Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. hozni ne lehessen. Mi azt kívánjuk, azt követeljük, hogy nélkülünk ne határozhassanak a mi sorsunkról. Ez az a bizonyos lecsúsztató irányzatú politika. Az egyik oldalról nem szívesen látnak bennünket, félre velük; a másik oldalon ugyanakkor hintik a konkolyt, odakint: na híresek, kellett nektek kisgazdapárt, mit tesinált nektek a kisgazdapárt! Sohasem mondják meg, hogy akkor kerültünk uralomra, amikor az államkasszában mindössze tízezer korona volt, az is fehérben. Kénytelen voltam itt ezeket leszögezni ennek a politikának érdekében, és bizonyos tévtanok megcáfolására, ama tendenciák visszautasítása végett, amelyek mérgezett nyilakat lőnek a falusi nép felé. Most pedig rátérek egy másik problémára, a mezőgazdasági munkáskérdésre. Mondhatja nekem bárki, hogy ez az én vesszőparipám; hát igenis, a vesszőparipám és ezen a vesszőparipán mindaddig fogok nyargalni és lovagolni, amíg az ország ezen a legnagyobb bajba jutott szerencsétlen falusi szegénységen nem segít. (Helyeslés.) Ma mindenkinek rosszul megy ebiben az országban és nemcsak ebben az országban, hanem a külföldi államokban is, de amikor a gazdának rosszul megy, akkor mindig legalább néhány százalékkal rosszabbul megy a sora annak a tisztességes, földet túró mezőgazdasági munkásembernek. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni már az idő rövidségénél fogva sem. (Halljuk! Halljuk!) A népjóléti tárcánál már elmondottam a véleményemet ebben a kérdésben és most csak felkérem az igen t. földmíyelósügyi miniszter urat, hogy ahogyan a népjóléti miniszter úr gondoskodott arról az ipari munkásról, úgy gondoskodjék az igen t. földmívelésügyi miniszter úr is a mezőgazdasági munkásról Nem áll az, hogy az a mezőgazdasági munkás jobban a szívemhez volna nőve; magyar vagyok és egyformán becsülöm az ország mindien polgárát s legalább' is annyira a szíveimen fekszik az egyik társadalmi osztálynak, mint a másiknak a sorsa. Meg vagyok győződve róla, hogy nyitott kapukat döngetek és hogy ezt most szóvá teszem, azt azért teszem, hogy azok a milliók odakint, akik most megint befogták magukat a legnagyobb munkába, akik kora hajnaltól késő éjszakáig odakint dolgoznak, lássák, hogy a magyar parlamentben vannak és lesznek mindénkor szószólói (Helyeslés a jobboldalon.) és merem állítani, hogy a magyar parlamentnek egyetlen pártja és egyetlen képviselője között sem lehet nézeteltérés abban a tekintetben, hogy segíteni kell ezeken a szegény embereken. (Úgy van! Ügy van!) T. Képviselőház! Az igen t. földmívelésügyi miniszter urat — merem állítani — érthetetlen módon érték támadások bizonyos népies akciói miatt. Kigúnyolták a baromfikölcsönöket, tyúkköl csomókét s nem tudom minek elmondották, (Udvardy János: Pedig nagy szolgálatokat tett a mezőgazdaságnak.) pedig merem állítani, hogy ez az egyetlen akció óriási lépésekkel vitte előre a magyar mezőgazdaságot, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) merem állítani, hogy odakint a falun, a magyar földmívelő népnél igenis népszerűvé tette a baromfitenyésztést; mert, sajnos, népszerűvé kellett ott is tenni, hiszen az asszonyoknak lenézett foglalkozási ága volt a múltban a tyúkkal való foglalkozás, a tojásból, a tyúkból, az asszonynakl csak tűpénze volt. Most rájöttek az emberek, hogy a kivitel szempontjából tulajdonképpen mennyire fontos az, hogy mi ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Az m ülése 1931 május 9-en, szombaton. 73 olcsó rézgálic, az olcsó, nemesített vetőmag mind, mind megannyi akciója a miniszter úrnak, amelyért csak elismerést érdemel minden olyan férfiú, minden olyan ember részéről, aki komolyan gondolkodik, akit nem a pártpolitika hevít, hanem aki a fajtáját szereti és ezen akciók eredményét örömmel látja odakint. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A gabonaértékesítés kérdésével is foglalkoznom kell. Itt is röviden leszögezem álláspontomat. Helyesnek tartom a szövetkezeti gabonaraktárak minél nagyobb számban való felállítását, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert mindenesetre elérjük ezáltal azt, hogy a zöldíhitelnél előforduló uzsorát kiküszöböljük. (Lázár Miklós: Dühöngő uzsorát!) Megismétlem azonban azt, amit a kereskedelemügyi tárcánál is mondottam, hogy a legitim, becsületes kereskedelmet tessék ebbe a munkába bekapcsolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekünk szükségünk van a régi gabonakereskedők bevált tapasztalataira, szükségünk van az ő évtizedes múltjukban szerzett összeköttetéseikre. Mélyen t. Képviselőház! En keresztény politikus vagyok, de azt egy világnézlet szempontjából sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma olyan nehéz helyzetben vagyunk, hogy elsősorban a szaktudást, a tapasztalatot, az összeköttetést kell figyelembe venni. (Bródy Ernő: Helyes!) A borfogyasztási adóról már, azt hiszem, sokat beszéltünk és már sok javaslat terjesztetett a kormány elé. A bor olcsóbb, mint amennyi a fogyasztási adója. Hát ez lehetetlen állapot! (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Sokan azt mondják, hogy a borfogyasztási adó csökkentésével nem érünk el semmit, nem adnak majd el több bort a termelők s legfeljebb a kocsmárosok fognak többet keresni. En nem osztom ezt a véleményt. (Helyeslés a jobboldalon.) Tessék próbát tenni. Ügy tudom, a községek háztartásának rendezéséről jön majd egy javaslat, tessék ebben a felére leszállítani t. miniszter úrnak ezt az adónemet, megpróbáljuk, 50%-ra kiegyezünk; szállítsuk le legalább^ átmenetileg a felére és ha azt látjuk, hogy ezáltal több bort ad el a termelő, ha azt látjuk, hogy ezáltal a fogyasztó olcsóbban kapja meg a bort, akkor tessék a következő lépést megtenni a borfogyasztási adó teljes eltörlésére. (Taps a baloldalon.) Ebbe a kérdésbe kapcsolódik a külföldi és a belföldi értékesítés teljes szervezetlensége. A miniszter úr megtette az ennek (megfelelő lépéseket és én csak arra kérem, hogy ezeKct a kezdeményező lépéseket a nála megszokott elszántsággal és bátorsággal folytassa, ne nézzen sem jobbra, sem balra. Hátra sem kell néznie* miniszter úr, mert ott állanak mogótlc a földmívelőnép milliói, ezt tudja a nélkül is, hogy hátranézne, mert tudnia kell, éreznie kell. hogy mi a miniszter urat, iinint a földmívesérdekek hivatott vezérét követjük az egész vonalon. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Itt van az exporthitel kérdése. Örömmel fogadta mindenki ezt a kölcsönt, miután kölcsönt egyáltalában szíveslebben vesznek fel az emberek, mint visszafizetnek. Amikor azonban a kötelezvényeket aláírtuk, az az egyszerű elmiber nem is nézte a május 31-ét. Melyik kisgazdának, földimíves embernek vam mlátíus 31-én pénze, ha csak nem csinál adósságot, ha nem vesz fel zöldi hitelt, vagy nem. adja el előre a gabonáját? Kérem a« igen t. földmívelésügyi