Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 85 keznem, tudniillik nagy szeretettel, nagy igyekezettel vetettük bele magunkat a gyümölcstömegtermelésbe és azt a jóakaratú gyámolítást nagy hálával fogadtuk, amit a földmívelésügyi minisztérium kertészeti osztálya részünkre nyújtott, azonban egy csaknem leküzdhetetlen nehézséggel állunk szemben. Gyümölcsfáinkat alig tudjuk megvédeni a nyúlkárok ellen, egyébként pedig a bevezetett kertészeti egyöntetű tömegtermelésben szintén a vadak károkozása olyan mértékű, hogy a gazdaköziönséget csaknem teljesen elkedvteleníti. Azt hiszem, hogy a vadászati törvény mai rendelkezései különösen ezeken a területeken, ahol mint a Csepelszigeten a két Duna között nagyon szűk területre korlátozva kell a sűrű lakosságnak megélnie, ezeken a területeken a mai vadászati hasznosítás olyan károkat okoz, amelyeknek elviselését a gazdaközönségre reoktrojálni felette káros és ez ellen tenni kellene. Én a magam részéről bátor ieszek egy határozati javaslatot beterjieszteni. Kérem ebben a határozati javaslatban a földművelésügyi miniszter urat és a kormányt, hogy miinél előbb méltóztassanak egy, a mai kor igényeinek megfelelő olyan vadászati törvényt előterjeszteni, amely a gazdaköziönséget megvédi helyrehozhatatlan károsodásoktól. Az 1928/29. év telién, amikor éppen megkezdődött ez a gyümölcstömegtermelési akciónk, magán a Csepelszigeten töhh, mint 40.000 darab fiatal gyümölcsfát pusztítottak el a nyulak. Méltóztassék felbecsülni, (hogy vájjon ennek értéke, — különösen, ha évek folyamán kifejlődtek volna a fák — hányszorosan 'haladta meg azt a minimális vadászati haszonbért, amelyet egyes községek kapnak. A vadászati haszonbér nem tesz ki katasztrális holdanként egy pengőt sem. A gazdaközönség e fölött nem rendelkezik, azonban a gyümölcstermése kockáztatva van vele, a babot, és a zöldségféléiket, a dinnyét, valamint a virágkertészetet szintén kikezdték a vadak, úgyszólván lehetetlen ezen a területen kertészetet folytatni, mert valósággal vadaskertnek használják a vadászibérlők ezeket a kis pestkörnyéki határokat. 8—10 tagú társaság szabadon bocsát nyulakat, fácánokat és mindennemű termelésnek a legkellemetlenebb akadálya éppen a vadászati törvényeknek ilyen módon való — szerintem — kijátszása. T. Ház! Környékünk mezőgazdálkodását kifejezetten Pest ellátására rendezte be. Részint konyhakertészeti, részint gyümolcsészeti, részint pedig baromfi és egyéb termékeivel a fővárosi piacot látogatja. A fővárosi piacán, amint már ismételten bátor voltam panaszolni, olyan, ha nem is ellenséges, de mindenesetre kellemetlen elbánásban részesül a közönség, ami megnehezíti a mai súlyos viszonyok között, is azt, hogy felkeresse a piacokat és ebből kettőr; kár származik. Először a gazdaközönség elesik a maga intenzívebb mezőgazdálkodásából származó jövedelmeitől, másodszor pedig^ a fogyasztóközönség Budapesten el van vágva a termelőktől, ami minden egészséges gazdasági és kereskedelmi elv szerint hátrányos, mert hiszen a termelő és fogyasztó közvetlen összeköttetése volna a legelőnyösebb állapot. A piacokon azonban egyrészt a különböző piacrendészeti szabályok nehezítik meg a termelőknek a fogyasztókkal való érintkezést, így a vámok nyitvatartásától a kocsi elhelyezésén keresztül az árunak lerakásáig, azután a különböző vámdíjak és

; egyéb illetékek olyanmódon terhelik és nehezítik. meg a piac látogatását a termelő közönség számára, hogy ezt csak a legnagyobb áldozatok révén tudja továbbra is fenntartani. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXXVI. Csodálom, hogy a közönség eddig teljesen el nem kedvetlenedett. Ebben az ügyben már több értekezlet volt a főváros vezető köreiben. Sipőcz polgármester, Wolff, Kozma és egyéb vezető urai a székesfővárosnak, mindannyian kijelentették, hogy nekik minden céljuk az, hogy éppen közelebb hozzák a termelőt a fogyasztóhoz. A gyakorlatban azonban — Isten tudja milyen hatások alatt — mégsem tudjuk elérni, hogy a gazdaközönséget olyan módon kezeljék, hogy el ne riasszák a piactól. (Mattá Árpád: Súlyosak a tarifák!) Részint a vámtarifák, részint az a húszféle illeték, amely a vásárokon mindenféle címen beszedésre kerül, olvan nehézségeket támasztanak, amelyekkel alig tudunk megbirkózni. A Faluszövetség több ízben foglalkozott ezekkel a kérdésekkel részint az én javaslatomra, részint különböző felszólalások folyamán és már eddig némi eredményeket értünk el, de még mindig messze vagyunk attól, hogy a gazdaközönség mintegy megnyugvással, a biztonság^ érzetében jöjjön a piacokra- Soha nem tudjuk azt. hogy ha romlandó áruval megindulunk a közvetlen környékről a kocsival Budapestre, hogy nem kell-e az árut ingyen itthagynunk, vagy visszavinnünk a termelési helyre. Mind a két eset egyformán kellemetlen a termelőre nézve. Különös és nagyon sok kellemetlenséget okoz a székesfőváros egészségügyi hatóságainak a környék termelőivel szemben való eljárása, a tejtermékek ellenőrzése és kezelése révén. Ne méltóztassék félreérteni. Nem tejhamisítókat kívánok védelmezni, amikor ezt a kérdést szóvá teszem, mert hiszen a tejhamisítók részére nem volna védelmező szavam, azonban a törvénynek van egy rendelkezése, amely a 'mezőgazdasági tejtermékek hamisításáról intézkedik s ez olyan rendelkezés, amely sok igazságtalanságnak, sok justizmordnak a szülőoka. A törvény megállapítja a túró nedvességtartalmát, megállapítja, hogy a túróban mennyi savó lehet. Aki gazdálkodással foglalkozik, az tudja, hogy a túrót hamisítani nem lehet, nincs rá mód, hogy túrót tudjon hamisítani az eladó, de nem is érdemes ez. mert nem is fizeti ki magát. En mégis, amikor a termelők ezekkel a túrótermékekkel feljönnek a piacokra, minden egyes alkalommal a legnagyobb zaklatásnak vannak kitéve, mert a főváros piacrendészeti közegei az összehalmozott túróból mindig legalulról veszik ki a mintát, és ha ott a legkisebb százalékarányú több nedvességet találják, mint amennyi az előírások szerint meg van f engedve, akkor kegyetlen 'büntetéssel sújtják a termelőket, azokat a derék, jóravaló magyar asszonyokat, akik éjjelt nappallá téve dolgoznak, hogy a mai súlyos viszonyok t között is fenntartsák a gazdálkodás prosperitását. Valósággal kétségbeejtik ezzel őket. így különösen van egy derék községem, Szigetszentmiklós község, amelyből százával jönnek be az apák, anyák, asszonyok és leányok, és nem tejet, hanem túrót és tejfölt hoznak s akik soha másért büntetve nem voltak, mint túróhamisításért. Mindig megnézem minden egyes alkalommal az indokolást, most is nálam van néhány ilyen ítélet, és soha semmi más hamisítást nem állapít meg a hatóságig vegyész, mint a meg nem engedett nedvességű túrót, illetőleg a meg nem engedett százalékú nedvességtartalmat és ezért két napi elzárásra és 40 pengő pénzbüntetésre ítéli a székesfőváros elöljárósága azt a szegény, egyszerű parasztasszonyt, aki a legjobb gazdáknak, a legszor12