Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

72 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1981 május 9-én, szombaton. viszik Verébély tanár úrhoz, hogy vakbélgyulladásban operálja meg és akkor az a Verebély előadást tartana arról, hogy a vakbélnek tulajdonképpen mi a célja, van-e célja az emberi szervezetben és hogyan lehetne zsenge ifjúkorban a vakbelet az ember szervezetéből egyáltalában kiküszöbölni. Nagyon szép, nagyon okos dolgok ezek, helyes, ha az Omge., a mezőgazdasági kamarák a jövő kérdésével foglalkoznak, hébe-hóba itt is előfordul, hogy valaki a Házban bemutatja nekünk a jövő perspektíváját. Ezt megértem. De ma, amikor golyó van a hasunkban, nem tartom a legszerencsésebb gondolatnak tudományos elméleteket hozni ide a Ház elé. A magyar mezőgazdaság olyan nehéz helyzetben van, hogy igenis tudós profeszszorokra van szükség, akik gyorsan, bátran belevágnak a sebbe és nem törik a fejüket félnapokon át, hogy mit is kell csinálni. Ma túl vagyunk a konzíliumon, itt most az operáció segít. Ezért kérem az összes általam felhozott témáknál mindenütt az igen t. földmívelésügyi miniszter úr leggyorsabb és legsürgősebb intézkedéseit. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Amikor ma délelőtt a Képviselőházba jöttem, valaki a túloldalról, az igen t. ellenzékről átszólt ide, hogy tulajdonképpen ez a kisgazdapárt mit is csinál, hol vannak a kisgazdák. Mert az utóbbi időben kedvenc téma^az, hogy a kisgazdák nem teljesítik kötelességüket, hogy a kisgazdák nem felelnek meg kerületeikben, hogy a kisgazdák így, a kisgazdák úgy, hogy a kisgazdapárt nem áll hivatásának magaslatán és nem teljesíti kötelességét úgy, mint ahogy elvállaltuk. Álljunk meg egy szóra ennél a témánál, mélyen t. Képviselőház. Mutassuk be a helyzetet a maga valóságában. Mikor került uralomra ez a kisgazdapárti Nem akkor, amikor Nagyatádi Mayer Jánossal és harmadmagával ült az ellenzéki padokban, nem akkor, amikor még csak zászlót bontott az országban es mi egypáran, függetlenségi 48-as képviselők, szimpátiával kísértük az ő mozgalmait és mintegy külső támogatói voltunk annak a négy tagból álló kisgazdapártnak. Nagyatádinak ez a zászlóbontása csak a kezdeményező lépés volt. De ez a kisgazdapárt, amelynek szerencsém van tagja lenni és amelynek egyik szervezője vagyok, — amit büszkén állítok — mikor került uralomra? Amikor az ország tönkre volt téve, amikor az államkassza üres volt, amikor romok hevertek itt, akkor jöttünk mi, akkor jött a keresztény kisgazda-, földmíves- és polgári párt. Azt akarták tőle, hogy máról-holnapra teremtsen csodát. Igazságtalanok azok, akik tőlünk máról-holnapra csodát várnak. Nekünk sok-sok mulasztást kell helyrehoznunk. Amerikát sokkal hamarább fedezték fel, mint a magyar falut. A múltban a magyar faluval, a magyar földmívelő néppel vajmi keveset törődtek, vagy legalább is — enyhítsünk ezen — kevesebbet törődtek, mint kellett volna törődni. Nem, akarok ebbe a kérdésbe messzemenő politikát belevinni, de igenis leszögezem, hogy a magyar földmívelő néppel, az ország- g-erincével vajmi keveset foglalkoztak a múlt képviselőházai. (Lázár Miklós: Ez így van!) Ez tagadhatatlan tény. A választásokon ismerték ezt a népet, a választás után azonban megszűnt az ismeretség. Hogy mennyire nem pártpolitikára gondolok, amikor ezeket a kijelentéseiket teszem itt a t. Házban, rámutatok arra, hogy kiment a képviselőjelölt a vidékre, annak ellenére, hogy soha sem látott falut, soha sem fordult meg egy kisgazda tanyáján és csak budapesti rossz népszínművekből ismerte a kisgazdát és kabarékból, ahol kifigurázták azt a becsületes munkás embert. Mondom, kiment vidékre s mint függetlenségi képviselőjelölt annyit emlegette Kossuth apánkat, hogy a választók végül_ megválasztották Kossuth Lajost és azt a pesti urat küldték be a parlamentbe. Nem lehet bennünket igazságosan azzal vádolni, hogy mi nem teremtettünk, nem tettünk semmit. Mi többet tettünk, mint elődeink száz év alatt tettek a magyar faluért, ezt bátran, önérzetesen merem mondani. Lehetnek hibáink, de törvényeinket, különösen a földbirtokreform törvényt olyan időben voltunk kénytelenek végrehajtani, amikor magának az akkori vezérnek intenciói sem érvényesültek olyan mértékben, olyan formában, mint ahogyan ő azt elgondolta. Mindazok tehát, akik ezt a pártot, — nem parlamenti vonatkozásban gondolom a népnek ezt a pártját, mert ha valaki kisgazdapárti, ha fajtáját szereti, ha magyar falupárti, akkor az én lelki szemem előtt nincs különbség a szerint, hogy baloldalt ül-e vagy jobboldalt ül-e — ha fajtáját, ha azt a földmíves népet szereti és együtt küzd velem, akkor az illetőt politikai testvéremnek tekintem. (Ügy t van! Ügy van!) Egy kicsit 'talán elragad a hév, de ha visszagondolok arra, hogy milyen sokszenvedésen kellett átmennie a magyar népnek, amíg idejutott, akkor itt kell szobrot állítanunk lelkünkben és minden földmíves lelkében annak a nagyatádi Szabó Istvánnak, aki ez't a népet öntudatra ébresztette, ö volt az úttörő. A mi dolgunk már r könnyebb, az ö hivatott utódának, vezértársának. Mayer Jánosnak nehéz a helyzete és mégis könnyebb, mint volt az elsőé. Akik azt mondják, hogy mi, kisgazdák, nem felelünk: meg feladatunknak, a kisgazdapárt nem 'teljesíti kötelességét, ha ez arról az oldalról jön, amelyre most célozok, amely nem szívesen látja a népies agrárirányzat előretörését, (Lázár Miklós: Gyosz!) akkor azt kell mondanom, hogy rosszindulat. Ha pedig erről az oldalról jön, akkor butaságnak kell minősítenem. Mert igenis buta az a kisgazda, rövidlátó az a földmívesembeír, aki odaáll öntudatlanul és íbefogni engedi magát azoknak szekerébe, akik ezt a mi kisgazdapárti szekerünket az árokba akarják lökni. (Taps a jobboldalon.) Mi igenis a Nagyatádi-programm alapján állunk, nagyatádi Szabó István népies agrárpolitikáját valljuk és pedig minden egyes pontjában. Mi kimondottan mindenekelőtt a falu pártja vagyunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mi nem akarunk a többi társadalmi osztályokkal is törődni. Valamikor itt a parlamentben nagy harcok folytak — a irégi függetlenségiek még visszaemlékeznek erre — az «és» szócska fölött, hogy császári-királyig vagy pedig császári és királyi; most pedig én azt mondom, hogy most csak az «is» szócskán múlik minden. Akkor az «és» volt kérdésben, most pedig az «is». Azt^ mondják nekünk, hogy minek egy önálló agrárpárt, a népies irányzati földmíves vagy kisgazdapárt, vannak más pártok, amelyek gondoskodnak ezekről is. En megfordítom a tételt. Mi, a többség, mi akarunk a kisebbségről is gondoskodni, mi is gondoskodni akarunk. Mi azonban igenis tudjuk, hogy osztályharcot nem lőhet az országban felidézni, mi tudjuk, hogy mindenkinek, aki becsületesen dolgozik, meg kell élnie; mi gondoskodunk a többi társadalmi osztályról is, de igenis vindikáljuk magunknak azt a jogot, hogy ebiben az országban mi vagyunk a többség. Mi nem diktálni akarunk, de azt akarjuk, hogy nélkülünk ebben az országban törvényt