Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. hak egyáltalában nincs helye, (Ügy van! jobbfelől.) szükségesnek tartom, 'hogy ezeket a már megindított kísérleteket nagyobb mértékben folytassák. Nagyon kérem a miniszter urat, tegyen meg minden lehetőt nemcsak e téren, hanem egy más komoly^ járványos állati betegség elleni védekezés terén is. Komoly elővigyázattal és teljes erőfeszítéssel kell ezekben a kérdésekben eljárni. Az oltóanyagárak leszállításának indokolt voltára nézve legyen szabad szintén a költségvetés két tételére hivatkoznom; az egyik egy bevételi tétel, midőn az oltóanyatermelőintézet által forgalomba hozott szérumokból és oltóanyagokból, úgy látom, 65%-kai nagyabb őszszeg folyik be, mint amennyi az oltóanyagok állami termelésének összes költségeire a kiadási oldalon kimutatva van. Igaz, hogy ebben nem foglaltatnak benne bizonyos személyi járandóságok, legalább is úgy képzelem, az igazgatók és állatorvosok költségei, ezek a költségek azonban aligha fedezik ezt a differenciát; pedig ennek az intézetnek árszabályozólag kell hatnia a magánszérumtermelő-vállalatok produktumaira, ennek tehát teljesen altruisztikusnak kell lennie. Arra kérem tehát a földmívelésügyi (miniszter urat, hogv amennyiben ez az állami oltóanyagtermelő-intézet üzleti szempontból mégsem vezettetnék altruisztikusan, a jövőben eziránt intézkedjék. Szólani kívánok még a szőlészet és a borászat kérdéséről, mint olyan ügyről, amelynek előmozdítása, javítása a miniszter úrnak különös gondját képezi. Hazai szőlőtermelésünk átszervezésére és a minőségi termelés előmozdítására a miniszter úr első alkalommal vesz fel nagyobb összeget a költségvetésbe. (Helyeslés jobbfelől.) Ezért a legnagyobb hálával üdvözlöm. (Éljenzés a jobboldalon.) A szőlőtermelés átszervezése és a minőségi termelés megfelelő előmozdítása ugyanis a legfőbb kérdések egyike. (Ügy van! Ügy van! — Berki Gyula: Szociális kérdés!) Az^ említett összeg, amely e célra a költségvetésbe felvétetett, még mindig nem elegendő arra, hogy ezzel a kérdés lényegesen előbbre vitessék, mindenesetre azonban jelenti azt és bizonyítéka annak, hogy a miniszter úr a kérdésnek ezt a részét szívén viseli és az akciót ebben az irányban megindítani kívánja. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bortermelésünket, szőlőtermelésünket kétségtelenül erősen racionalizálnunk kellene. A rossz minőségű borok felemelését, amennyire csak lehetséges, meg kellene szorítani. (Helyeslés jobbfelől.) Ennek érdekében hajlandó lennék még olyan elgondolás akceptálására is, hogy az abszolút nem szőlőterületeknek — még pedig olyan területeknek, amelyeken a szőlő minősége olyan rossz, hogy csak arra alkalmas, hogy diszkreditálja a magyar bor minőségét — még talán hatósági intézkedésre történő kiirtására is gondoljunk. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondja igen t. képviselőtársam, nem gondolom-e, hogy ez túlságos sokba kerül. (Mattá Árpád: Nem ezt mondtam, hanem hogy túlságosan belenyúl a magántulajdonba!) Ez a köz érdekében történik és én a nehézséget inkább abban látom, hogy nem lenne meg rá a fedezet; bár a fedezetet nem is annyira a földmívelésügyi miniszter úrtól, mint a jelenlevő pénzügyminiszter úrtól szeretném e célra "kérni. Itt kapcsolódom be előttem szólott t. képviselőtársam fejtegetésébe, amikor azt mondotta, hogy a borfogyasztási adónak legalább egyrészét a bortermelés kérdésének megoldáülése 1931 május 9-én, szombaton. 83 sara kellene fordítani. (Udvardy János: El kellene engedni!) Ha nem is engednék el, mert erre nincs is kilátás, de talán kilátás van arra, hogy mérsékeljék, mert mint Lázár Miklós ti képviselőtársam mondotta, — ha talán egy kicsit túlzásba is ment — nem egy helyen a borfogyasztási adó magasabb, mint a bortermelés költsége. A csemegeszőlőtermeléssel szintén feltétlenül sokkal nagyobb gondossággal kell foglalkoznunk a jövőben. Az előadó úr említette tegnap, hogy az elmúlt évben hat-hétszeresére emelkedett a csemegeszőlőexport. Említette azt is, hogy ennek az exportnak még további nagy perspektívái vannak. Szükségesnek tartom tehát, hogy a földmívelésügyi kormányzat e tekintetben további, megfelelő irányítással szolgáljon. Természetesen nemcsak az a kívánatos, hogy megfelelő minőségű csemegeszőlő termeltessék, hanem az is, hogy ez konzerválható legyen és így kerüljön azután exportra. 1 Az idő lejárt és így csak egészen röviden legyen szabad felemlítenem a borkérdés mellett a mezőgazdasági szesztermelés kérdését is, ami ugyan költségvetésileg nem tartozik ide, a földmívelésügyi tárca keretébe, de mégis felvetem azt azért, hogy a földmívelésügyi miniszter úr szíveskedjék a pénzügyminiszter úrnál támogatásával dclahatni, hogy a mezőgazdasági szesztermelők kérdésében gyökeres orvoslás jöjjön létre. Az idő lejárván, most már csak egészen röviden utalhatok a mezőgazdasági szesztermelők memorandumára, amely a kormány előtt fekszik s amelyben bőven ki van fejtve, hogy mit kérnek a mezőgazdasági szesztermelők a pénzügyminiszter úrtóL En most a földmívelésügyi miniszter úr támogatását kérem ehhez. Sok tárgyam lett volna még, de a kétségtelenül legfontosabb kérdésről legyen szabad még szólanom. Mindenkit egyformán érdekel az országban az a, mezőgazdasági vagy általános jellegű kérdés, hogy idei termésünket hogyan fogjuk értékesíteni! Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék most már egy új gondolatmenetet kezdeni, igen sokan vannak még feliratkozva, a képviselő úr beszédideje pedig lejárt, tessék tehát beszédét befejezni. Mándy Sándor: Mivel remélem, hogy ezen a téren úgy a földmívelésügyi kormányzat, mint az egész kormány mindent el fog követni, ami csak lehetséges, a költségvetést általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Udvardy János! Udvardy János: Igen t. Képviselőház! A népek nagy háborúja, a világtörténelem legnagyobb drámája, 13 esztendővel ezelőtt befejeződött és ennek ellenére sötétre festi a horizontot a felidézett nagy válság, a felidézett nagy gazdasági háború. A véres háború befejeződésével megkötött szerencsétlen párizskörüli békék összetörték a világ gazdasági szervezetét és így felidézték azt a nagy gazdasági válságot, amely nálunk leginkább a mezőgazdasági válsában domborodik ki. A világrészek igazi háborúját vívják ezidőszerint és ez a gazdasági háború éppen olyan áldozatokat követel, mint amilyen áldozatokat követelt a véres nagy háború. Ennek a háborúnak is megvannak a maga veszteségi listái, a csődök, a kényszeregyességek, a megbukott nagy vállalatok és pénzintézetek, kisebb és nagyobb exisztenciák tömeges pusztulása, naponként jelenik meg az újságok-