Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-501
Az országgyűlés képviselőházának 501. akarna ipari növényeket termelni. (Beck Lajos: Nem akarom! Lehetetlenség volna!) A képviselő úr így mondta, hogy ennyin akarna. (Beck Lajos: Dehogy! Tessék elolvasni!) ipari növényeket termelni. (Beck Lajos: Szép volna, ha lehetne! Nagy különbség! — Várnai Dániel: A minisztereknek meg kell tanulniok gyorsírni!) Ami ezt a kérdést illeti, megvalósíthatatlannak kell tartanom azt az ideát, hogy valaha is lehetővé váljék, hogy az Alföldön egymillió-katasztrális holdon ipari növényeket termeljünk. Ami az ipari növények termelésére való átszervezést illeti, ez a 2'8 millió katasztrális holdnyi vetési területhez képest olyan kicsiny terület, hogy alig jelent valamit. Itt van pl. a lentermelés kérdése. Lentermelésre a folyó évben 31.000 holdat fordítunk; ebből 10.000 holdon lenmagot, 6000 holdon pedig lenrostot termelünk; ez szerződéses terület, a többi pedig nem szerződéses terület. Ez a lenmagtermés összes belső lenmagszükségletünket, ' ami 600 vagont tesz ki, teljesen fedezi. Mármost, hogy mi exportra tudjunk lenmagot és lenolajat termelni, az továbbmenő kérdés. (Beck Lajos: Németország Argentínából veszi!) Amennyiben termelni tudunk majd exportra, nem fogunk késni ezen a téren is azonnal "terjeszkedni, de azt előrelátjuk, hogy még ha 100.000 katasztrális holdra visszük is fel a termelést, akkor sem • jelent ez nagy változást a búzatermelésben, mert akkor sem változtat ez sokat a vetésterületen. T. Ház! Beck Lajos t. képviselőtársunk azt mondta, hogy a mezőgazdasági termelésben az aszpirin-politikát látja, mert csak a lázcsillapító módszereket alkalmazzuk, jelentősebb tervszerű és nagyobbarányú termelési munka azonban nem folyik. Azokból az adatokból, amelyeket t. képviselőtársunk itt hallott, láthatja, hogy igenis, ez nem aszpirin gazdasági politika, hanem igen komoly, Programm- és tervszerű termelési politika. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek eredményei a kereskedelmi mérlegben jutnak kifejezésre, amelyeket cáfolni nem lehet. Azok a hasznos beruházási összegek pedig többszörösét képezik a költségvetés összegének és azokkal^ az összegekkel tudok olyan termelési politikát csinálni, amely igen hatványozott és amely a kereskedelmi mérlegben jut kifejezésre. Mert méltóztassék csak elképzelni, ha a hizlalási hitelt nem hozzuk be, vájjon az állatkivitelnél ez az óriási emelkedés jelentkezett volna-e a kereskedelmi mérlegben? (Egy hang jobbfelől: Ki van zárva!) Annak a tevékenységnek az eredménye, amely tevékenységhez mi súlyos milliókkal járultunk hozzá, — hiszen 47 millió pengő volt az állathízlalási hitel csak az első részletben is és ezt tervszerűen, programmszerűen hajtottuk végre — mondom, ennek eredménye kivitelünkben, exportunkban jut kifejezésre. Ez nem aszpirin gazdasági politika, hanem igen komoly, jelentős, eredményes politika, amely cáfolhatatlanul mutatkozik az exportban, tehát nem egészen úgy van, amint a képviselő úr egyébként nagyon szép és szakszerű beszédében elmondotta. Beck Lajos- t. képviselőtársaim statisztikai adatokat hozott fel a tekintetben, hogy a német piacnak milyen szükségletei vannak, milyen felvevőképes és hogy mennyi lehetőség volna arra, hogy mi ott könnyen el tudjunk helyezkedni. Ebben a képviselő úrnak teljesen igaza van. A német piac felvevőképessége nagyon sokszorosan meghaladja azt a felesleget, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXXVI. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 93 amely nálunk exportfeleslegként jelentkezik, amely, hogy úgy fejezzem ki magamat, meg sem kottyan a német piacon. Sajnos, azonban, az a gazdasági politika, amelyet a németek velünk szemben eddig folytattak, lehetetlenné tette, hogy csak egy állattal is bejussunk oda. Ök a legtöbb kedvezményes szerződés alapján élvezték a mi piacunkat, mi pedig a német piacra csak nagyon gyéren és kismértékben tudtunk kijutni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez, remélhetőleg meg fog szűnni és az új német kereskedelmi szerződés megalkotása után, azt hiszem, lehetővé fog válni, hogy a német piac megnyíltával terményeinket ott előnyösen és kedvezően tudjuk elhelyezni. (Várnai Bániéi: Márciusra ígérték a tárgyalásokat s még híre-hamva sincs! — Kabók Lajos: Majd ősszel! — Berki Gyula: Folyik a tárgyalás. —- Zeőke Antal: Kettőn áll a vásár!) Farkas Tibor t. képviselőtársam az, erdészeti költségvetést tette bírálat tárgyává. Kevesli azt az összeget, amely ott tiszta jövedelemként fel van tüntetve. Tény az, hogy ezidőszerint százezer katasztrális hold államkincstári erdő van. Ezek azonban olyan rossz és elhanyagolt erdők voltak, hogy a máramarosi és szlavóniai állami erdők s a Kárpátokban lévő nagy erdők mellett alig jöttek számításiba a háború előtt. Most a miskolci erdőigazigatóságnál az a 42.000 katasztrális hold összefüggő állami erdő a büszkeségünk, amely azelőtt jelentőséggel nem is bírt, hiszen 2 millió holdat meghaladott az állaimi erdőbirtok. Most ezeket az elhanyagolt erdőket kellett beinstruálnunk és olyan beruházásokat kellett eszközölnünk, amelyeknek kamatait súlyosan érezzük és fizetjük ma is évente. Ne azt méltóztassék tehát figyelembe venni, hogy tisztajövedelemként mennyi van a költségvetésbe beállítva, hanem méltóztassék hozzátenni a másik rovatból azt a kamatterhet is, amelyet mi a beruházások utáni évről-évre fizetünk. A kettő teszi ki azt a jövedelmet, amelyet ezek az államkincstári erdőbirtokok proldtukálnak és ez juttatja kifejezésre az erdőgazdálkodás eredményességét. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Takách Géza t. képviselőtársam azt javasolja, hogy a kisgazdaságokban tiltsuk be a traktorvásárlást. Azért, mert most rossz a gazdasági konjunktúra, nem tudnám ezt a javaslatot elfogadni, {Elénk helyeslés a jobboldalon. — Esztergályos János: Azt mondotta: vissza a faekékhez!) nem pedig akkor, amikor azt látjuk, hogy az orosz szovjet az ő termelési Programm ját a traktorokkal, mély szántással akarja keresztülvinni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nek,ünk tehát a mély szántást és az okszerű talajművelést feltétlenül elő kell mozdítanunk, nem pedig hátráltatnunk. T. Ház! Az idő rövidségénél fogva nem tudok bővebben kiterjeszkedni erre a traktorkérdésre, de^ talán a részletes vita folyamán lesz módom és alkalmam megismertetni az idevonatkozó adatokat. T. Ház! Keisinger Ferenc képviselőtársunknak már az előbb válaszoltam arra a kívánságára, hogy tanfolyamok tartását kéri. Megnyugtatom a képviselőtársamat, hogy ezen a téren igenis tevékenykedünk és éppen azokat a kívánságokat, amelyeket ő ezen a téren igen okosan és igen szakszerűen kifejezésre juttatott, — látom, foglalkozik a gyümölcstermeléssel és faszerető ember — mi igenis teljesítjük és ezeket a tanfolyamokat állandóan folytatjuk. Azt mondotta Eeisinger képviselőtársunk, 13