Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 50 célt, amelyet pártkülönbség nélkül, egyhangú­lag szolgálni akartunk, amikor • egyhangúlag megszavaztuk a földbirtokrendezési ItÖTvényit. _ Csak futólag érintem, hogyha a falut járja az ember, munkaalkalmak után kiált mindenki. Es bár az igen t. miniszter úrhoz tartoznak a vízügyek és bár az igen t. miniszter úrnak évek hosszú során át munkatársa volt Schandl Ká­roly t. képviselőtársam, megint ennél a tárcá­nál, is megújítom azt a kérelmet, ne méltóztas­sék Schandl igen t. képviselő úrnak és társai­nak arra az elgondolására hallgatni, hogy itt valami Duna—Tisza csatorna, vagy egyéb ilyen nagy munkálat volna az, amely a falusi lakos­ságnak, a mezőgazdasági népességnek munkát adni hivatott. Inkább maradjon csak közelebbi feladatoknál. Méltóztassék inkább a ma gond­jairól, a ma gondjainak eLhárításáról gondos­kodni és ebben a tekintetben, ha az igen t. mi­niszter úr a kereskedelemügyi miniszter úr út­építési törekvéseit támogatja, akkor azt hiszem, saját törekvéseit is szolgálja és a munkaalkal­mak megteremtésének kötelezettségét is telje­síti. Szóváteszem azt a különös helyzetet, hogy bár itt évről-évre népházak építésére tetemes költségek vannak előirányozva, (Krisztián Imre: Sajnos, nem tetemes, csak 90.000 pengő!) mégis ezeket a költségeket keveslem és kérem az igen t. miniszter urat, méltóztassék már előre gondoskodni arról, hogy a jövő évi költségve­tésben ezeknek a népházaknak az építésére na­gyobb összegek állíttassanak be. (Krisztián Imre: Nagyon helyes! Népkönyvtárakra is!) Elnök; Krisztián képviselő urat kérem, ne szóljon közbe és rendes helyét legyen szíves elfoglalni. Szilágyi Lajos: Nekem az is mindegy, ha nem kimondottan népházaknak méltóztatik eze­ket az épületeket keresztelni. En köszönöm azt is, iha az igen t. miniszter úr egy-egy gazda­körnek megépítésére ad anyagi támaszt a fal­vak népének, mert, megint csak konkrét esetet tudok mondani, a 10.000 lakosú Berettyóújfalu­ban a gazdáknak nincsen hol Összejönniök, ahol az igen t, miniszter úr bölcs belátása folytán van téli gazdasági tanfolyam, gazdasági ismétlő iskola, van minden, amit adhatott a miniszter úr és ezért hálás vagyok, de a gazdakör szá­mára (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Adtam már segélyt!) egy olyan kis szobácskát magában foglaló házacska van, amely nem sok­kal nagyobb, mint a Ház asztala, 10.000 lakosú községben! Méltóztassék nekem elhinni, igen t. miniszter úr, hogy az én falvam népéből csak azok tudnak olvasni és írni, akik az iskolai ok­tatás után ilyen népházakban, ilyen gazda­körökben az olvasást gyakorolhatták, esetleg összejöhettek. Nem sokan vannak a felnőtt la­kosságból, akik folyékonyan tudnak írni-ol­vasni előrehaladott korukban is, akik kitűnően tudtak az elemi iskola elvégzése után, mert a kultúra egyszerűen elzáratott számukra akkor, amikor a VI. elemi osztályt a falusi iskolá­ban elvégezték. Az igen t. miniszter: úr méltóztassék Kle­belsberg kultuszminiszter úrral ebben a tekin­tetben összefogni, hogy a gazdaifjúságnak is legyen otthona. Méltóztassék tudomásul venni, hogy nálunk hiába vian levente-ház ebből a szempontból), mert a levente-házban igen hasz­nos előadások tartatnak, de ez nem összej öve­teli hely, úgyhogy amikor a leventét elbocsát­ják, megint nincsen hely, aihová menjen, sem. gazdaif júságunk, sem maguk a gazdák számára nincsen a mi faiunkban, 10.000 lakosú község­ben, megfelelő találkozóhely. , ülése 1931 május 9-én, szombaton. 71 Ha a falusi panaszokat sorraveszemt nem tudom, nem az első helyen kellett volna-e tol­mácsolni azt, amit most mondok el, hogy a fagykársujtotta vidékeken a fagykárkölcsön még ki nam fizetett részleteit, sajnos, ma sem tudja a vidék lakossága kifizetni. Értesülésem szerint május 23-án, tehát néhány nap múlva volna esedékes a fagykárkölcsön kifizetése. Ké­rem az igen t, miniszter urat, hogy a nehéz helyzetre való tekintettel és arra is tekintettel, hogy ez a földteiherrendezési eljárás is csupán most tétetett folyamatba, méltóztassék a kor­mány kebelében odahatni, hogy a fajgykárköl­csönök visszafizetésének május 23-i terminusa beállíttassék, illetőleg a visszafizetésre további haladékot kapjanak az emberek, mert minden túlzás nélkül, egészen őszintén meg kell állapí­tani, hogy képtelenek, különösen a tiszántúli vidékeken, a fagykár kölcsönt visszafizetni. {Ügy van!) Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. Szilágyi Lajos: Beszédem többi részét al­kalmam lesz még a részletes vita kapcsán el­mondani. Mindenesetre a földreform vonatko­zásairól, de főleg a legelőügyről is leszek bátor még az igen t. miniszter úrnak az én vidéke­men észlelt tapasztalataimat szíves figyelmébe ajánlani, de azonfelül az igen t. miniszter úr nagy létesítményéről, Lillafüredtől is akarok egyszer itt e;gy olbjektív hangot hallatnii amely azokat az állításokat, amelyek Lillafüredidel kapcsolatban korholólag" elhangzottak, való­színűleg ellensúlyozni lesz képes. (Helyeslés jobbfelől.) 1 Hangsúlyozom mégegyszer, hogy a minisz­ter úr személye és politikája iránt bizalommal 'viseltetem, költségvetést azonban nem szava­zom meg, mert keveslem az összegeket és aránytalannak tartom a földmívelésügyi tárca költségvetését egy ilyen agrárállam költség­vetésében, mint Magyar ország. Elnök: Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ha első beszédemet kellene elmon­danom, talán zavarban lennék, hogy a föld­mívelésügyi tárca tárgyalásánál ilyen kevesen vagyunk jelen. (Lázár Miklós: Kis, de váloga­tott társaság! — Derültség.) De ebben a Ház­ban mindenki azt az álláspontot képviseli, hogy tulajdonképpen nem egymásnak beszélünk, nem egymást akarjuk kapacitálni, mert azt hiszem, mind meggyőződéses emberek vagyunk, a ja­vaslatok sorsa már eldőlt úgyszólván a bizott­ságban, amikor a pártok a kérdésben állást foglaltak. Amit innen most elmondani fogok, azt az országnak, a magyar közvéleménynek fogom t elmondani és ez az oka annak, hogy nem kérem a tanácskozóképesség megállapítá­sát. ' A vitát igaz élvezettel hallgattam. Sok szép és okos ötletet vetettek fel az egyes szó­nokok, de nem tehetek róla, a jövő zenéjét pen­getik meg. Amikor arról beszéltek, hogy terme­lésünket át kell majd szervezni, valahogy el­mosolyogtam magamat és arra gondoltam, hogy most, amikor a legsürgősebb operációra van szükség, nem lehet sokáig konzultálni. Olyanféle dolog ez, mint amikor a beteget oda­10"

Next

/
Oldalképek
Tartalom