Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

68 Az országgyűlés képviselőházának 5Í lés a jobb- és a baloldalon.) és tiltsa meg a bacon szállítását olyan exportőröknek, akik nem rendelkeznek ezzel a kellő felszereléssel, mert ez már nem a kereskedői szabadság kérdése, ez már nemzeti kérdés. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Ajhhoz, hogy a (hasított sertést most ismét elhelyezhessük az angol piacon, szükséges az újból való bevezetés. Mivel a bacon-árak estek, az exportprémium felemelése volna szük.séges, hogy azok az exportőreink, akik jó anyagot szállítanak, tevmét megkezdhessék mű-' ködésüket. Németország a hasított sertés kilójáért 48 fillért fizet. Mi nem kérnénk ennyit. Mi csak azt kérjük, hogy 15

1 fillérről 25 fillérre emeltessék az export prémiuma, hogy a hasított sertés, amely tulajdonképpen szintén szalonna, csak húsos szalonna, ugyanazt az exportprémiumot kapja meg, amit most a szalonna megkap. Ha az export meg fog indulni és ha a márkázási törvény meglesz, akkor me°- vagyok győződve róla, hogy a magvar bacon ha nem is a dán, de föltétlenül a lengyel, holland, svéd stb.

h bacon elé fog kerülni. Hogy milyen kitűnő minőségű a mi hússertésünk, arra vonatkozóan röviden elmondok efv példát. Egy tenyésztő társam szállítmányt küldött Franciaországba, Strassburgba. A vásáron ikilónként egy frankkal magasabb árat kapott, mint az utána következő legkitűnőbb német áru. Hogy azután még sem találta meg a számítását, az más lapra tartozik, fuvar, vámok stb. játszottak itt közre. De az bizonyos, hogy valósággal összecsődültek a piacon és megbámulták ezt az anyagot. (Hegedűs Kálmán: Ki az?) Báró Biedermann Imre. Ha egy tenyésztő ilyen anyagot tud produkálni és ilyen anyaggal szerez becsületet a magyar tenyészetnek, akkor nem engedhetjük, hogy kereskedői .kapzsiság és lelketlenség teljesen lerontsa ennek az árunak hírnevét. T. Képviselőház! A hússertéstenyésztéssel kapcsolatban említem meg még azt, hogy milyen fontos egy ilyen üzemág felkarolása. Hiszen éppen az a mi gazdáinknak baja, — nemcsak a földmíveseket, hanem a kisgazdákat is értem — hogy nem tudják munkaerejüket kihasználni. Az extenzív gazdálkodás esetén ősszel szántanak és vetnek, tavasszal szintén, azután learatják a termést, télen pedig foglalkozás nélkül állanak. A hússertéstenyésztésre rátérnek kisgazdáink is. Sok^ bajlódás van vele, de megfizet ezért a bajlódásért. Nagyon helyes is, ha ő is, családtagjai is bajlódhatnak, törődhetnek vele, mert ez már tulajdonképpen bizonyos munkaalkalmat nyújt. Éppígy van ez a nagyobb gazdaságban is: aki hússertést tenyészt, annak több embert kell tartania, az több embernek ad munkaalkalmat. Azt talán felesleges is említenem, hogy a hússertéstenyésztés felkarolása egyszersmint a tejértékesítés szempontjából is jelentős. (Ügy van! Ügy van!) Amint értesülünk róla, a vajmárkázás bevezetése óta vajexportunk szépen megindult. Ezt az exportot feltétlenül fokozni kell. En saját tapasztalatomból mondhatom, t. képviselőtársaim, hogy én a tejet vajkészítés és a fölözött tejnek hússertések számára való adagolása által lényegesen magasabb áron értékesítem, mint amilyen árat kapnék érte, még ha Pest közelében volnék is és Pestre szállítanám a tejet. A hússertéstenyésztés felkarolása tulajdonképpen a tehenészetnek, a tejgazdaságnak a fellendülését is fogja eredményezni. Mélyen t. Képviselőház! Úgy a költségvetés indokolásából, mint előadó képviselőtársam beszédéből is azt látom, hogy a miniszter úr telje1. ülése 1931 május 9-én, szombaton. sen tudatában van annak, hogy milyen fontos minden tekintetben a minőségre való törekvés. Láttam azt, hogy milyen nagy súlyt helyez az állattenyésztés fejlesztésére, milyen nagy súlyt helyez arra, hogy tiszta vérű jó állataink és ne korcsaink legyenek, és milyen súlyt^ helyez minden tekintetben az állatok minőségi fejlesztésére. Mivel ebből úgy látom, hogy az én szerény nézetem szerint is egyedül helyes és legjobb úton halad, mivel látom, hogy a mezőgazdaság ügyét minden tekintetben milyen szeretettel karolja fel, és mivel az ő személye iránt és a kormány iránt teljes bizalommal viseltetem, a költségvetést elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen, A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: Szilágyi Lajos! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fráter Jenő: Huszárember való képviselőnek!) Fráter Jenő képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Fráter Jenő: A huszár mindenhez ért! — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak! Méltóztassanak közbeszólásaikban is a tárgyalás komolyságát megőrizni. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Vitéz Kenyeres képviselőtársunk felszólalását politikai pártkülönbség nélkül, úgy hiszem, mindanynyian nagy érdeklődéssel hallgattuk. (Ügy van! Ügy van!) Gazdag tapasztalatokból eredő alapos szakértelem és teljes szónoki felkészültség jellemzi az igen t. képviselő úr felszólalását. (Ügy van! Ügy van!) Ügy látszik, Kisújszállás és Karcag választóközönsége agrárszempontból különösen, de országos szempontból is ismételten igaz értéket küldött be a magyar Képviselőházba. (Ügy van! Ügy van!) Hangsúlyozom, hogy ismételten, mert az igen t. képviselő úr elődje, Csontos Imre volt képviselőtársunk emléke iránt mindannyian tisztelettel és kegyelettel vagyunk és érzünk, (Ügy van! Ügy van!) és őt is igaz értéknek tekintettük úgy agrárszempontból, mint más vonatkozásban is. (Ügy van!) En csatlakozom az igen t. képviselőtársain beszédében elhangzottakhoz, azokat teljes egészében magamévá teszem és én is kérem az igen t. miniszter urat ugyanazon irányban. Abban is egyezik felfogásunk, hogy teljes bizalommal viseltetem a földmívelésügyi miniszter úr iránt és a politikája iránt is, (Éljenzés jobbfelől.) de azt a költségvetést, amelyet képvisel, szavazatommal mégsem támogatom, azon okból nem, mert nem tartom elegendőnek azoknak a céloknak az elérésére, amelyeket a miniszter úr a legközelebbi költségvetési évben elérni kíván. Nem tartom elegendőnek az összegeket és nem tartom arányosnak sem más miniszteri tárcák költségvetéséhez képest a földmívelésügyi tárca költségvetését. Beszédem első tárgyául egy számonkérést hozok. Jól emlékszem, hogy az úgynevezett bolettatörvényjavaslat tárgyalásánál még a többségi pártban^ is bizonyos forrongás volt. Nehéz volt a Képviselőház többségét ennek a törvényjavaslatnak megnyerni, és hogy mégis sikerült, az nagyrészt annak volt tulajdonítható» hogy a törvényjavaslat egyrésze azokról a törpebirtokosokról is gondoskodott, akiknek nem lehet semmi reményük arra, hogy búzát, avagy rozsot termelhetnek eladás céljára. Akik tehát bqlettához nem juthatnak, akiknek nincs is reményük arra, hogy hozzájuthassanak, ezekről is gondoskodott a törvényjavaslat a 9. §-ában, amely kimondta, hogy abból az alapból, amelyet a búza és rozs értékesítése érdekében megteremtünk ezzel a törvénnyel, ebből az alapból ki kell egyenlíteni az oly földbirto-