának fája, tüzelője, fel akarják tüzeltetni, nincs érzékük hozzá és nin­csenek tudatában annak, hogy mit jelent az a szegény népre nézve. Két évvel ezelőtt jártam Debrecenben, amikor a gazdasági egyesület 50 tagú küldöttsége jött hozzám és azt mondotta: «Uram, mea culpát mondunk, méltóztassék végrehajtani a kukoricamoly irtására vonat­kozó rendeletet a legszigorúbban, mert nálunk 30%-os kár volt és látjuk, hogy nálunk hogyan terjed ez a veszedelem és ha a legszigorúbban nem történik intézkedés, oda fogunk érni, hogy százszázalékos kár fog bennünket sújtani.» Ennek a rendeletnek végrehajtását a gazda­közönség szorgalmazta és végre is lesz hajtva a legszigorúbban; így érjük el azt, hogy meg­előzzük azt a veszedelmet, amely ebből szár­mazhatik. (Helyeslés.) Azokon a vidékeken, amelyek még nincsenek fertőzve, a gazdák nem veszik komolyan és nem akarnak hinni abban, hogy milyen veszedelem fenyegeti őket fertő­zés esetén, ott azonban, ahol ez a kártevő rom­boló munkáját már megkezte, azonnal átértik a rendelet szigorú végrehajtásának szükséges­ségét. Ugyancsak Petrovics György képviselőtár­. sunk a hagymatermelés kérdését tette szóvá és azt kérte, hogy Mezőhegyesen nagyobb terü­letet adjunk haszonbérbe a hagymatermelők­nek. Megnyugtatom Petrovics képviselőtársun­kat, hogy már eddig is több mint 200 holdat adtunk bérbe a hagymatermelőknek, de bizony a mai hagymaárak mellett ezek nehezen talál­ják meg számításaikat még azon a jó mező­hegyesi földön is. Ami az ottani munkanélküliség kérdését illeti, amelyre Petrovics képviselőtársunk hi­vatkozott, erre én bátor vagyok azt válaszolni, hogy Makóról és vidékéről ezer munkást akar­tunk toborozni Mezőhegyesre, nem jelentkeztek azonban csak 650-en, az ezer munkást tehát nem tudtuk összetoborozni. (Kabók Lajos: Az a kérdés, milyen napszám mellett! Talán egy pengőért?! — Br. Prónay György: Megfelelő napszám mellett!) Megnyugtatom képviselőtár­samat. Azt hiszem, nem is tételez fel olyasmit, amit maga is lehetetlennek kell hogy tartson. Aki azon a birtokon dolgozik, becsületes, tisz­tességes keresetét meg fogja találni. (Kabók Lajos: Csak kérdezem, hogy milyen a nap­szám!) Nem napszámért dolgoznak, hanem szakmányban. (Kabók Lajos: Mit keres egy nap alatt?) Annyit keres, hogy oda mindenki szívesen jön és hathónapi keresetéből egész évben megél. (Kabók Lajos: Biztosan nagyon kevés lehet, hogy nem meri megmondani, mennyi! — Esztergályos János: Dorozsmai napszámot kapnak! — Udvardy János: Attól függ, hogyan dolgozik! — Farkas István: Sza­j lonnára meg- kenyérre elég! Még arra sem!) | Beck Lajos t. képviselőtársunk szakszerű I és szép beszédében a mezőgazdasági termelés | átszervezésének kérdésével foglalkozott ésegy­i millió katasztrális hold búzavetés-területen

Next

/
Oldalképek
Tartalom