Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

70 Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. Berettyóújfalu^ tagosítását itt panasz tárgyává tettem, CsÖkmő község tagosítására vonatkozó munkálatokat abbahagyták és az én felszólalásom miatt Berettyóújfalu községét vették elő. Ezt nam kérheti egy képviselő, egy képviselőnek nem lehet célja, hogy egy folyamatban lévő munkát állítsanak meg és egy másik községet sorrendben helyezzenek eléje. Ez egy éretlen, rossz kortesfogás lehet a képviselő ellen, amikor annak parlamenti felszólalását ki akarják figurázni, úgyhogy látszólag honorálják azt, amit kér, viszont azonban fellázítják egy egész nagy község közönségét azzal, hogy ott meg a munkát beszüntetik. Az igen t. miniszter urat tehát arra kérem, méltóztassék különös gonddal lenni azokra a községekre, amelyek közvetlenül tagosítás alatt vannak. Amúgyis ezekben a községekben van a legnagyobb elkeseredés, talán nem is tudja a kormány, de az igen t. miniszter úrról hiszem, hogy tudja, 'hogy a tagosítás amúgyis kényes korszak egy-egy falu életében. Most a forradalmi hangulatban, a község érzékenyebb lelkiállapota mellett, most, az anyagi lecsúszás idejében még károsabban -mutatkoznak a tagosítás okozta zavarok kellemetlenségek, és ellenszenvek a köz iránt, az állam iránt. Az a körülmény, hogy évek hosszú során át vagyonmegosztást nem lehet csinálni, mert a telekkönyv és a kataszter nincs rendben; az a körülmény, hogy nem lehet ingatlant eladni simán, csak körülményesen; az a helyzet, hogy kölcsönt nem lehet felvenni a ftiagam földjére, csak körülményesen és tízszerte nagyobb nehézséggel, mint más falvakban, amúgy is ökölbeszorítják annak az embernek kezét, aki esetleg nem is volt megelégedve a tagosítással. Külön kérem tehát, méltóztassék a földteherrendezés céljának elérése érdekében ezekre a községekre különös gondot fordítani. A másik, amit szóvá akarok itt tenni, az, hogy ki méltóztatott adni egy rendeletet, illetőleg a kormány kiadott egy rendeletet, amelyben avizálva volt, hogy nyomtatványürlapok vannak csatolva a végrehajtási rendelethez. Sajnálattal konstatáltam, hogy az én választókerületem községeibe megérkeztek ugyan a végrehajtásra vonatkozó rendeletek, de hiányzottak a mellékletek. Most tehát, amikor országszerte azt olvassák, hogy 11—12 ezer kérvény van fenn, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: 8500!), most még mindig hiányzanak egyes falvakban a nyomtatványürlapok a kérvények előterjesztéséhez. Ez^ olyan adminisztrációs hiány, amelyet kifogásolnom kell és kérnem kell az igen t, miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy az ilyen hiányosságok kiküszöböltessenek. A másik dolog: ugyancsak a végrehajtási rendeletben nagy örömmel olvastuk, hogy a költségektől a kérvényezőket kímélni akarja az államhatalom. Ki van mondva, hogy a kérvény illetékmentes.^ Minden okirat, amelyet csatolnia kell a kérvényezőnek, illetékmentes. Meg kell állapítanom, hogy ez a gyakorlatban nincs így. Az igazságügyminiszter úr nem gondoskodott arról, hogy a telekkönyvi hivatalok értesíttessenek erről és én konkrét példát tudok felhozni az igen t. miniszter úrnak, Berettyóújfalu nagyközséget, ahol a telekkönyvi hivatal nem tudván azt, hogy köteles illetékmentesen minden okiratot kiállítani, továbbra is követelte az illetéket. Ez, ha nem is nagy késedelmet, de néhány napi késedelmet okoz és itt minden késedelem, még ha néhány napnyi terjedelmű is, akkor is kárára van a bajba jutott gazdáknak. Felhívom a miniszter úr figyelmét egy olyan csodabogárra, amelyet nem hinne el, ha rögtön nem nevezném meg konkrété a községet. A t. miniszter úr tudja a legjobban, hogy Magyarországon a földmíves gazdák vagy — hogy ,úgy fejezzem ki magam — a parasztgazdák évtizedek óta azt a gyakorlatot folytatják, hogy^ amikor felnő a fiú, akkor az apa a fiúnak átad bizonyos részt a birtokból használatra. Legalább az én vidékemen ez mindennapi eset. Nem törődött ezzel ezideig senki, ez évtizedek óta bevett szokás. Most egyszerre (megjelenik Gáborján községben két finánc és megleletezi a község 160 családját, megbírságolja őket, kimondván, hogy az ilyen eljárás semmi egyéb, minit eltitkolt haszonbérleti ügylet, amely nem lett bejelentve s mivel el lett titkolva, a. kincstár iránti kötelezettségnek nam tettek eleget, tehát bírságolt kell rájuk kiróni és kiszabták reájuk megmérhetetlen összegben, valami tízszeres összegben a bírságot. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: A fináncok túlbuzgósága!) Aki valaha Magyarországon faluban megfordult, az tudlja, hogy évtizedes bevett szokás ez a családi éleiten belül. A magyar parasztgazdának ebbe a családi rendelkezésébe az államhatalom soha bele nem avatkozdtt. (Ügy van! Ügy van!) En nem tudom, hogy^ honnan veszik most errevonatkozólag a bátorságot, honnan találnak rá paragrafust, melyik törvényiből vagy rendeletből, amelyet ilyen esetekre alkalmazhatnak és hogyan kavarhatják fel ezzel egyes községek nyugalmait A költségvetésnél teszem szóvá, hogy birtokrendezési ügyben mindig oda kellene hatni, hogy a közhatóságok ingyen álljanak rendelke-' zésre. Nem értem, hogy imáért ne lehetne ezt más vonatkozásban is megvalósítani. Megint egy konkrét eseltet, egy vérlázító konkrét esetet hozok fel, mint kiabáló példát, állításom igazolására. Szentpéterszeg biharvármegyei községben elibém álltak kisemberek. Sokan, körülbelül százan vannak a faluban, akik a berettyóújfalusi járásbíróságtól fizetési meghagyást kaptak, hogy fizessenek fejenként 1 pengő 56 fillér ltokét, annak április 16-ától a kifizetés napjáig járó 5%-os kamataival együtt és 1 pengő 40 fillér költséget saját jegyzőjük részére. Nem hittem, ;hogy a törvénykezés egyszerűsítése után, akkor, amikor a törvényhozás megtetite a magáét a törvénykezés egyszerűsítésére, előfordulhasson az, hogy egy faluban találjak száznál több embernél ilyen papírlapot. Anniit írnak 1 pengő 56 fillér tőkéért, annak kamatait is felszámítják, de anár,a költség rögtön többre rúg, a kölltség máris 1 pengő 40 fillér, tehát 90%. Es ez mégis megtörténik. Egy jegyző saját falujával szemíben jár el így és ez egy birtokrendezési ügyben történik. Az igen t. miniszter ur figyelmét felhívom erre a konkrét esetre, méltóztassék csak érdeklődni, hogyan és miként lehetséges az, thogy egy hatóság, egy községi jegyző birtokrendezési ügyben fejenként 1 pengő 56 fillért keres az embereken, (Bródy Ernő: Milyen címenl) és nyomban, fizetési felszólítás nélkül mint jegyezői magánmunkálalti díjat a járásbíróság elé viszik. Valahogy úgy kellene berendezni, hogy jegyzői magámmunkálati díj ilyen birtokrendezési pörnél ne legyen lehetséges. Méltóztassék vigyázni, hogy most a nagy akciók során ilyen valami meg ne buktassa azt a rendkívül üdvös